Delhusa Gjon őszintén: "Semmit nem változtatok"

A zenésszel a MERKUR Mammut DeLuxe játéktermében találkoztunk. Nem is indíthattuk volna másképpen a beszélgetésünket, mint a „ Szerencsés embernek tartod magad?” kérdéssel.

- Bevallom, a szerencsejátékokban nem vagyok sikeres. Valamikor hajdanán, 10-20 évvel ezelőtt megpróbáltam a szerencsémet, de soha, semmilyen formában nem sikerült, úgyhogy marad az életben való szerencse, abban viszont nagyon mázlistának tartom magamat.

-  Akkor ma este nem is játszol…
-  Részt vettem a közös rulettezésben. Nyertem kemény 1600 forintot. Ennyi volt, átadtam másnak a lehetőséget. Nem az életelemem a kaszinó és a szerencsejáték. A szüleim mindig arra tanítottak, „fogd meg, csináld meg, építsd fel és annak a rendes tisztességes hasznát, pedig vágd zsebre és élj vele”.

- Az utóbbi időben a dzsungel és a Fekete Pákóval való balhén kívül keveset hallottunk Rólad. Mi újság zenei téren?
- Koncertezünk és stúdiózom, ugyanis hamarosan megjelentetünk egy dupla lemezt: egyik a soros CD-m, a másik egy mélyebb gondolatisággal foglalkozó anyag, ez lesz az ajándék a rajongóimnak. Pákóval nemrég készítettük el az Akalamago dal szövegét, feljátszottuk. Folyik a zenei élet, csak jelenleg kicsit erősebb a tévés szerepléseim kapcsán való megjelenések a médiában, a Celeb óta kicsit ebbe az irányba terelődött el. A dzsungel nagyjából annyira érdekelte a nézőket, hogy hogyan élünk, milyen magánéletünk van, ez most egy kicsit szárnyra kapott, aztán ha jön a következő tévéshow, akkor nyilván az lesz az újabb szereplők, akikről beszélnek.

- A fellépések számában, a zenei megkeresésekben jelentkezett a műsorban szerzett nagyobb ismertséged?
- Ez nem mérhető, hiszen pont, amikor hazajöttünk, világviszonylatban egy válság robbant ki. A műsor után Pákóval együtt a népszerűségi lista élén, az érdeklődés középpontjában voltunk. Tehát logikus lett volna, hogy nagyon sok koncertet, fellépést látogatunk, de megállt egy kicsit a gazdasági élet és ez a fellépések számára sem volt jó hatással. A klub fellépések mennek, azok nem álltak meg, a nagy koncertek picit csökkentek. Talán tavasszal már felpezsdül a kulturálisélet.

- Kétségtelen, hogy az utóbbi időben elsősorban nem a zenei dolgaidra kíváncsiak az újságírók, hanem az egyéb, nem zenéhez köthető dolgokra. Korábban ez nem így volt. Szívfájdalom ez neked?
- Először pánikként éltem meg ezt, aztán szakemberekkel beszéltem és ők azt javasolták, „Hagyd, ne törődj vele, ez természetes”. De végül is jól realizálódtak a dolgok, mert más oldalról viszont megerősödtek, hiszen több tévéfellépésre kértek fel, ami újabb módon szinten tart. Úgy látszik a világ errefelé tart, hogy a zenei rész nem annyira van központban, hanem inkább az, hogy a magánéletben mik történnek, az valószínűleg jobban érdekli a médiát és az embereket is.
 
- Már mindent elértél, amit egy zenész elérhet. Mi az amit szeretnél még megvalósítani?
- Néhány éve ugyanezt kérdezték tőlem, hogy ennyi arany és platinalemez után mi az ami még igazán boldoggá tehet. Akkor elkezdtem pedzegetni azt a kérdést, hogy az állami kitüntetések azok nagy örömre lennének és láss csodát, azok is elkezdtek érkezni. Rá fél évre megkaptam a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje Kitüntetést. Ezt ilyen életműdíjként konstatáltam – jólesett.

- Rá egy évre az Albán Köztársaság Aranykeresztjét, azt pedig a Mediterrán lemezemért. Megkérdeztem a kulturális miniszter urat, hogy vajon miért kapja egy albán származású, Magyarországon élő énekes az Albán Köztársaság Aranykeresztjét. Azt mondták, hogy azért, mert nagyon pozitívan hirdetem az albánok életfelfogását, a zenét a családról, a szeretetről, a békéről és az egymás mellett élésről alkotott véleményt. Úgy érzik, hogy nagyon sok magyar nekem köszönheti, hogy elutazott, mint turista, mert nagyon pozitív benyomást keltő volt ez a Mediterrán lemez. Énekeltem Albániáról, énekeltem édesapámról és énekeltem az albán emberekről.

