Ez itten kérem 2010, Sid

Ne szidjátok a Sid-et, se a popot! „Meg lehet próbálni!” Nem születtek csillaggá műsoron, mert a zenekar tagok maradtak önmaguk, szereplők. Álmukban csillagok, valóságban szabadok. Mellesleg minden álom egyszer valóra válik, ez evidens. Tessék, „Ez itten kérem Magyarország” – a legújabb album, s egyben helyzetjelentés honunk zenevilágát illetően. Nagyérdemű közönség, tetszik ez kérem? Vagy mi más? - Sid Péter, a Sid zenekar alapítója, énekese kérdezi, s „rajzolja világát”, itt és most zene nélkül, egyébként pedig január végétől újra élőben, színesen, modern, brit pop-rock, indie-sen, s mégis skatulyáktól mentesen. Addig a többiek is (Kenyeres András – gitár, Markó János – dob) várják Szöllössy Kati basszusgitárost haza a messzi Ámerikából.

- Milyen zenei stílusok vagy zenekarok hatottak rátok?
Sid Péter (alapító, énekes): Mindannyiunkra elsősorban a brit pop hatott. Katinak (Szöllössy Kata – basszusgitáros) például az origója a Beatles. Ő úgy nőtt fel, hogy Beatles rajongó volt. Élete nagy célja, hogy Paul McCartney-val játszhasson, amit egyébként már többször meg is próbált. Nem rég meghívták Londonba és ott „B kategóriás” zenekarokkal játszott többek között Paul McCartney-nak a gitárosával együtt. Ez neki önmagában már egy óriási lépés volt. Az Andrisnak (Kenyeres András - gitáros) és nekem a közös szakmai alapunk, aki ránk hatott, a U2. Nekem elsősorban Bono miatt, neki Edge miatt. Ők megmásíthatatlan, rendhagyó, elvitathatatlan érdemeket szerző szereplői a pop-rock történelemnek. Jani (Markó János - dob) az egyetlen olyan köztünk, akire az amerikai rock világ is hatott.

- Akkor egyetértetek azzal, hogy a Coldplay és a korai U2 hangzásvilágát képviselitek?
- Az mindenképpen igaz, hogy ezek a jelek megtalálhatóak a zenénkben, bár azt gondolom, hogy ez az album egy picit ellépett tőle. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy amikor skatulyázni kell, akkor az emberek szeretnek a világban való tájékozódásuk érdekében viszonylatokat tenni. Mondjuk azt, hogy igen.

- Hogy jött az ötlet, hogy a „Csillag születik”-be menjetek, mi volt a tapasztalatotok, javasoljátok másoknak is?
- A „Csillag születik” az én merényletem a zenekar ellen. Egyszer csak szembe találkoztam a „Csillag születik” hirdetésével és arra gondoltam, hogy ennél nincs is jobb promóciós lehetőség, ill. hogy amennyiben változtatás nélkül szerepelhetünk több médiában is, akkor miért ne? Ha én egyedül indulok el és Máté Péter vagy Abba dalokat énekelek, akkor lehet, hogy tovább jutok, bár nem tudok olyan szimpatikus lenni, mint a Tabáni István.

- Miért nem tudsz olyan szimpatikus lenni?
- Erről az anyukám és apukám tehet. (hehehe) Azt gondolom, hogy a zenész nem csak előadóművészt jelent, én nem tudnék meghasonulni, vagyis nem tudnám valakinek a dalait, másnak a gondolatait közvetíteni csak és kizárólag. A művészet önkifejezés, az ember be akar számolni a gondolatairól. Az RTL-Klubnak külön köszönet, hogy támogatott, nagy részük volt abban, hogy idáig eljutottunk. Bármelyik válogatás, tv show nem a szereplőkről szól, hanem a műsorról, arra megy ki, hogy minél nagyobb nézettsége legyen. Voltaképpen ebben semmi rossz nincs, egy kereskedelmi médiának az a feladata, hogy reklámfelületet adjon el. Mi ki tudtuk ebből venni a számunkra kedvező és pozitív lehetőségeket.

