Bartók Eszter titkolta új dalát a szülei elől

Bartók Eszter az elmúlt fél évben Indigo című lemezével volt elfoglalva, miközben angol szakos egyetemi diplomát szerzett, sőt otthonába a házimunkát is ellátta. Kétségtelen nem unatkozott.

- Tizenhárom vadiúj szerzeményemet tartalmazó második lemezem nagyon vegyes lett. Lehet hallgatni, mikor gondűzésre vágyunk, mert éppen tele van a fejünk. - kezdte válaszát Eszter. - Erre kiválóan alkalmas a szájharmonikával megfűszerezett Repülnek a gondok című nótám, vagy az Aki igazán vagy, de akár a nagy big bandes Film címűt is említhetném, ám úgy érzem a CD-n inkább a mélyebb tartalommal bíró muzsikák vannak túlsúlyban. Valamennyiben található egy kis fricska. Elárulom, hogyan látom a világot, és mik azok, amik manapság foglalkoztatnak. Minden dal teljesen lecsupaszít engem, így egy nagyfokú kitárulkozás az egész lemez. 

- Hogyan készült az Indigo?
- Ha éreztem, hogy feszített a dolog, és valahogy kikívánkozott a gondolat, akkor első fázisként bevonultam a szobámba. Ott egy gitárral megírtam a dalt, aztán kinyitottam az ajtót, előkaptam a zeneszerkesztő programokat, jött a hangszerelés. Ekkor körvonalazódott mit lehetett kihozni az alapokból, majd jött, az az „erdő”, amit szintén nagyon szeretek. Elkezdődött a kísérletezgetés, kerestem a grooveokat, basszusokat, aztán felhívtam a zenészeket az otthoni stúdiónkban, ahol felvettük az élő hangszereket. Négy dob kivételével mindent lakásunkban vettük fel, sőt az énekfelvételeket is magamnak rögzítettem, így hangmérnökként is kipróbáltam magam.

- Az egyik muzsikát még a szüleid elől is titkoltad. 
- Így igaz. Írtam nekik egy dalt, Neked adnék mindent címmel, amit csupán a kész lemezen hallották először. Ez azért érdekes, mert minden szerzeményemet megosztom velük: hallják a különböző fázisokat, hallják, amikor belekerül egy basszus, egy nagybőgő, szóval menet közben is tudnak a nótákról. A "titkolt szerzemény" nagyon népdalszerűre sikerült. Négy éves koromban matyóviseletben álltam először színpadon és népdalokat énekeltem. Gyerekkoromban anyukám népi hagyománygyűjtéssel is foglalkozott a falunkban, rólam pedig korán kiderült, hogy imádok énekelni. Aztán jött a gimi, itt gospelmániás voltam, a főiskola, illetve az egyetem évei alatt már saját dalokat írtam, és gitároztam. Számomra is meglepetés volt, amikor meghallottam ezt a népdalszerű kis dallamot, és amint felénekeltem, éreztem, hogy ez a munka egészen mélyen a gyerekkoromban gyökerezett.

- A korongon bonuszként megtalálható a Félhomály című dalod angol megfelelője, a Let the song in. Külföld felé kacsingatsz?
- Tavaly egy német kiadó felkérésére készült angol verzió a dalból, és mivel elég gyorsan kellett elkészíteni, a tesóm segített ki az új szöveggel. A Megasztár előtt én is csak angolul írtam szövegeket, és az első lemezemre is készítettem három angol tracket is, mégis nagyon érdekes kihívásnak érzem, hogy mostanában inkább magyarul fogalmazok.

- Mire jut időd a zene mellett?
- A lemez készítéssel párhuzamosan befejeztem a miskolci egyetemen az angol szakot. Ez a kettő sok időt elvett az életemből. A zenekészítés és a tanulás mellett koncertezem, a maradék időben elvégzem a házimunkát, ez nagyon kikapcsol. Fél évig éjszaka dolgoztam, nappal rögzítettem, hangszereltem, a maradék időben, pedig a többi egyéb, szóval gyakorlatilag nem is aludtam semmit ezidő alatt. Ez az állapot egy egészen szürreális világot varázsolt körém, amit bevallom őszintén nagyon imádok megélni.

– zene.hu –

[2007.12.21.]