Mi egy másik "Úton" szeretnénk elindulni ezzel a koncerttel

Vári-Kovács Péter a Centrál Színház tagja, számos főszereppel a háta mögött készül a március 28-ai IBS fellépésre. Bár neve egyre ismertebben cseng a zenés színházat kedvelők közt, azt mégis kevesen tudják: Péter eredetileg muzsikus. A színészet „csak” a második hivatása. Páratlan muzikalitását estéről - estére megcsillantja a színpadon. Az IBS-bulin azonban nemcsak színházi keretek között mutatkozik be a tehetség. Egy biztos: különleges zenei kirándulás lesz.

- Milyen dalokat énekelsz a fellépésen?
- Játszunk dalokat egyrészt a magyar rockzene hajnaláról - igazi beat számokat, és természetesen játszunk mai rockot is - a koncert váza az igényes, dallamos magyar beat-rock, tele lírai hangvételű számokkal. Lesz néhány angol nyelvű darab is... Ugye megszokhattuk, hogy általában, ha egy színész koncertezik, az vagy valami nagyon-nagyon egyedi, tűzijátékkal - táncosokkal - koreográfiákkal - fényekkel - finálékkal telenyomott turbó-party, vagy legalábbis egy musical-est - mert "most ezek a menők" ... Mi egy másik "Úton" szeretnénk elindulni ezzel a koncerttel. 

- S, miért ilyen számokat játszotok?
- Semmiképpen sem azért, mert valamiféle retró-party-t szeretnénk kreálni! Nem vagyunk emlékzenekar! Nincs bennünk semmiféle megfelelési kényszer - egyszerűen csak zenélni szeretnénk és adni valami igazán jót az embereknek - rájuk fér. A sárba akarjuk döngölni a kommersz fogalmát! Mi nem vagyunk zenei termék. Ez egy zenés kísérlet lesz, a közönséggel együtt. Mit jelentenek e dalok a mai embereknek, a fiataloknak? - A legtöbb dalt már kiskoromban ismertem - otthon mindig pörgött a bakelit, de talán azért is játsszuk ezeket a számokat zenész barátaimmal, mert mindannyiunknak többet jelentenek egy "retrós" hangulatnál.

- Nekünk nagyon is számít a szöveg és a mondanivaló. Amikor ezek a számok íródtak, a magyar könnyűzene is valahogy "lelkesebb" volt - vagyis több volt a dalokban az érzelmek tiszta és költői kifejezése - talán úgy is fogalmazhatnék, hogy a magyar beat korszakot - a magyar nyelvű rockzene hajnalát egyfajta természetesség, puritánság jellemezte - ami ma hiányzik. Gondoljunk bele, vajon hogy lehet az, hogy a rock zene még mindig él, virágzik? Pedig az okosok már többször halálhírét keltették... S hiába folyik a csapból is a mocsok, az értéktelenség, az "élj a mának", a "pörögj ezerrel", szerintem igenis hiányoznak az embereknek az őszinte szavak, csak nem tudnak róla - vagy nem vallják be maguknak. A célunk egyszerű: jó szövegű, jó dallamú számok - zene kötetlenül. Tehát varázsszavaink: örömzenélés, tábortűzi lazulás.

- Az est vendége Serbán Attila lesz. Milyen szerepet fog játszani a koncerten?
- Attilával kollégák vagyunk az Avenue Q című musical-ben. S mivel jó haverok is vagyunk, számomra mindig öröm, ha együtt játszhatunk - a próbákon, a szünetekben is sokat baromkodunk - szóval egy húron pendülünk. E mellet szakmailag is nagyra tartom őt, így adta magát a dolog, hogy ő lesz a vendégem. Hál' Istennek, épp ráért - így beugrik hozzánk, és eltol pár dalt.