- Van pozitív funkciója a „Megasztár”-nak vagy a „Csillag Születik”-nek Magyarországon? Ajánlod más zenekaroknak?
- Amennyiben a résztvevők a műsor hiányában nem tudnak elérni oda, ahova elérnek, akkor a műsorral sem fognak. Lehet, hogy átmenetileg a siker szellője megcsapja őket, de hosszútávon nem tudnak megmaradni a pályán. Ezt bizonyítja, hogy nem egy-kettő „Megasztáros”-t gyártott már le ez az ország, viszont azokat a célkitűzéseket, amiket megálmodtak, vagy esetleg amire hivatottak lennének, nem érték el. Van egy „ciki” csengése a szakmában – „Én jó vagyok enélkül is!”- ami tévedés, hozzátenném. A mai zenei infrastruktúra annyira le van pusztulva, annyira nincs lehetősége egy jó zenésznek, hogy érvényesüljön, hogy az már megbotránkoztató. Van egy spirál, ördögi kör: ahhoz, hogy játszani tudjál, tömegbázissal kell rendelkezned, viszont ahhoz, hogy tömegbázisod legyen, klubban kell játszanod.

- Egy szóval mit mondanál a zenekar tagjairól? 
- Kati igazi színpadra termett egyéniség, neki mindene a színpad, Andris a szakértő, Jani az igazi rockn’ roll ember. Ő testesíti meg mindazt, amit a rockn’ roll jel kódol. Iszik, dohányzik, csajozni nem csajozik, mert van egy barátnője, akit nagyon szeret. Beleél lazán a világba, nem veszi komolyan az életet, s az élet se őt. Ő a legszabadabb mindannyiunk közül.

- És te?
- Magamról nehéz. Majd gondolkodom ezen.

- Jó, majd az interjú végén. Megváltozattátok már a neveteket? Miért volt erre szükség?
- A névváltoztatásra azért volt szükség, mert nemzetközi karriert ezzel a túlhasznált névvel nem lehet elérni. Magyarországon ezt a nevet jó páran ismerik, és talán ez növelheti a támogatottságát a zenekarnak. A névváltoztatás most nem téma, mert itthonra koncentrálunk.

- A korábbiakhoz képest mit mondanál az „Ez itten kérem Magyarország” legújabb albumotokról?
Péter: Az első album csak én voltam, ez egy közösségi munka, ami nagyon jót tett ennek a lemeznek. A zenekari tagokon kívül is sokan hozzájárultak ehhez a produkcióhoz, például Trunkos András sok szövegét is felhasználtuk. Nem csak én írtam a dalokat, mint az első albumon, hanem zeneszerző társam volt Kenyeres Andris, illetve még Japán nevét kell megemlítenem, ő a Heaven Street Seven billentyűse és a Soerii & Poolek nevezetű formációban az egyik „terrorista”. Ezúton is gratulálok a most megjelent nagylemezükhöz! Magáról az anyagról azt tudom mondani, hogy mindazok az indulatok – pozitív és negatív értelemben – amik ma az emberek életében megjelennek, meg lettek fogalmazva ezen az albumon. Nagyon nyers és harapós. Kimondottan tartalmaz olyan rock elemeket, amiket én nagyon szeretek, csak nem játszottam eddig. Nagyon gitár centrikus, de ettől függetlenül arról nem akartunk lemondani, hogy énekelhető legyen. Büszke vagyok arra, hogy a mondandója elég mély. Ezt azért mondhatom így, mert nem csak én vagyok a szövegíró és ezért dicsérhetem mások munkáját. A mai korban sikerült olyan gondolatokat átmenteni, ami azért tartalmaz jelentéstartalmat. Ettől az albumtól azt remélem, hogy egy kicsit rátalál az igaz keresés mezsgyéjére.

- A Soho-ban felléptetek rendszeresen 2009-ben.  Ez 2010-re is igaz lesz?
- Biztos, hogy fogunk játszani a Soho-ban, szerencsére elég sok vidéki felkérés ér a napokban minket. Egy picit inaktívak vagyunk, mert Kati Amerikában van, csak január végén fogunk fellépni. Egyébként a megállapodás arról szól, hogy minden második héten fogunk a Soho-ban játszani.

