Igényes, dallamos rockzene, nem a szokványos klisék szerint - Debütált az Icon

Találó névválasztás. Festmény, művészet, ami tiszteletet parancsol, amire felnézünk. Akik a 2007-ben alakult rock-csapatot összehozták, többnyire máshol, más körülmények között már bizonyították tehetségüket, rátermettségüket. Most újabb bizonyítékot tettek le az asztalra, illetve a lemezvásárló polcára: a Rockinform májusi számának mellékleteként látott napvilágot az Icon zenekar debütáló albuma.

Akár szupergrupp is lehetne. Négy kiváló zenész találkozása, talán jókor, jó helyen. Mindenestre ez utóbbi kitételt majd az idő eldönti. Annyi bizonyos, hogy az Icon két meghatározó személyisége, Szatai Gábor énekes és Vilmányi Gábor szólógitáros jó érzékkel nyúltak a dalokhoz. Nem tudni, hogy egyáltalán kijelöltek-e valamiféle irányvonalat – azon kívül persze, hogy minőségi dolgot tegyenek le az asztalra – vagy csak ráéreztek valamire, ami régóta hiánycikk. A mai elgépiesedett, elsivárosodott, érzelemszegény, gagyicentrikus világban igyekeztek olyan zenei anyagot összehozni, ami nem gyömöszölhető be semmilyen skatulyába, de furcsa módon mégiscsak van stílusa.

Donászy Tibor dobja hol nyugtalanul verdeső madár szárnycsapásait idéző, hol lüktető, de jelenléte mindvégig meghatározó. A klasszikus rockban megszokott „kettő-négy” számára egyáltalán nem kötelező, mint ahogy Vilma sem érzett késztetést a bevezető - majd arra építkező - riffekre. A magamutogató, öncélú, virgáktól mentes, rövid, de annál fajsúlyosabb gitárszólók tökéletesen kifejezik a műfaj iránti elkötelezettséget.

Arról nem beszélve, hogy ettől a kemény rockot nem kifejezetten kedvelő lemezhallgató is magáénak érezheti a nótákat. Fukk Attila (bass) sem bújt el a többiek mögé, pont annyit ad magából, amennyi az összhangzathoz kell. Szatai Gábor énekhangját Slamo egykori formációjából már ismerheti a nagyközönség. Ettől (vagy talán Vilma ráérzésétől?) a feeling némileg a NO zenekar érzelemvilágát idézi.

Amúgy meg eszük ágában sem volt leragadni az egyébként kitűnő csapat által kitaposott úton, hiszen a progresszív hatások éppúgy fellelhetők (Törjél a kenyérből), mint a népzenei ihletésű darabok (Elmentél messzire). Ez utóbbi hangzásvilágot a Gulyás Ferenc és Szabó „Gépfolklór”András által megszólaltatott népi hangszerek (hegedű, furulya, doromb, citera, tekerőlant) jelenítik meg. A klasszikus trió megszólalás kereteit még Beke Márk billentyűs hangszerei, és Gyulai Zsolt komputerprogramjai tágítják.

Igényes, dallamos rockzene, nem a szokványos klisék szerint, nemcsak „öreg rockereknek”.

-Hegedűs István-

[2009.06.17.]