Elhunyt a magyar zeneélet meghatározó alakja, Pándi Marianne

A Szabolcsi-díjas zenetörténész, a Magyar Nemzet egykori kritikusa, a négykötetes Hangversenykalauz és számos kiváló monográfia szerzője szeptember 12-én, életének 85. esztendejét éppen betöltve, hosszú betegség után elhunyt.

Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, először zongoristaként, majd az akkor létesített Zenetudományi Szak első legendás Szabolcsi-osztályában. Zenetörténész oklevelét 1956-ban nyerte el.

Pándi Marianne a magyar zeneélet egyik kulcsfigurája volt. Működése ékes bizonysága annak, hogy az egészséges zeneélet alapfeltétele a mű, a megszólalás és a befogadás magába záródó háromszöge. Ezért illeszkedett Pándi Marianne életébe oly logikus módon az Országos Filharmónia műismertetést és kritikát tartalmazó műsorfüzetének közel három évtizedig tartó szerkesztése, és az a másfél évtizedes periódus, amelyben a Magyar Nemzet zenekritikai rovatát vezette. Tevékenysége a magyar zenekritika legjobb és legnemesebb, Péterfi Jenő, Tóth Aladár és Csáth Géza által fémjelzett hagyományát folytatta.

Fordítóként is remek volt

Szerkesztői és kritikusi munkásságát jelentős monográfiák írása és fordítása kísérte. Könyveinek sorát 1960-ban Az olasz zene története nyitotta meg, majd ezt az irányt folytatta a Gondolat Kiadó sorozatában megjelenő kis Monteverdi-kötet, később egy Ravel-biográfia. Pándi Marianne-t, az aktív kritikust a magyar kritika múltja is érdekelte; 1967-ben jelent meg a 19. századra visszatekintő Száz esztendő zenekritikája című dokumentumgyűjteménye, melyet 2001-ben Hangászati mulatságok címmel adott ki újra a Mágus kiadó.

Pándi érdeklődését a 20. századi orosz zene iránt három angol nyelven megjelent munka fordítása mutatja: Robert Craft Stravinskyval folytatott Beszélgetései, Sosztakovics Testamentum című emlékiratai és egy Prokofjev-életrajz, amely New Yorkban jelent meg a hatvanas években, Egy szovjet tragédia címmel. Népszerűségét Pándi Marianne azonban mindenekelőtt négykötetes Hangversenykalauzával vívta ki, melynek kötetei 1972-től kezdve jöttek ki, legújabb kiadása pedig 2005-ben jelent meg, s amely az értő hangverseny-látogató közönség alapműve lett. Pándi Marianne-t nemcsak a Magyar Zenetudományi és Zenekritikai Társaság, de az egész magyar zenekedvelő társadalom gyászolja.

"Életem vágya teljesült, sírtam a meghatódottságtól" ---- "Elsősorban élvezni szeretném az életet"

- fidelio.hu alapján -

[2009.09.22.]