Meseszép utazás a lágy hangok tengerén

Ki mondana nemet öt gyönyörű hölgy invitálásának, akik kellemes hangjukkal egy nagyon szép utazásra hívják a kedves hallgatóságot? Ír hangzásvilág, fantasztikus hangszerjáték és tiszta vokál - a legfőbb jellemzői a Celtic Woman legújabb lemezének.

Amikor a kezembe került az öt meseszép hangú ír nő legújabb lemeze, felvont szemöldökkel bámultam a papírtokra. Rendben, amint megfordítottam láttam, hogy csupán promóciós célokat szolgáló kiadványt tartok a kezemben, ám az is olvasható hátul, hogy mára több mint 3 millió cd-t és dvd-t adtak el csak az Egyesült Államokban. Az arany és platina lemezek után a Billboard lista első helyén is álltak, szóval ne mondják, hogy nem telt volna megfelelő védelmet nyújtó műanyag tokra.

Csak a külső alapján persze nem lehet ítélni, így hát ezen túllépve meghallgattam az egyébként nagyon kellemes albumot. Az első szám a The Call úgy kezdődik, akár egy filmzene, mintha csak a Gyűrűk Urának valamelyik epizódját néznénk. Szépen csillogó szoprán hang kísér minket végig szimpatikus dallamvezetés mellett.

Hangulata a meseszép Írországot idézi, ahol az énekesnők is élnek. A különböző hangszerek használata nagy piros pont. Hegedűsök, fúvósok szólnak a háttérből, és a dal szóló részében is hegedűt hallhatunk, amely szintén telitalálat. A finom kezdést líraibb téma váltja fel a második számban, ahol a hegedű továbbkalauzol minket ebben a varázslatos világban.

A Pie Jesu fennkölt és magasztos, vallásos érzését jól visszaadja. A harmadik, Harry’s Game zordabb érzelmekkel indít, majd szerencsére megenyhül és átadja magát a gyönyörű női éneknek. Érezhetően kiforrottabb mint a Pie Jesu, ráadásul merészen is bánnak a hangszerekkel, ami szintén csak növeli az album hallgathatóságát. Ebben a számban még pánsípot is hallhatunk.

A negyedik úgy szól, akár egy skót mulatós zene, a ritmus felgyorsul, kezdetét veszi a bolondozás, vidámság, tánc és minden földi jó. Ha ezt az egész albumot egy utazásként fogjuk fel, akkor ennél a számnál eljött az ideje, hogy megálljunk és ebben a táborban pihenjük ki a fáradalmakat. Csapolják a sört, játszanak a zenészek, táncolnak a vándorok.

A The Voice című szám pedig tökéletesen folytatja a megadott alaphangulatot, amely az egész lemezt végigkíséri. Meseszép női vokál, ütős hangszerek és hegedű. Tényleg nagyon kellemes. A hatodik szám hangszerek nélkül, csupán kísérettel szólal meg, amely kifejezetten nehéz műfaj. Kétségtelenül jól sikerült.

Szó sincs utánzásról

Ha Orinoco Flow, akkor mindenkinek Enya jut eszébe, ám bizton állíthatom, hogy szó sincs utánzásról. A Celtic Woman száma inkább játékosabb, amelyben nincs egy vezérhang, hanem többen szólamokban felelgetnek egymásnak. A hangszerek is több szerephez jutnak és így egy teljesen más feldolgozást kapunk. A nyolcadik és kilencedik számban a hegedű kapja a legtöbb szerepet, valódi virtuóz dallamok ezek, melyeket nagyon élveztem.

Az Isle of Inisfree egy lassú, nyugodt dal, amely valami csodálatos világba kalauzol el bennünket. Az ezt követő Dulaman egy érdekes, dobolós kezdéssel indít, amelybe később a többi hangszer és a női vokál is bekapcsolódik. Az album változatosságát jelképező szám, amely bemutatja, hogy mennyi féle hangzást és dallamot fel tudnak mutatni nekünk.

A tizenharmadik szám az Ave Maria, amelyet hiába adnak elő oly szépen, előttük már sokan énekelték ezt. Unalmas. Az ezt követő The Sky and the Dawn and the Sun sokkal eredetibb, még ha lassabb és szomorkásabban is indul és a címe is borzasztóan hosszú. A hárfa nagyon kellemesen hangzik benne. A dal valójában nem olyan szomorú, mint elsőre éreztük.

A tizenötödik Somewhere ismét hangszer nélkül szól, amely nem rossz, de a zene sokkal kellemesebben szól ezen az albumon, mint csak az ének önmagában. Ez a helyzet a Beyond the Sea-vel is, amelyben a track közepétől kapcsolódnak csak be a hangszerek, és onnantól válik igazán kellemessé. Az album végére két egzotikusabb dalt hallhatunk bonusként, az egyik a Mo Ghile Mear, amely messzire repít minket, valamely kellemes szigetre, vagy hasonlóan mesés tájakra. A második bonus a Spanish Lady, szintén nagyon jól sikerült, felvonultat mindent amit tud, triangulumot, csörgődobot, fúvósokat, vonósokat és mindezekkel együtt egy mesés játékra invitál minket. Méltó befejezése az albumnak.

Azt kell mondjam nagyon kellemes az összkép amelyet a lemez meghallgatása után éreztem, sok szép dallamot hallottam, nagyon jó hangszerjátékokat, kitűnő énekhangokat. Aki szereti az ír zenei örökséget, vagy szereti a kellemes fantasy filmzenéket, az kifejezetten jól fogja érezni magát az album hallgatása közben, de csak mértékkel. Nem kevés az a 18 track, egy huzamban szerintem lehetetlen végighallgatni.

- George -

[2009.06.12.]