Hazatért Mexikóból a Vodku zenekar - exkluzív fotós beszámoló

A Vodku zenekar évek óta jó kapcsolatot ápol egy mexikói művészeti ügynökséggel, amely évente több magyar és más közép-európai produkciót hív meg Mexikóba. 2001 és 2005 után idén harmadszor ismétlődött meg a sikertörténet, sőt elkezdődtek a tárgyalások egy 2010-es Mexikó-USA turnéról is. Az alábbiakban a zenekar tagjainak beszámolóját olvashatod.

Hihetetlen élmények, fárasztó körutazás

A turné szervezői nem kíméltek minket, de ezt mi magunk kértük tőlük: a turné 19 napja alatt 15 városban, 15 különböző helyszínen adtunk önálló koncertet, miközben mintegy 7000 kilométert utaztunk az országon belül. Felléptünk a Mexikói-öbölben Veracruzban, a Csendes-óceán partján Lázaro Cardenasban, koncerteztünk délen Oaxaca városában, északon pedig Monterrey-ben.

Játszottunk Guadalajarában, ebben az ötmilliós metropoliszban, Guanajuatóban, amely minden bizonnyal a világ egyik legszebb városa, de Zacatecasban is, ahol a legfinomabb a tequila, illetve az itthon kevésbé ismert mezcal. Fellépéseink többsége 500-1500 férőhelyes gyönyörű színházakban és koncerttermekben volt, de játszottunk főtéren, sportcsarnokban, sőt, Uruapan városában egy 19. századi szövőgyárból kialakított kulturális rendezvényközpontban is.

A legemlékezetesebb koncertek

Nehéz választani. A turné szűk három hete alatt állandóan mozgásban voltunk, szinte minden percben történt velünk valami, több hónapnyi élmény- és emlékanyaggal lettünk gazdagabbak. Két fellépésünket mégis ki kell emelnem.

Oaxaca

Az egyikre Dél-Mexikóban, Oaxaca városában került sor. Szokatlan és csodálatos érzés volt, hogy amikor megérkezvén a városba sétára indultunk, azt láttuk, hogy a kirakatokat, a hirdetőtáblákat, a telefonfülkéket, az autók szélvédőjét, az éttermekben az asztalokat, de sokszor még a járdákat is a Vodku aznap esti koncertjére invitáló plakátok és szórólapok borítják. Volt is olyan teltház este, amilyenben itthon ritkán van része a muzsikusnak. Ráadásul a színház is szép volt, és meglepő módon a mexikói hangtechnika is jól működött. Aznap este csaknem 100 CD-t adtunk el.

Guanajuato

A másik hasonló élmény Guanajuatóban ért minket, ahol a Benito Juarez színházban játszottunk. Ilyen gyönyörű színházat még egyikünk se látott: hatalmas, klasszicista épület a város főterén, a belső tér pedig mintha az Ezeregyéjszaka meséiből lépett volna elő: még a hangfalak is arany, ezüst és bíbor színben pompáztak. Teltház volt itt is, és mi tagadás, aznap este világsztárnak éreztük magunkat.

Szeretünk titeket – Les queremos

Azt gondolhatnánk, hogy ott a világ túlsó végén keveset tudnak arról, milyen a kelet-európai élet, a kelet-európai zenéről nem is beszélve. Van persze némi igazság abban, hogy minél messzebbről érkezik valaki, annál nagyobb kíváncsiság fogadja, de attól a pillanattól kezdve, hogy felgördül a függöny, ugyanaz a képlet: csak a zene van, és ugyanúgy meg kell hódítani a közönséget, mint bárhol máshol.
 
Egyébként a mexikói közönség sokkal jobban ismeri a kelet-európai és balkáni zenei kultúrát, mint gondolnánk. Nem egzotikus kuriózumként tekintettek ránk, az ismert dallamrészleteknél bizony fel- felhördültek, sokszor táncra is perdültek, és a koncertjeinkről szóló sajtóbeszámolók is „magas színvonalú muzsikáról” és „izzó kelet-európai hangulatról” szóltak.

Van élet Mexikó után is

Hazatérésünk után itthon sem unatkozunk. Muzsikálunk a Radnóti Színházban a Farkasok és bárányok c. előadásban, készülünk a nyári koncertszezonra, és közben írjuk az új dalokat, tervezgetjük az új lemezt.

Szerencsére a mi műfajunkban nem kell évente új sorlemezzel előállni, így van időnk a nyugodt munkára. Nem lazsálunk persze, és terveink szerint jövő tavaszra elkészül az új Vodku-lemez. Közben persze klubkoncertjeink is vannak, például április 30-án a Pótkulcsban, majd május 2-án a Könyvtár Pinceklubban játszunk. 

A fotókért klikk a képekre

[2009.04.23.]