- Tudom, hogy énekes és színész vagy és számos főszerepet tudhatsz magad mögött. Viszont érdekelne, hoyg te mit tartsz fontosnak pályádról, eddigi sikereidről elmondani?
- Húha, hát az elég hosszú lenne, ha mindent felsorolnék - próbálom rövidebbre fogni... Elsőre talán annyit, hogy nem vagyok "celeb", nem vagyok "sztár". – Gondolom, vagyunk néhányan, akiket a hideg ráz már ezektől a szavaktól is. "Hivatalos" végzettségem szerint színész vagyok. Jelenleg a Centrál Színházban praktizálok - az Ájlávjú, AvenueQ c. darabokban, a Merlin Színházban a "Pilonon" c. darabban vagyok látható, a József Attila Színházban pedig "Az öreg hölgy látogatása" c. darabban. Mielőtt elvégeztem a Színművészeti Egyetemet, rengeteg helyen megfordultam. Jártam a Kőbányai Könnyűzenei Stúdióba (vezetője: Póka Egon) - Jazz-ének szakra - mesterem: Berki Tamás volt. Itt tanultam még: Jazz-zongorajátékot, zeneelméletet - összhangzattant Esze Jenőtől, zeneszerzést, szolfézst, zenetörténetet Victor Mátétól. Zenekari-stúdió gyakorlat tanáraim voltak: Ullmann Ottó, Tóth János Rudolf....

- Jártál Földessy Margit féle Színjátékország Drámastúdióba.
- Igen, ahol helyzetgyakorlatokkal, improvizatív játékokkal pallérozhattam magam. Itt játszhattam a Szentivánéji Álomban Lysandert, majd az I.B.S. Színpadon a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról főszerepét. Ekkor már aktívan rock-zenéltem. Zongorázni tanultam Csonka Emiltől. Jártam a Toldy Mária Musical Stúdióba is, ahol színészmesterséget, jazz táncot is tanultam. Énektanárom Kőváry Judit volt. A Doors emlékzenekarban is zenéltem - Raymond Manzarek - a billentyűs megszemélyesítője voltam . Megfordultam a Pesti Magyar Színházban is, ahol még szerencsém volt egy színpadon állni olyan legendákkal, mint Sinkovits Imre, Agárdy Gábor. A Madách Színházban - a Nyomorultak c. musicalben Claxous, forradalmár voltam. Az Új Színház stúdiójába is jártam itt színészmesterséget tanultam - vizsgadarab: Shakespeare: Rómeó és Júlia - Rómeó szerepe. Játszottam még a Nemzetiben - Mozart Varázsfuvolájában Papagenót A Vígszínházban Pán Péterként repkedhettem a nagyszínpadom, mucisalben.

- Ez a nagy kedvenced.
- Igen, jól tudod. Imádom, mert ez egy gyönyörű mese, amibe a gyerekek és a felnőttek is velem tudtak jönni, és hihetetlen élmény volt, amikor egy ezerkétszáz fős nézőtérről egyszerre ordítanak a gyerekek, hogy „hiszek a tündérekben!” és segítenek nekem feléleszteni a tündért. Olyan hihetetlen energiák mozognak, hogy nem számít semmi más, csak az a pillanat. Ezt nagyon jó volt megtapasztalni és persze ezt aztán az ember elraktározza, viszi magával tovább. Úgy gondolom, aki színész, eleve nem teljesen "normális" ugye, de igyekszem visszatalálni a „természetes” élethez – úgy értem a színházi szakmán kívüli emberekhez, közösségekhez is. Sokan úgy gondolják, hogy első a szakma és a karrier, de én másképp látom. A legfontosabb, hogy ember maradjak, és ezen belül kell megtalálnom azt az egyensúlyt, ami szakmailag is megfelel nekem. A zene és a színészet nálam egy tőről fakad, függetlenül, hogy mikor melyik fut jobban. Szerintem az embernek nem elég ülni és várni a sült galambot, el kell indulnia a saját útján, csinálnia kell a dolgát becsülettel, kitartóan és akkor a lehetőségek is megtalálják. Nem vagyok hajlandó kétségbeesni, és pesszimistának lenni. Bármi is történik velem, tudom, hogy van egy "utam" és azt kell csinálnom, amiben hiszek.

- Min dolgozol most?
- Ezen a koncerten : ) Bár inkább örömzenélésnek nevezném, mint munkának - hiszen külön szerencse, hogy a zenésztársaimmal jó barátok is vagyunk. Szeretettel hívunk mindenkit egy zenés "szín-házibuliba", hogy aztán a másnap hétfő könnyebben induljon : )

- Bíró -

[2010.03.15.]