2024. április 27. | szombat | Zita nevenapja
 
Regisztráció 
Belépés Belépés
Keresés
RSS RSS Hírek Hírek Meghallgattuk Meghallgattuk Ajánlók Ajánlók Fesztiválok Fesztiválok Interjúk Interjúk
zene.hu a kezdőlapom feliratkozás hírlevélre
 
 
 
zenés állások
Oldal.info
 
 
Kapcsolódó események
Weill, K.: Mahagonny városának felemelkedése és bukása
[2009. április 7.
kedd 19:00]

A valóság mondjon le! - megnéztük Mahagonny városának felemelkedése és bukása-t

Szurkoltam, hogy ha már felcserélem a BL-elődöntőt egy opera kedvéért, akkor az az előadás legalább jó legyen. Aha. Nem elég, hogy a csapatomat péppé verték, én egész egyszerűen nem bírom abbahagyni a kattogást. Mahagonny összes polgára itt masírozik a fejemben. Kösz, Kurt. Ez gyomorszájon vágott.

Nyilván tudtam, hogy nem egy matinéelőadásra ülök be, amikor a Mahagonny városának felemelkedése és bukása című Weill-operára kaptam jegyet, az azonban igen keserű pirula, hogy az arra kellett rájönnöm: nyolcvan év alatt semmit, de semmit nem fejlődött az emberiség. Brecht olyan szörnyűséges lényeglátással tapintott rá a „modern” ember tragédiájára, hogy a szövegkönyv minden egyes sora ma is áll. Sőt, évezredek óta.

Mert mi volt, amikor 1929-ben bemutatták a művet? Gazdasági világválság, korrupció, erőszak, hazugságok és erkölcstelenség. És mi van ma, 2009-ben? Macskakörmözzem? Jim fizet egy whiskey-t mindenkinek, és amikor kiderül, hogy elfogyott a pénze, ugyanezek az emberek ültetik villamosszékbe. A csaja elhagyja és ellene vall, a barátja nem ad neki kölcsön, így nem tudja lefizetni a törvényhozókat, ezért kivégzik. Saját magunk állította törvények, amiket saját magunk hágunk át. Túlzás? Haha, néztél ma már híradót?

A Mahagonny iszonyú nehéz darab előadói és befogadói szempontból is. Manapság persze már senki nem rohan ki közben hörögve, de azért volt, akinél kicsapta a biztosítékot, amikor megjelent a négy, fehérre mázolt, leragasztott szájú törpe az elidegenítő narrációs táblákkal. (Valljuk be, kedves Szikora úr, ez valóban perverz ötlet, de talán a hidegrázás így volt igazán valóságos?)

Hódolatom és elismerésem Rálik Szilviának, aki úgy tud részeg kurvát játszani, hogy még a fölháborítóan előnytelen szabású bugyogóban előadott gogotánc után is tud díva maradni. ( És taps Nyári Zoltánnak, aki egyáltalán eszméleténél tudott maradni Rálik művésznő észveszejtő domborulatai között.) Az előadás másik tartópillére Kovács Annamária Begbicknéje, tekintélyt parancsolóan, keményen magasodik az összes többi szereplő fölé, ugyanakkor hihetően tud félni is, ha a szerep úgy kívánja.

A színpadkép látványa valósághű, a rendezés pedig egyensúlyban feszül ’29 és ’09 között, így békében megfér egymás mellett a plazmatévé és az aranyláz. Jó esetben az ember ismeri a librettót. Ha nem, akkor ezt bizony bukta, mert nincs felirat, és a szöveg egész egyszerűen érthetetlen, a Thália akusztikája ugyanis tompítja, a zenekar pedig elnyomja az énekhangot.

„Ez az igazi művészet!”

A szüzsé sokszorosan összetett. Egyrészt modern Szodoma-Gomorra, másrészt huszadik század eleji „valami nincs sehol”-effektus. A balettoskislány-jelenetnél ráadásul elhangzik az „Ez az igazi művészet!” varázsmondata is, ami egészében ráfektethető a mű vázára, és hopp, már át is léptünk a meták síkjába.(Húszas évek, avantgarde, ugye).

Mindennek a tetejébe a tárgyaláskor felbukkan a bűnös szabadon engedésével a bibliai szál is (hurrá, Húsvét), amit a rendező (a feszület táblákkal való betemetésével plusz a pizzatöréssel) ki is domborít. (Ha nem Magyarországon lennénk, már tuti perelt volna valami egyházi főmufti.)

Ami a zenét illeti, ott jóval nehezebb ezt a sokrétűséget egységbe szerkeszteni, emiatt tűnik elsőre a Mahagonny kuszának, szedett-vedettnek. Nem egyhallgatásos opera, viszont lassan leesik a tantusz, hogy miért van itt kánkán, ott blues, amott meg szopránária. (Apropó, Rálik Szilviának elképesztő hangereje van)

És aki most azzal jönne, hogy jaj, ne már, kit egy érdekel egy opera, blabla, annak íme pár név, akinek nem derogált a Mahagonny Alabama-dalát elénekelni: Jim Morrison, Marilyn Manson, David Bowie, Marianne Faithfull, Nina Hagen, Lotte Lenya… Hm, lehet, hogy gyakrabban kellene Operába járnod?

Audrey Rapburn

Zeneszerző: Kurt Weill
Szövegíró: Bertolt Brecht
Fordította: Görgey Gábor
Rendező: Szikora János
Látványterv: Szikora János
Jelmeztervező: Tresz Zsuzsa
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Kesselyák Gergely

Özvegy Begbickné: Kovács Annamária
Willy, a cégvezető: Kiss Péter
Hétszentség Mózes: Szvétek László
Jenny Smith: Rálik Szilvia
Jim Mahoney: Nyári Zoltán
Spórolós Billy: Massányi Viktor
Jack O'Brien: Daróczi Tamás
Alaszkafarkas Joe: Hámori Szabolcs
Tobby Higgins: Kóbor Tamás

[2009.04.09.]

Megosztom:

Szólj hozzá! (Ehhez be kell lépned)
lap teteje
 
SÜRGŐS HITELEK szolgáltatás [2024.04.19.]
SÜRGŐS HITELEK szolgáltatás [2024.04.18.]
apróhirdetés
© SirOeshImpresszumMédiaajánlatSiteMap/Honlaptérkép • RandD: Jumu

Koncz Zsuzsa 78 évesen is rocksztár Avagy pár gondolat a múlt heti arénás buliról
Egy Koncz...

A nagyok visszatértek hozzánk végső búcsút venni - Mr. Big koncerten jártunk
2024.04.07...

Megnéztük a Nyakamon a nászmenet főpróbáját a Tháliában - képekkel
Árnyékból a fénybe - Beyond the Black - Ankor koncertem jártunk
Nem jó érzés rádöbbenni, hogy minden hiábavaló - Az ügynök halála a Centrál Színházban
A Quimby 33 év után sem hagyott fel a kísérletezéssel
Megnéztük a Triász együttes koncertjét - képekkel
beszámolók még