Us3

Az 1991-ben alakult Us3 egy zseniális ötletnek köszönheti születését. A kilencvenes évek elején csúcspontjára ért acid jazz-hullám egyik legsikeresebb és legnagyobb hatású zenekara egyedi és eredeti módon ötvözte a kalsszikus dzsesszfelvételeket a laza hiphoppal. Maga a zenekarnév (kb: Mi Hárman) is egy dzsessz-sztenderből, Horace Parlan klaszikus számából jött.

Az alapító londoni producer, Geoff Wilkinson már a kilencvenes évek eleján előszeretettel hangmintázott klasszikus dzsessz-szerzeményeket - és a nagy ötlet is ebből született. Wilkinson ugyanis - finoman fogalmazva - nem teljesen jogtisztán használta fel az alapokat, például a Band Played the Boogie című számához Grant Green Sookie Sookie-ját, aminek eredeti kiadója a Blue Note volt.

Wilkinson szerencsétlenségére a Blue Note ekkor már az EMI-hoz tartozott, és a multinacionális kiadó szigorúan védte jogait. A doloból majdnem per lett, ám Wilkinson frappáns huszárvágással első pillantásra meghökkentő megegyezést ajánlott: szabad bejárást kért a Blue Note archívumába. A meglepett EMI-menedzserek, illetve Bruce Lundvall, a Blue Note elnöke belementek a dologba, valószínűleg életük legjobb döntését hozva.

Wilkinson kezei között ugyanis életre keltek a porosodó, kizárólag vájtfülű dzsesszisták által hallgatott Blue Note-archívok. A londoni producer összerakta az acid jazz valószínűleg legnagyobb slágerét, a Herbie Hancock-hangmintákra épülő Cantaloop (Flip Fantasia) című számot, ami akkorát ütött, hogy az Us3 egy teljes lemeznyi Blue Note-samplerlemezt rakott össze. Ez volt a Hand on the Torch, ami azóta a Blue Note kiadó legsikeresebb albuma lett, a kiadó történetének első platinalemeze, több mint egymillió eladott példánnyal.

Bár az első album sikerét sosem sikerült túlszárnyalni, Wilkinson azóta is lelkesen tolja az Us3 szekerét. Folyamatosan változó tagsággal, de mindig ugyanolyan stabil és szórakoztató produkciót létrehozva, elegánan egyensúlyozva a hiphop, a dzsessz, a modern elektronikus tánczenék határvidékén.

[2009.04.10.]