Újra Óbudán készülnek a csillagok - Sztárcsinálók bemutató a Zichy-kastélyban

Néró és a Sztárcsinálók címmel mutatják be az örökbecsű rockopera felújított változatát július 3-án és 6-án a Zichy-kastélyban.

Szeretem a nyarat. Szeretem Vetus Buda századelőt idéző kis utcácskáit (kiváltképp a Városháza környékét). Szeretem a rockot és a színházat (a kettőt együtt különösen). Mindezek alapján adott a programom július első hétvégéjének környékére.
 
Az Óbudai Nyár 2009 programsorozat keretében, július 3-án (pénteken) és 6-án (hétfőn) Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor Sztárcsinálók című örökbecsű rockoperájának felújított változata kerül a közönség elé. A színhely a Zichy-kastély kertje, amelynek már csak a hangulata is elég volt ahhoz, hogy az elmúlt esztendőkben többször is megragadjam az alkalmat és szezononként legalább egy hangulatos nyári estét eltöltsek ott. Az, hogy időközben La Mancha lovagját adták elő az ideiglenesen felállított színpadon, már csak a meggyszem volt a habon.

Don Quijote után Néró

Most azonban alapvetően más a helyzet. Bár Don Quijote kalandjainak zenés feldolgozása is a megunhatatlan darabok közé tartozik számomra, idén még a hóbortos lovagnál is nagyobb vonzerőt jelentő ínyencség ígérkezik az óbudaiak étlapján. A nevében is megújuló Sztárcsinálók (amely ezúttal a Néró és a Sztárcsinálók címen kerül bemutatásra) lassan harmincéves pályafutása alatt kuriózummá nemesedett. Olyat, hogy a darab (több)tucatnyi helyen több száz előadást élt meg az 1981-es bemutatóját követően, magam hosszú évek óta nem láttam. Úgy, ahogy a csütörtöki főpróbán színpadra kerül, még senki sem láthatta. (Az eredeti mű fővárosi debütálása egyébként anno szintén Óbudán, pontosabban egy, a Hajógyári szigeten felállított cirkuszi sátorban volt.)

A darab zeneszerzője, Várkonyi Mátyás ezúttal művészeti vezetője és producere lesz annak az előadásnak, amely megannyi meglepetést ígér a régi és új nézőknek egyaránt. A látvány és a hangzás értelemszerűen megújul és a XXI. század igényeihez igazodva öltözteti új köntösbe a darabot, de arra a kérdésre, hogy ezenfelül mennyi változtatást láthatunk az eredei műhöz képest, csak egy szűk héten belül kapunk teljes és autentikus választ. Természetesen a három évtized leforgása alatt többször is leporolták a darabot.

Az egyik ilyen átdolgozás éppen a mostani rendező, Nagy Viktor koncepciója alapján történt 2004-ben. Ezen felújítást Veszprémben mutatták be, majd 2005-ben ezt vitte színre a Margitszigeten az akkor 25. születésnapját ünneplő Rock Színház is.

Régi és új csillagok

Ha a Várkonyi-Nagy duó még mindig nem lenne elég ahhoz, hogy kihagyhatatlannak érezzük a kísérlet megtekintését, fennmaradt kétségeinket eloszlathatja a szereposztás. Olyan neveket is olvashatunk a színlapon, amelyek már az 1981-es változaton is szerepeltek. El kell mondjam, hogy a legnagyobb hiányérzet bennem éppen itt jelent meg.

Nyilván nem én vagyok az egyetlen, akiben a Sztárcsinálók összenőtt Szolnoki Tibor nevével és figurájával. Az elmúlt néhány évben jópárszor volt alkalmam a színészt látni, elsősorban a Mozart című musicalben, de szinte nem volt este, hogy ne idézte volna fel bennem az egykori zseniális alakítását Néró szerepében. Ezúttal Szemenyei Jánosra hárul a nem kis feladat, hogy az elmebeteg zsarnok egykori megformálójával szembeni hiányérzetemet minimálissá redukálja.

Legalább ekkora várakozással nézek Csengeri Attila játéka elé, aki a kilencvenes években Nérót is játszotta, és aki a már említett margitszigeti ünnepi előadáson a hamis Jézus szerepében tűnt fel. Most viszont Senecaként láthatjuk (egyébként 2005-ben ez a szerep volt Szolnoki Tiboré). A „régi nagyok” közül Sasvári Sándort, Détár Enikőt és Papadimitriu Athinát is láthatjuk.

Azt a Juvenalist pedig, akitől a sajnálatosan örök érvényű idézet származik - miszerint „sok dicsőség és tengernyi szenny: ez a történelem” -, ezúttal Bot Gábor alakítja. (Itt nem állom meg, hogy ne tegyek említést arról, milyen kellemes meglepetés volt számomra a minap Bot Gábor a Vámpírok báljában, ahol személyében végre igazán méltó váltótársat kapott a fővámpír utolérhetetlen megformálója, Egyházi Géza. Ha Gábor csak fele ilyen jó lesz a Sztárcsinálókban, az megint egy súlyos érv az óbudai kirándulás mellett.)

Az, hogy az említett ismert művészeken kívül mely fiatal tehetségeknek adja meg a „sztárság” felé vezető úton az első lökést az óbudai bemutató, illetve, hogy ez a két előadás egy hosszabb sorozat kezdetét jelenti-e, esetleg újabb CD is készül a felújításból, megint csak a jövő zenéje.

A jelené sajnos továbbra is arról szól, mi történik egy országban, ahol minden az (esetenként) őrült politikusok hatalmi játszmáinak és téveszméinek van alárendelve. Szeretném egyszer végre úgy megnézni a Sztárcsinálókat, hogy ne legyen semmilyen aktuálpolitikai áthallása. Félek, ehhez nem lenne elég az sem, ha valami csoda folytán sikerülne újabb harminc évet megélnem.

Ajánljuk! A legnépszerűbb musicalszínész: férfiuralom a döntőben

- Balázs András -

[2009.06.30.]