Valószínűleg Pinknek jutott az egyik legjövedelmezőbb házassági válság a világtörténelemben, hiszen a szenvedéseiről írt lemeze egy évvel ezelőtt a világ összes országában hatalmas sikert aratott. De ez a siker szinte semmi ahhoz képest, melyet az énekesnő azonos elnevezésű turnéjával hozott össze.
A kora tavasszal induló és még mindig tartó Funhouse turnéra – mely március 24-én Magyarországon is sikerrel dübörgött – több mint kétmillió ember volt eddig kíváncsi, ami jónéhány tízmilliódollár bevételt jelentett Pink számára. Ráadásul a 156 állomás alatt férjével is kibékült, így kijelenthetjük, hogy a Funhouse-korszak valóban tiszta mulatsággá változtatta a művésznő életét.
Nem mintha nem dolgozott volna meg érte. Korunk pop-rock életében Pink egyike azon kevés előadóknak, akikről elmondhatjuk, hogy valóban próbálnak némi természetességet hagyni imidzsükben és a showbizniszben nem csak a pénzt, hanem a művészi kreativitással járó munkát is látják. Dalait ő szerzi, dalainak van értelme, háttere, története, producerkedik, zenél, a színpadon pedig csak és kizárólag élőben énekel – igaz, ilyen hanggal ezt bátran meg is teheti.
A bizonyíték eme jeles jelzőkre pedig nem is lehetne más, mint a nemrég megjelent Funhouse Tour – Live in Australia dvd, a turnéról forgatott koncertfilm, melyet Sydney-ben rögzítettek, három teltházas koncert alatt. Itt megjegyeznénk, hogy nem lehetett túl bonyolult a forgatócsoportnak találnia néhány teltházas showt, hiszen Pink lett az eddigi legsikeresebb turnézó sztár Ausztráliában, az eladott jegyek számát nézve a szigetország 5%-a látta az énekesnő cirkuszát.
De mit is rejt magában ez a cirkusz?
Pink koncertje tele van ellentmondásokkal. A színpadkép és a kosztümök néhány dalnál (erre nagyon jó példa lehet a kezdőszám, a Bad Influence) inkább hasonlítanak egy Britney-féle csiricsáré popshowra, míg a komolyabb daloknál, mint az Ave Mary A vagy a One Foor Wrong (mindkét dal a Funhouse lemez egy-egy kislemezként nem kiadott gyöngyszeme) előhozzák a cirkusznak azt a komor hangulatát, melyet leginkább elborult művészfilmekből ismerhettünk meg.
Néha mindenhol erotikát láthatunk, ilyen a Touch Myself című feldolgozás, melyet az énekesnő magát simogatva ad elő egy kanapén, melyből később több kéz is megérinti, kényesebb helyeken is, másutt pedig a hangsúly azon van, amin mindig is lenni kell egy koncerten: a hangon.
A zongoraszóló kíséretében előadott sláger, a Family Portrait nem csak szívfacsaróan mutatja be, hogy az énekesnőben mekkora nyomot hagyott a keserű gyermekkor, de azt is, hogy ilyen hangterjedelme manapság a könnyűzenében bizony keveseknek adatott meg.
Nincs hely a lazaságnak
A legnagyobb tisztelet viszont a profizmusnak jár. Pink imázsa – mely ki tudja mennyire valós és mennyire nem – a lazaságról szól, de a lazaságnak úgy néz ki a színpadon nincs helye. Minden hang a helyén, minden mozdulat a helyén, nem csak a színpadon és a hozzá tartozó kifutón, hanem a levegőben is! A koncert fénypontja, a Sober alatt az énekesnő végig a levegőben, egy trapézon tartózkodik, nagyszerűen visszaadva a dal értelmét az akrobatikus ugrásokkal.
Talán az éppen előbb felsorolt kis ellentétpárok miatt mondhatjuk el Pink új koncertfilmjéről, hogy bárki bátran megnézheti. Aki show-t akar, showt kap, aki koncertet akar, koncertet kap. Aki csak a nagy Pink-slágereket ismeri, mindet meghallgathatja, akinek pedig csak a legutóbbi lemez van meg, az is megkapja a legtöbb számot, élőben előadva. Ha pedig nem csak a képernyők előtt ülve akarjuk élvezni a művésznő karcos hangját, a sima dvd-kiadás helyett válasszuk a deluxe-kiadást, melyhez jár egy audio-cd is, a koncert legjobb dalaival.
Érdekes érzések kavaroghatnak bennünk a koncert megnézése után. Egyrészt a rengeteg különböző hangulatú dal miatt, másrészt mert felvetődhet bennünk a kérdés, hogy Pink miért nincs úgy felkapva, mint a popszakma többi pacsirtája? Hiszen tehetsége tagadhatatlanul több. Zenéje bár kreatív, de mégiscsak tömegzene. Talán a magyarázat egyszerűbb, mint gondolnánk. Pink igazi.
Manapság pedig a hamis kell. Az énekesnő kicsit görbetükre lehet a mai könnyűzenei piacnak.