Képekben! Eros Ramazzottival a csepeli szabadkikötőtől a kőbányai vasútvonalig

A Papp László Aréna megközelítése némi problémába ütközött. Először azt lehetett hinni, hogy a Debrecen játssza újabb Bajnokok Ligája meccsét, azért nincs parkoló és van ez a rengeteg ember. Majd feltűnt a tömeg oka: a Syma csarnokban Michael Jackson film vetítésére készülnek. A tömeget megosztotta a két esemény.

Mindkét helyre vándoroltak az emberek. Mivel nem jártam Eros-koncerten, az foglalkoztatott az embereket elnézve, hogy ki lehet ma 2009-ben Eros Ramazzotti közönsége. Itt tartottam a gondolatmenetben, amikor megszólított egy 50-es hölgy, hogy merre találja a Papp László Arénát. Útbaigazítottam és magam elé engedtem a zebránál.

Ekkor tűnt fel a két tizenéves lány, aki vele volt. A lecke fel volt adva: ki kivel érkezett? A 90-es évek tinibálványa csábította ide akkori rajongóját immár a családjával? Vagy a slágergyáros örökifjú fiatal rajongói jöttek szülői felügyelettel bulizni? Lezártam a témát. Mára családi program lett Eros koncertre járni. Erről meggyőződhettünk a csarnokban is, túlnyomó többségben már a régi generáció töltötte meg a lelátót és a küzdőteret is.

Az előzetes hírek szerinti 15 munkaórás színpadállítás, a száz körüli magyar kisegítő csapat már sejtethette, itt show készül, nem is akármilyen. Róma? Milanó? Verona?... Mi települt ide Budapestre? Hát Csepel. A szabadkikötőt idéző nagy, 30 lábas konténerek egymásra pakolva. Mintha az ember állna egy fém fal előtt, ami konténerekből áll. Mint megannyi doboz idézve a panelvárosokat. Dobozokat, ahol emberek élnek…

Pontban fél 9 és megmozdul a konténerváros, életre kel. Leereszkedik egy monstrum, építőruhás munkások jönnek, kiakasztják az acélköteleket, és szabaddá válik a konténer belseje. Ebben kis puritán asztal és olvasólámpa társaságában ül, elmélkedik, énekel Eros Ramazzotti. Valamiféle színházat láthatunk.

A külsőségek, a látvány egyaránt hatalmas és néha közeli, nagyon emberi. Rögtön új számmal kezd: „Appunti e Note” jelezve, hogy ez bizony az új lemez, az Ali e Radici koncert turnéja. Kettő kivételével el is hangzik a lemez komplett tracklistája. Utólag megállapíthatjuk, hogy ez illeszkedik Eros korábbi lemezeinek nagyobb sikerszámaihoz is. Semmi lazulás, nincs minőségromlás. Siker lesz az új lemez…

A közönség persze azonnal lereagálja kedvence érkezését és kezdődik az őrület az első sorokban: azaz a XXI. század őrülete. Emelkednek a telefonok az arcok elé és készülnek az élvezhetetlen felvételek. Persze mindenkinek lelke rajta, hogy szórakozik. Vannak akik önfeledten énekelnek, táncolnak és lobogtatják a házilag gyártott Eros Ramazzotti feliratokat. Vevők az új számra, az új lemezre.

A konténereket szétcsúsztatják, a hatalmas kivetítőn maga a sztár óriásképe világít bele a tömegbe. A dobozoknak később is nagy jelentősége van; hol összecsúsztatják, hol széthúzzák, mozgatják, forgatják, és ezzel mozgalmassá teszik a monumentális színpadképet. Végig megy a vetítés a dobozokra: színkavalkád, rajzok és képek, szemek vetülnek rájuk. Van, amikor minden dobozra külön kis szobát vetítenek, olyan hatást keltve, mintha panelház beskatulyázott lakói lennének köztünk. De hát törjünk ki a bezártságból, éppen a kedvencünk táncol a színpadon.

