A karaoke csak a részegek játékszere lenne?

A karaoke az elmúlt években egyre nagyobb népszerűségnek örvend az USA és Japán után nálunk is. Egyre több bulinak és szórakozóhelynek az elengedhetetlen kelléke. Vajon a karaoke csak a részegek és a Megasztár válogatásról elküldött „énekesek” játékszere lenne? Vagy a japánok így akartak bosszút állni a popzenéért?

A karaoke meghódítja a világot

A karaoke az 1980-as évektől fogva népszerű szórakoztatási forma, mely Japánból indult, majd átterjedt Kelet-Ázsiába és a világ más pontjaira.
A japán szó a kara, a karano rövidítése, mely üreset jelent, és oke, mely az ökesutora rövidítése, ami zenekart jelent. E két szó összeolvadása kis híján azt jelenti „üres zenekar”.

A kifejezés lefordítható úgy, is mint „virtuális zenekar”, mivel egy ember előadhat egy dalt anélkül, hogy a zenekar ott lenne. A USA-ban gyakran ejtik „kerioki”-nak, Angliában „kereoké”-nak. Japánban „karaoke”-nak mondják.

Gyakori volt Japánban zenei szórakoztatást nyújtani a vacsorákhoz, partikhoz. Ez a hagyomány már a korai japán mitológiában is jelentkezett. Vidéken hosszú ideig az ének és a tánc volt a felnőttek egyetlen szórakozása. Először a noh-t (a noh színház klasszikus japán előadás, mely táncos, drámai, zenés és verses elemeket ötvöz) játszották teázáskor, majd a vendégek együtt ünnepeltek, énekeltek. A szamurájoknál elvárás volt, hogy tudjanak táncolni és énekelni. Ez a szamurájok tanításának is része volt.

Ez a szórakoztatási forma nemsokára elterjedt Ázsia többi területén, majd a '90-es években az USA-ban is. A karaoke bárok és a karaoke szobák az amatőr énekeseknek is lehetőséget biztosítanak, hogy szórakoztassák a közönséget.

Az instrumentális alapokra való éneklés népszerűsége gyorsan nőtt az USA-ban, Kanadában és más nyugati országokban is. Néhányan úgy vélekednek, hogy ez csak arra jó, hogy a részegek megszégyenítsék saját magukat, de amint az újszerűsége lekopott és az elérhető zenei választék szélesedett, egyre többen gondolták úgy, hogy ez egy igen profitáló formája lehet a lounge és nightclub szórakoztatóiparnak.
Nem szokatlan néhány szórakozóhelyen, hogy a hét minden napján vannak karaoke előadások. Ezek általában már a high-tech gépekkel vannak felszerelkezve. A táncparkettek és a fénytechnika is egyre megszokottabb látvány ezeken a helyeken. A szöveg sokszor több kijelzőn jelenik meg vagy egy hatalmas kivetítőn.

A karaoke gép

A kezdetleges karaoke gépek még kazettát használtak, de a technológia előrehaladtával a kazettát felváltotta a CD, VCD, lézerlemez, majd a DVD. 1992-ben a Taito bemutatta az X2000-t, ami modemes telefonos hálózatról is tudta szolgáltatni a zenét. A zenei kínálata és grafikája elég gyér volt, de a folyamatos frissítés és a kisebb méret lehetővé tette a hagyományos gépek lecserélését.
A száloptikás csatlakoztatással működő karaoke gépek, melyeken már a hang és a kép is minőségi, egyre népszerűbbek lettek.

Az újabb masinákon már arra is van lehetőség, hogy megváltoztassuk a hangszínt, így  az amatőr énekes bármely számhoz énekelhet: csak beállítják milyen szólamban szóljon a zene és máris mehet az éneklés. Ezt a régebbi (kazettás) gépek a lejátszási sebesség változtatásával érték el, aminek a hibája az volt, hogy változott a dal sebessége is.

A régebbi, alsó kategóriás gépekbe bármilyen cd-t vagy kazettát bele lehetett tenni, az pedig lekeverte az énekhangokat, így - jobb esetben - csak a zenét lehetett hallani. Ennek a hátránya az, hogy az énekhang tartományában lévő más hangok is elvesznek.

A mostani gépek már más rendszerrel működnek: sima audió-CD-t helyett CD+G-t, videó CD-t vagy DVD-t használnak. Ezek speciális módon tartalmazzák a zenéket: az eredeti dalok énekhang nélküli változata található meg rajtuk. Így a zene nem veszt a minőségéből, a szöveget (esetleg videót) pedig külön kijelzi. Azokat a gépeket amelyek a videót és szöveget is megjelenítenek, KTV-nek hívják.

Népszerű játék, hogy véletlenszerűen beütnek egy számot, a résztvevők pedig egymást váltogatva annyit énekelnek belőle, amennyit tudnak. Néhány gépnél ez a játék be van programozva, és le van korlátozva egy-egy stílusra, hogy ne tudjanak olyan számot behívni, amit egyikük sem tud elénekelni Pl: nemzeti himnusz. Ezt a játékot az USA-ban és Kanadában „Kamikaze Karaoke”-nak hívják. 2003-óta pedig évente megrendezésre kerül a Karaoke Világbajnokság

-nagymester-

[2007.01.18.]