A zene nagy felelősséggel és rengeteg munkával jár, mégis megéri

Szabó Ildikó csellista fiatal kora ellenére számos nemzetközi és hazai versenygyőzelmet tudhat maga mögött.  
 

A fiatal tehetség virtuozitását mindenki méltatja, valószínű ennek is köszönhető, hogy 15 évesen kiadott Tündértánc című lemeze még Franciaországban és Dél-Koreában is nagy sikert aratott. Ildikó az egyhónapos amerikai nyári akadémia után legutóbb július végén, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral adott vastapssal kísért koncertet szólistaként.

- Zenész családból származol. Édesapád csellista, édesanyád zongoraművész, nagypapád pedig zeneszerző és népzenetudós volt. Segítség neked ez a szülői háttér?
- Fantasztikus szüleim vannak, büszke vagyok rájuk. Bármilyen kérdésem van, édesapám és édesanyám is rengeteget segít nekem. Édesanyám szokott kísérni a zongorán, így sok időt töltünk együtt, ami a zenémen is érezhető, hiszen ismeri minden mozdulatomat. Úgy is mondhatnám, hogy egy lélegzettel muzsikálunk.

Legközelebb az emberi hanghoz

- Miért pont a csellóra esett a választásod?
- Sokan nem tudják, de a csellónak van az emberi hanghoz legközelebbi hangfrekvenciája. Már kiskoromban megfogott a cselló bársonyos hangja, amikor édesapámat hallottam játszani. Mikor két éves voltam elkértem tőle a szekrény tetején lévő öreg brácsát, és elkezdtem a játékát utánozni. Később, amikor elég nagy voltam a legkisebb csellóhoz, édesanyámmal elmentünk a Tóth Aladár Zeneiskolába, és elkezdtem csellózni tanulni.

- Szüleid kritikusak veled?
- Édesapám mindig elmondja a véleményét, és rendelkezésemre áll. Ennek ellenére szerintem az a legjobb, ha az ember saját maga legnagyobb kritikusa. Maximalista vagyok, és szerintem ez az, ami előrelendíti a munkámat. Hibátlan produkciót nem igazán lehet elérni, mivel senki sem tökéletes, viszont törekedni kell a maximumra. Akkor bízhatunk benne, hogy az eredményünk is nagyszerű lesz.

- Egy hónapig voltál Amerikában, Bloomingtonban egy vonósoknak rendezett nyári akadémián. Milyen tapasztalatokkal, élményekkel tértél haza?
- Ez volt a harmadik alkalom, hogy ösztöndíjasként vehettem részt ezen a nyári akadémián. A tábor napirendje nagyon szigorú, korán reggeltől estig gyakorlással telik a nap, majd este koncertekkel zárul. Így számos alkalommal volt szerencsém fellépni, kamarazenei csoportommal is és szólistaként is. A legnagyobb élményem azonban mégis az volt, amikor Starker János tanár úrnak játszhattam el kedvenc darabját, Kodály szóló szonátájának harmadik tételét. Sajnos Starker tanár úr egészségi állapota – 85 éves – az utóbbi időben megromlott, de ennek ellenére a házában fogadott. Neki élmény játszani, hozzá mindig lehet fordulni, mindenre tudja a gyógyírt, mert olyan, mint a cselló doktora. Amit tőle tanulok az egy egész életre szóló útravalónak számít. Később a nyári akadémia keretein belül is eljátszottam ezt a Kodály művet, és hatalmas sikere volt. Az akadémia után fáradtan tértem haza, de ez örömteli fáradság volt, mert rengeteget tanultam.

- Július 26-án az óbudai Kiscelli Múzeumban a Liszt Ferenc Kamarazenekarral szólistaként játszottál. Egy ilyen lehetőség nagyon nagy megtiszteltetésnek számít. Melyik zenekarral fogsz legközelebb fellépni?
- Sajnos ritkán jutok zenekari fellépésekhez, ezért nagyon örültem a mostani lehetőségnek. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem a próbák és a koncert alatt is. Tavasszal játszottam már Vásáry Tamás vezényletével Csajkovszkij Rokokó variációit, aminek szintén nagy közönségsikere volt. Februárban pedig a Nemzeti Filharmonikusokkal fogok koncertet adni. Remélem, hogy a jövőben majd egyre több felkérést kapok, és megnő a zenekari koncertjeim száma.

Segít a tehetségek felkarolásában

- Idén az Új Európa Alapítvány támogatottjaként a művészeti program arca is lettél. Milyen érzés példaképként viszont látnod magad?
- Először furcsa érzés volt magamat látni a plakátokon. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy segíthetek a Tehetségtámogató programot ismertebbé tenni. Sajnos elég ritka, hogy egy cég ennyi energiát fektet a fiatal tehetségek felkarolásába. Nekem is rengeteget számít az alapítvány segítsége, hiszen enélkül nem lett volna lehetséges, hogy mesterkurzusokon képezzem tovább magam. Egy zenész életében alapvető kérdés, hogy van-e elég támogatója ahhoz, hogy fejlődhessen.

- A nyár közepén beszélgetünk. A hátralevő időszak gyakorlással vagy a jól megérdemelt pihenéssel fog telni?
- A mostani nyár szerencsére munkában gazdag. A bloomingtoni nyári akadémián kívül szeptemberben egy mesterkurzuson is részt fogok venni. Az iskolai szünet miatt több időm van, ezért gyakorlásra is többet fordítok. A komoly fizikai és szellemi munka ellenére nagyon élvezem és szeretem, amit csinálok. Számomra a zene a minden; öröm és hivatás, ami nagy felelősséggel és rengeteg munkával jár, mégis megéri.

– Új Európa Alapítvány – 

[2009.08.25.]