Lantos Rezsőné Ostváth Edit

A kiváló zenetanár 1928. május 19-én Kecskeméten látta meg a napvilágot. Az ELTE Fazekas Mihály Gyakorló Iskolájának ének-zene szakos egyetemi gyakorlatvezető tanáraként kapott állást elsőként. Itt hosszú éveken keresztül okította a zeneakadémiai hallgatókat gyakorlati pedagógiára. Ugyanekkor a Magyar Rádió iskolai énekóráinak vezető tanári tisztségét is betöltötte, 8 éven keresztül.

Lukin Lászlónéval karöltve hívták életre az általános iskolák 1-3. osztályos tanulóinak szánt ének-zene tanítás tankönyvet és kézikönyvet. A kiadvány a Kodály-Ádám-énekeskönyvek után az egyik legtökéletesebb tankönyvként tartották számon.

A KISZ Központi Művészegyüttesnek 25 éven keresztül volt másodkarnagya. S míg férje, Lantos Rezső távol volt, felesége a vegyeskarral és a nőikarral is kiemelkedő rangú, európai kórusversenyek sokaságáról érkezett meg első díjjal. Lantos Rezső 1977-ben hunyt el, felesége azonban nem omlott össze, hanem egyben tartotta az énekkart, amelyet egészen 1980-ig irányított.

Ekkortájt hívták meg első ízben a bostoni Kodály Intézetbe, majd a torontói Royal Conservatorium of Music-ba, Mindkét intézményben zenetanárokat oktatott a Kodály-módszer alkalmazására.

Persze ez csak egy szelete volt annak a munkának, amely a Kodály-módszerhez kötődött, ugyanis rendszeresen vezetett kurzusokat Calgaryban és Hamiltonban is. Tevékenységéért 2000-ben Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapott a Magyar Köztársaságtól.

Az élet azonban mégis méltatlanul ért véget számára, ugyanis 81 éves korában, július 18-án autóbalesetet szenvedet és adta vissza lelkét a Teremtőnek.

[2009.07.21.]