Politika a zenében, avagy a zene politikája - indul a nagy vita!

Akarva, akaratlanul, de szinte mindenki politizál, még a zenészek is. Úgy is mondhatnánk, hogy ők különösképpen, hiszen a médium, melyben közvetítenek rendkívül széles közönséghez jut el, és talán olyan módon, melyhez fogható hatást más közeg nem képes elérni.

Bekapcsoljuk a tévét, megnézzük a híreket, informálódunk a világról, mindig az adott csatorna elfogult szemüvegén keresztül. Ez a történet beszélgetések, eszmecserék, választások idején folytatódik, egyáltalán nem nevezhető non stop-nak, inkább időszakos, hiába vált napi rutinná a megfigyelés folyamata.

A zene viszont egészen más perspektívákban hódít. Szellő István, vagy Erős Antónia hangja nem cseng a fülünkbe mosogatás, vagy a délutáni szieszta közben, amint felolvassák az aktuális történéseket, de kedvenc előadóink szövege, dallama sokszor az ébredéstől lefekvésig bennünk motoszkál. Így veri kenterbe a tényeket a gitár és a basszus.

Toronymagasan vezet a pop-párt

Nyilván a muzikális világ is megosztott, ám a korongokon megjelenített világlátások jóval egységesebbek, egyszerűbbek és érthetőbbek, mint a parlamentek közösségei. A szélsőséges nézetek nem érhetnek el számottevő eredményt, hiszen a politikában sincs elég erejük komoly változást hozni.

Marad a tömegkultúra, néhány tézissel és a törekvéssel, hogy képes legyen mindenkit megszólítani. Ezen a ponton kapcsolódik össze a művészet populáris ága, valamint az életünket meghatározó, befolyásoló dolgokról való gondolkodás. Így már teljesen egyértelműnek tűnik a toplisták berendezkedése, aktuális állása, azaz, hogy csak az nyerhet, aki a legnépszerűbbet mondja, a legszebben.

Miről szólnak a számok

Persze ebből nem szabad arra következtetni, hogy Balázs Pali burkoltan háborús igéket hirdet, vagy amikor a Hooligans legújabb klipjében bigámikus jelenetek látunk, akkor a rockerek a többnejűségre buzdítanának minket. De olvasata, rejtett jelentése tagadhatatlanul van ezen produktumoknak.

A világ mindenkori politikai berendezkedésétől elhatárolódva kijelenthető, hogy a populáris zene egyértelműen a liberális csapások közé tartozik. Ha belenézünk egy népszerű csatorna műsorába, akkor szinte nem is találhatunk olyan videót, amin ne a buli, a szabadság, önmagunk teljes felvállalása jelenne meg. Míg a való világban nem elfogadott gyakorlat a melegek tolerálása, addig arányokban jóval több kisfilmben láthatunk fiúkat egymással, lányokat csókolózva, és hasonlók. A sugallat, hogy mindent lehet. De ez csak egy példa.

Vehetnénk a pusztításhoz való hozzáállását is a daloknak. „Béke van, felejts el minden háborút”. De ott van Eminem, aki felvállaltan támadta Bush elnököt szövegeiben, amik milliókhoz jutnak el a világ minden tájára. Rúzsa Magdi a Megasztrában elénekelte az Ederlezit, ezzel brutálisat lépve a történelmi sebek begyógyulása, és a magyar-szerb szomszédi szeretet felé haladó úton.

Negatív dolgok is megjelennek az ütemek között: amerikai bandaháborúk a keleti és nyugati oldal részvételével, melyben már több neves előadó vesztette életét ( 2Pac, Jam-Master Jay). Ha már tengeren túl, akkor érdemes megemlíteni, hogy sehol máshol nincs olyan rasszizmus ellenes felhangja a daloknak, mint ott.

Beethoven konzervatív volt?

Ezt valószínűleg sohasem fogjuk megtudni, hiszen a zenészek, szerzők, énekesek irányelveit inkább csak a XX. század közepe óta ismerjük. A klasszicizmus korában még inkább csak a szépre való törekvés, a gyönyör, és a szórakoztatás volt a cél. Nem láthatunk bele senkinek sem a fejébe, lehet, hogy ma sem akarnak mást a művészeink (Persze csak azok, akik nem lépnek fel párteseményeken), ám mégis elsodródnak egy irányba, ezzel a publikumot is magukkal csábítva.

A felelősség tehát nagy, lehetőséget pedig bárki, bármilyen ideológiai, vagy tudományos képzettség nélkül kaphat. Így talán még érdekesebb szemlélni, hogy merre tolódik a világ. Mondhatnánk, hogy annyira mégsem lényeges ez a kérdés, hiszen mindent a pénz irányít. Ez igaz, de az emberek fejében akkor is kialakulnak képek, s bár a politikai csatározásokat nem ezek döntik el, a tömegek életére mégis nagy hatással vannak.

Indul a nagy vita!

Mondd el a véleményedet a témáról!

– Fábián Tamás – 

[2009.06.19.]