- Milyen egyéb tervek vannak 2010-re?
- Semmi extra, játszani akarunk.

- Mi lenne az álomkoncertetek?
- Amikor elkezdtem az álmodozást a zenéről, akkor pont ugyanolyan bátorsággal kezdtem neki, mint amikor az ember bemegy a lottózóba és megveszi az ötös szelvényt. Azt hiszem, ezzel mind így vagyunk, csak aztán jönnek szembe az áramlatok és azt mondja az ember, hogy annyira erős a szembejövő ár, hogy legalább az maradjon meg, hogy maradjunk szemben, s azt a picit, amit eddig elértünk, azt tartsuk meg. Én egyébként nem mondtam le az álmaimról, nagyon szeretném érvényesíteni mindazt, amit mi elképzelhetőnek tartunk, de ez egy következő fejezet. Most azt szeretném, hogy elérjük Magyarországon mindazt, amit célul tűztünk ki. Ez pedig az, hogy egzisztálni tudjunk, ami egy nagyon nagy szó itthon. Ez nem azt jelenti, hogy meggazdagodunk, vagy ebből meg tudunk élni, hanem, hogy önfenntartóak tudjunk lenni. Ne arról szóljon valakinek a zeneipari munkássága, hogy csak tolja bele a pénzt. Szerencsére ez nem veszélyeztet most minket, mert van a zenekarnak egy producere - Trunkos András - aki nagyban támogatja ennek munkásságát. Nagyon jó lenne, ha elérnénk, hogy értékelik, elismerik azt, amit csinálunk. Szóval az álomkoncertnek nincs igazán jelentősége számomra. Ha létrejön a közönség soraiban egy értékelő, támogató szeretet, akkor mi már boldogok vagyunk. Mondjuk, ha kigondolsz egy gondolatot, megfogalmazol egy dalszöveget, ahhoz hozzá passzintasz egy dallamot és az emberekből ez érzelmeket vált ki - az óriási!

-  Kérdeznél valamit a közönségtől?
- A közönség a legizgalmasabb világ. Sokan sokszor azzal támadják a slágert író pop zenészeket, hogy ez könnyű, ilyen gagyit mindenki tud csinálni. Gyerekek, meg lehet próbálni! Iszonyatosan nehéz eltalálni a közönség ízlését, akármennyire is kívülről úgy tűnik, hogy minél lentebb megyünk a minőségben, annál egyszerűbb a tömegeket elérni. Nyilván van reláció a kettő között, de nagy átfedést találni igény tekintetében a legnehezebb, nem mondom, hogy a legnagyobb művészet. Pont ugyanolyan nehéz egy jó slágert írni, mint feltalálni a McDonald’s-ot. Ezért borzasztóan szeretném megkérdezni a közönséget, mint egyfajta globál közösségtudatot, hogy mi tetszik valójában, vagy miért ez tetszik.

- „Szabad vagyok! – mondta a majom a rácsnak” című dal. (A 80-as évek legendás csapatának, a Rolls Frakciónak egyik betiltott Trunkos-Boros szerzeménye – a szerk.) Mi is a szabadság? Az a fajta szemlélet szabadság, ami megfogalmazódik a dalszövegben, vagyis mindennek az ellentéte is ugyanakkor igaz más szemszögből? Pl. „A légynek a légyfogó vacsora.”, „A gyógyszertől beteg a nátha.”, „Az erdésztől nem látni erdőt.”, „A cső lényege lyuka.”