A hang, az előadásmód nem változik, tökéletes a hangzás, és dalok mintha a lemezről szólnának. A korábbi koncertektől eltérően most három lányt kapunk kíséretnek: Chiara, Sara és Romina, mutatja be őket Eros. Hol a háttérben vokáloznak, hol külön énekelnek egy számon belül az énekessel. A L’Aurora is duetté változik, más a hangszerelés. Egy szál zongora a kíséret, a két előadó meghitten borul a hangszer fölé. Aurora 13 éves. Ennyi idő telt volna el? Ez nem látszik csak az ősz halántékon és a ma már nem törékény bálványon.

A kivetítőn megjelenik Michael Landau és gitározik, mintha a megszokott stúdióban volna. Eros a kivetítő előtt kicsinek tűnik, amikor nézi a zenészt. Mert mi is történik? Várjuk a sztárt, és kíváncsiak vagyunk rá és új lemezére. Ebben az őt kísérő pompában, a szólista mindent uraló szerepe közben halljuk a tökéletesen precíz zenét, de a háttérben már nem vagyunk kíváncsiak a zenészre. Kapkodom a fejem. Itt nem akárkik zenélnek ám. Ismert és keresett session zenészek állnak a színpadon és teszik a dolgukat, szórakoztatnak.

Emlékezzünk meg pár szóban róluk is: Everette Harp szaxofon r&b és smooth jazz zenész gyakorlatilag a kor összes neves jazz muzsikusával zenélt már és ismerős az a kép is, mikor Bill Clintonnal fújta a szaxit, hátha „kiegyenesedik”. Caludio Guidetti és Michael Landau gitárosok közül utóbbi 93-ban az év stúdiózenésze lett és közreműködött pár produkcióban Michael Jacksontól a Pink Floydig.

A doboknál az a Gary Novak áll, aki játszott George Benson és Chick Chore bandájában is. Reggie Hamilton az a basser, akiről a Fender gitárgyártó cég gitármodellt nevezett el „Reggie Hamilton standard Jazz Bass” néven. Nicola Peruch Itália szerte ismert jazz billentyűs. A fekete zongoránál pedig Luca Scarpa ül. Öröm ilyen banda előtt énekelni, ezekre a művészekre bízni a hangulatot, a zenét.

A show persze folytatódik, sláger sláger hátán. Még Bocelli hangja sem hiányzik a „Musica é” koncertverziójából. Megmozdul a konténerváros, a daru ismét leemeli az egyik dobozt, és a színpad közepére helyezi. Felhangzik a „Cose della Vita”. Pár pillanat és meglátjuk a vasúti kocsi belsejét idéző látványt: a lányok bent ülnek, Eros nekik énekel. Közben robogunk, mindenfelé vetített képek. Talán Róma, Milanó külvárosait, ipari területeit látjuk? Vagy lehetünk Kőbányán miután kifelé tart Budapestről a Keleti pályaudvarról induló vonat? A zene fülbemászó, a lányok gyönyörűek, a külvárosok egyformák. Itthon vagyunk, hozzánk szól ez a zene. Érthetőek és maiak a képek.

Gyorsan szalad a mi vonatunk is, lassan vége az előadásnak. Két óra tömör szórakozás és szórakoztatás. A nagyobb slágereket éneklik még a sokadik sorok is. Lányok táncolnak a beugrókban, erkélyeken, a tömeg hullámzik, vagy csak a kezét lengeti úgy, ahogy az énekes mutatja. Együtt vagyunk és ugyanúgy érzünk mindannyian.

A színelőadásnak ugyanúgy van vége, ahogy kezdődött. Konténer le, munkások elő, drótkötél ráakaszt. Eros belép a belsejébe, emelkedik a doboz, a háttér helyet enged neki, és mint amikor szállításra váró konténert, behelyezi a többi közé a falba. Ahogy jött úgy tűnt el Eros Ramazzotti, csak egy felirat marad utána „Tartsd nyitva a szemed”.

Egyöntetű a körülöttem állók véleménye. Ők a rajongók. Szerintük a legjobb Eros-koncertet látták Magyarországon. Jövő tavasszal Bécsben lép fel Ramazzotti ugyanezzel a programmal. Persze nyitva tartjuk a szemünket, de azért beírjuk a naptárba. Irány Bécs. Vár a latin színház…

Olvass tovább: Az öt legjobb Eros Ramazzotti dal - Szerintünk!

-Réti Zsolt-

[2009.11.11.]