Fél siker a Dead By Sunsrise-tól

Az ezredforduló környékén a metál reneszánszát élte, s talán mára sem fejeződött be ez a folyamat. Kezdődött mindez a Korn ’94-es berobbanásával, folytatódott a Limb Bizkit térhódításával, és kiteljesedett a Linkin Park hisztérikus sikerével. Ám napjainkra azonban csak utóbbinak sikerült a zenei élet élbolyában maradnia. És most Chester Bennington frontember vezényelte csapásvonalna, a Dead By Sunrise-nak megjelent debütáló lemeze, az Out Of Ashes.

Az ötlet még 2005-ben vetődött fel az akkor épp Orgy-s Ryan Shuckben és Benningtonban, de az anyazenekari teendők, a válások és drogproblémák miatt egészen mostanáig kellett várni a megjelenéssel. 2007-ben a fél Julien-K társaság csatlakozott hozzájuk, s így született a Dead By Sunrise, és az első lemezük.

A lemezindító Fire egy szép szerelmi vallomás, bár már itt kezdünk kételkedni a korábban beígért elektronikus hangzásban. Aztán az első kislemeznek kimásolt Crawl Back In csak erősíti ezt a kételyünket, de csak azért, hogy a Too Late lassú, samplers felépíítését jobban tudjuk élvezni.

Az Inside Of Me punkos beütése felébreszt bennünket az előző 3 perc melankóliájából, majd a Let Down - amely a második single lesz- újra padlóra küld gyönyörű könyörgésével. A Give Me Your Name enyhén Pink Floyd-os hatása furcsán hathat, de talán ez az egyetlen igazán gyenge pontja a lemeznek. A My Suffering klasszikus metál alapokra épít, míg a Condemned című szerzeménnyel inkább a grunge alapokat vették elő a srácok.

Majd ismét lassabb vizekre evezünk az Into Youval, mely egy szépen felvezetett, jó énektémával és a hozzá passzoló zenével van ellátva. Ezt követi az End OF The World Benningtontól szokatlan szövegvilággal, viszont fantasztikus zenével. A Walking In Circles és az In The Darkness két remekbe szabott alkotás, melyek melankóliájukkal méltó befejezése a korongnak.

Az igaz, hogy a tavaly beígért elektronikus hangzást csak félig-meddig teljesítette a DBS –azok is a lassabb számokra koncentrálódnak-, viszont azt is el kell ismernünk, hogy Bennington a tartalomról nem hazudott: részben válási problémáiról, részben a szerelem újra megtalálásáról, részben pedig drog- és alkohol problámáiról szól az Out Of Ashes. És azt is be kell látnunk, hogy Chester még a Hybrid Theoryn sem üvöltött ekkorákat, és a Minutes To Midnighton sem énekelt ennyire technikásan.

Kezdésnek nem rossz, de egyelőre az anyazenekarokat jobban szeretjük. Ez így fél siker!

Még több lemezkritikáért klikk IDE.

- bézsé -

[2009.10.26.]