- Nem feltétlenül a dalszövegből kiindulva a szabadság az, amikor semmi sem korlátoz abban, hogy megéld az életed úgy, ahogy azt Te szeretnéd. Más nyelven boldog vagy. Ha az ember boldognak érzi magát, mindene megvan, semmi sem hiányzik. A szabadság mindig mindenkinek más, ez a dal pont arról szól, hogy mennyire mások vagyunk, és mennyire másképp gondolkodunk bizonyos élethelyzetekben. „Szabad vagyok! – mondta a majom a rácsnak. Én nem! – mondta a rács. Engem majmok köré zártak.” – két ellentétes pólus vitatkozik, hogy ki is szabad valójában, vagy miért is nem. Azt jól látod, hogy a szabadság a gondolatiságunknak egy nagyon fontos központi szerepe. Ha filozófiai mélységekben nézzük a kérdést, akkor úgy gondolom, hogy a létezés egyik legfontosabb összetevője a szabadság, merthogy szinonim a boldogsággal, mint fogalom. Ráadásul azért is nehéz helyzetben van a mai világ, mert megszűnt egy olyan közeg, ami gátolta az embereket a szabadságukban. Amíg fizikailag az emberek szabadságukban gátolva voltak, sokszor szabadabbnak érezték magukat, mint a mostani helyzetben, amikor valójában minden szabad, mégis az emberek csak bóklásznak a világban, igazából nem érzik magukat szabadnak, pedig minden lehetőségük meglenne.

- Ha szabad lenne a Sid zenekar, hol helyezkedne el a magyar zeneiparban?
- Szabadok vagyunk most is. Akkor érezném, hogy nem vagyunk szabadok, ha mást kellene játszanunk, mint amit szeretnénk. Mi csak azt játszuk, amit szeretünk. Ha ez a közönség részéről megkapja a ma már sokszor emlegetett támogatást, akkor az egy borzasztó nagy öröm. Itt helyezkedünk el, ha ránk talál a világ, mi nagyon örülünk neki.

- Meg fogod írni, vagy már megírtad a „song to the sound of our life” –ot? („Sound of Our Life” című dal, „dal az életünk dallamára” – a szerk.)
- Nagyon szeretek játszani az álmokkal. Mindannak, amit meg tudsz álmodni, s amit folyamatosan álmodsz, kell, hogy realitása legyen egyszer. Mi olyan képességekkel rendelkezünk emberek, hogy meg tudjuk rajzolni a világot olyanná, amilyenné szeretnénk, hogy legyen.

- Egyszóval Te?
- Engem nagyon izgat a világ, és ennek a megértése. Azért szeretem a zeneiséget és a rock kultúrát, mert baromi komolyan, de mégis komolytalanul meg lehet élni a világot. Mérhetetlenül pontos keresztmetszetet kapsz, hogy mi is valójában a lényeg úgy, hogy nem veszed magad komolyan. Ennek az útnak a járása, ami izgat. Ez vagyok én ebben a játéktérben.

Azért máris voltak eredmények: bejutás a „Festival 4 Stars” nemzetközi dalverseny döntőjébe Londonban egyedüli magyar zenekarként „The Sound of our Life” című dallal, Indyradio.com internetes rádió „Gold Artist” kitűntetés 2008 novemberében a „There will be a day” című számmal. A gyakorikérdések.hu-n pedig a „Sajnáljátok, hogy a Sid zenekar nem jutott tovább a Csillag Születik-ben?” kérdésre a válaszok:
„Én sajnálom, szerintem nagyon jó volt mindkét szám, amit eddig előadtak! Bírom az ilyen fura tagokat, mint az énekes. Egyébként én biztos voltam benne, hogy továbbjutnak, úgyhogy nagyon meglepődtem, hogy kiestek.”
„Én nagyon bírom a bandát, de nem sajnálom, hogy kiestek, ugyanis nem ott a helyük, ennél ők többre képesek, és többet érnek. Viszont reklámnak tökéletes volt. Az énekes pedig valóban intelligens, tud értelmesen beszélni, ami sajnos manapság nem mindenkinek megy. Van mögöttük egy pár éves tapasztalat.”

Pssszt! … Halljátok? Látjátok? Ez itten kérem a Ti saját álmotok, csak önmagatokhoz hűen velük együtt tovább, hogy brutál tempóban, megállíthatatlanul gördüljenek lefelé a sorok, dallamok, színes rajzok. Szép álmokat és csillagos szabad valóságot mindenkinek! Ez itten kérem a Sid és a zene.hu volt. Ja, és a jövőben mindenképp várunk visszajelzést az ötös lottó nyerteseitől!

Bajnóczi Piroska

[2010.01.17.]