A gyerekek sikerei sokat jelentenek

- Miikor örültél legutoljára tisztaszívből?
- Legjobban a gyerekeim sikerének tudok örülni. Ők vannak most olyan egyenesben, ahol bizonyítaniuk kell, most dől el, hogy mi lesz most belőlük, milyen emberek lesznek. Ezen kívül a legnagyobb örömet az az érzés okozza, amikor kimegyek az emberek közé énekelni, látom, hogy sokan vannak, látom, hogy nem fogy a közönség az egy nagyon jó érzés egy művésznek. Fordíthatnám úgy is, hogy az nagyon szomorú érzés egy művésznek, aki még úgy érzi vannak még ambíciói és tervei. 

- Nagyon szomorú érzés lehet, mikor egyre kevesebb ember áll a színpad előtt. Hála Istennek nálam inkább fordítva van a történet. Bár nekem az a válaszom, hogy én nagyon sokat adok a művészetért. Évről-évre rengeteg pénzt költök technikai fejlesztésekre és új hangszerekre is áldozom. Ezeke sokat nyomnak a latban, plusz rengeteget gyakorolok, akár énekben, akár zenekari próbákban, mindig új dolgokkal kísérletezünk. Szóval én mindig a jövőbe tekintek és mindig megpróbálom az aktuális évjáratok zenei stílusait beleötvözni, hogy ne következzen be, amitől a legjobban tartok, a zene elöregedése.

- Boldog ember vagy?
- Tulajdonképpen nagyon boldognak kell lennem, mivel minden kapu ismét megnyílt előttem. Ez egy új lemez, egy új projekt tekintetében jelentkezik, hiszen sokkal nyitottabbak mindenféle üzleti, művészeti téren. Próbálom koordinálni, próbálok a média botrányszagú jelenségek ellenére emberközpontivá tenni az életemet, a művészpályámat, de meghatározni sosem lehet, hová tart ez az irányvonal. Megpróbálom úgy élni az életemet, ahogy eddig. Semmit nem változtatok, és ha bármilyen támadás ér, vagy bármilyen kritika, akkor azért már van annyi bölcsességem, hogy ne foglakozam vele. Tudom azt, hogy minden csoda három napig tart.

- Egy új lemez mennyire motivál?
- Jó a kérdés. Egy újabb lemez nem motiváció, csak a jelenlétét kell az embernek konstatálni, vagy egy kicsit megmutatni az embereknek, hogy nem üres, van mondanivalója, van miről énekelni. Mindig azt mondanom, hogy aki ott ül a koncerten és jelen van, az látja, hogy életben van ez a dolog.

Ott lehet a karácsonyfa alatt

- Mikor érkezik a legfrissebb album?
- Megjelenés tavasszal is lehetett volna, de tudjuk, hogy az őszi, karácsonyba hajló megjelenés a legjobb, akkor nagyon sok esetben azt mondják, hogy „Tudom, hogy a mamám szereti a Delhusa Gjonit, tudom, hogy a nővérem szereti vagy az öcsém” és ha keresi az ajándékok közt, akkor jobb eséllyel startolunk arra, hogy több példányt eladunk a megjelenő lemezből.

- Ezek szerint még mindig élvezed ezt a szakmát, motivált vagy és még mindig szeretnéd a maximumot kihozni magadból?
-  Az a legszebb dolog, amíg arra figyelek, hogy semmiképpen ne kövessek el fáradt dolgot. Legnagyobb törekvéseim közé tartozik a zenész pályán az, hogy a frissítés gombon folyamatosan rajta legyen az ujjam. A fiam játszik egy Heavy Metal zenekarban, ő a fronténekes. Úgy hívják a zenekart, hogy My Best Habit és 2-300 fős rajongótábor már sorakozik fel. Ők még Magyarországon nem debütáltak, mert Macó egyébként első éves egyetemista, de nagyon sokat segít a zenei stílus frissítésében. Ha egyszer Isten is úgy akarja még a közönség is megismeri azt a nótát, ahol ketten éneklünk egy dalt.

A zenész tehát nem bízott semmit sem direkt Fortuna Istenasszonyra, sokkal inkább megragadta azokat a lehetőségeket, amelyek kemény munkával adódtak előtte. Sok mindent elért már, de még mindig van benne motiváció és másokra is tud büszke lenni. Az alma pedig nem esett messze a fájától, a fia is mikrofont ragadott. Hogy mit hoz a jövő? Nem tudni, de Delhusa Gjon felkészülten várja...

- Bíró Zsolt -

[2009.06.07.]