Magna Cum Laude - Jubileum

Hölgyek, urak! 10 éves a Magna Cum Laude! Mi ebben a furcsa? Csupán az, hogy az elmúlt 2- 3 évben hallottunk csak igazán a zenekarról. Persze, sok fesztivállátogató embernek nem volt ezelőtt sem teljesen ismeretlen a zenekar. Csak nem volt ez a nagy országos felhajtás.

Pedig a Magna igencsak jó zenekar volt ezelőtt is. De hogy miért 10 év után érett meg a zenekar úgy, hogy megtöltenek egy sportcsarnokot? Na, találgasson mindenki magának! Vagy higgye el a mesét! Azért megnyugtatok mindenkit, hogy a srácok ugyanilyen jól muzsikáltak a viszonylag ismeretlen években is! De a zene mit sem ér, ameddig nincs benne némi tőke.

Ennyit az eszmefuttatásról. Amit a kezemben tartok, az a zenekar 2009. június 5-i koncertjén készült felvétel, duplalemez formájában. Mindig érdekesek a koncertlemezek, hiszen lemezre préselve nem olyan egy koncert, mint ott lenni. Másik kérdés az, hogy mi az, ami valóban ott szólt és mi az, ami utólag lett feljátszva, vagy felénekelve. Szerencsém volt a zenekart egy klubkoncert formájában látni Nyíregyházán, valamikor 2008-ban. Sajnos itt nem volt sportcsarnok-hangulat, a kevés érdeklődő miatt. De a Magna Cum Laude profizmusa itt is nagyon szépen megmutatkozott.

A lemez egy rövid, de annál érdekesebb intro-val kezdődik, aztán az új lemez címadó dala jön, a „999”. A dalszöveg sok érdekességet elárul a zenekar kezdetéről és eddigi történetéről. Nagyon tetszik a dal zenei bevezetése. Igazi jó kis hatásvadász nóta. Enyhe csárdásos beütés és persze zseniális dalszöveg, amit már megszokhattunk a zenekartól.

Aztán jönnek a jól ismert dalok: „Adnod kell”, „Nóra”, „Átkozott nők”. A „Hatalmas a szíved” című dalban gyönyörű fúvós és vonós kíséretek szólnak, a koncerten vendégszereplő muzsikusok jóvoltából. Jó ötlet volt, vonósokkal és fúvósokkal megspékelni a muzsikát. Az első lemezről játszott kedvenc dal az „Engem nem lehet szeretni” számomra ismeretlen volt, de első hallásra megszerettem. A dalszöveget ajánlom mindenki figyelmébe. Az utóbbi évek egyik legjobb magyar dalszövege véleményem szerint. Aztán egy másik kedvenc a „Visszhang”. A koncert hangszerelés nekem sokkal jobban tetszik ennél a dalnál, mint az album verzió. Ilyen az élő muzsika hatása!

A kettes CD következik. Első dal a „Gazdasági recepció”. Nem ismertem ezt a számot, úgyhogy újdonság számomra. Hát, szó mi szó, elég csujogatósra sikerült ez is, mint ahogy az ezt követő „Pálinka dal” koncert „turbo” verziója is. Csak nehogy feltűnjön a zenekar a „Dáridó” 2009-es reinkarnációjában is, az idióta mixer meg az ugráló szöszi lány társaságában.

Sajnos beszélnem kell a lemez negatív csúcsáról is. Pedig Isten látja lelkem, hogy nem akartam. Ez a Beatles „Eleanor Rigby” című dala és a „Színezd újra”, a Tankcsapdás Lukács Laci vendégszereplésével. Nem akarok megbántani senkit, főleg nem olyat, akit tisztelek és szeretek, de talán ez a rész nem úgy sikerült a koncerten, mint ahogy azt eltervezték. Ezek után a jól ismert Magna Cum Laude nóták jönnek, „Minden Állomás”, „Előre bocsánat Dézi”, „Gondatlanságból elkövetett emberölelés” és egyéb zseniális nóták. Az utolsó persze az eddigi, talán legnagyobb sláger, a „Vidéki Sanzon”, meglepő módon, Márió vendégszereplésével. Az úriember gyönyörű harmonikajátékkal emelte az este záró számát.

Mindent összevetve nagyon jó kis koncert volt ez, még így, konzervált formában is. Nagyon tetszik, hogy a stúdió utómunka nem a sávok újrajátszásáról szólt. Sőt! Sok helyen, ahol apró hibák vannak - merthogy hibák nélkül nincs koncert, még „ámerikában” sem -, szerencsére nem lettek kijavítva, s ezáltal megvan a lemeznek is az élő feeling-je. Én a magam részéről bízom benne, hogy nem kell sokat várni a Magna Cum Laude sportcsarnokos bulijaira. Mert ők megérdemlik, szemben néhány pályatársukkal, akik most pénzgyűjtő „villámkarrierjükkel” hódítják meg a posványos magyar könnyűzenei médiát.

-norro-

[2009.12.27.]