Rémisztő, amatőr, s egyben profi… - The Prodigy: Omen
A Prodigy szeretett mindig különleges, részben megbotránkoztató, részben egyedi klipeket készíteni. Az egyediséget jelen esetben nem az újításokra értem, hanem ami éppen nem trendi, de lehet valaha az volt. Korábbi klipjeik közül több fekete-fehér alkotás található, tipikus rock és metál klipekhez rettentően jól szolgáló helyszínek, fura, alternatív, metálos öltözet, styling és smink/haj.
Omen
Jelen klip esetében például a billentyűs copfos kislány régies ruhája, rémisztő arca rögtön a Ragyogás című filmet jutatta eszembe. A zenéhez szerintem teljes mértékben passzol ez a szőrfelállító klipkezdés egy szép lassú fahrt-tal, majd septiben átváltunk koncert klipre, ami csak látszólag egy egyszerű koncert klip. Nem valószínű, hogy a legprofibb technikával dolgozott a filmes stáb, (újabb klipjükben például VHS-re forgattak, így nem a technika előnyeit használja ki ez a zenekar klipjeik tekintetében, hanem inkább a stílusokat, az érdekes filmes és nem szokványos megoldásokat) mégis minden egyes snittje a helyén van. Tudta a rendező és a vágó, hogy mit miért hova pakol. Mozgalmas, kis klubérzést adó klip halszemmel, függőlegesen lelógatott kamerával, tömegben ugráló szubjektív néző szemszögéből bemutatott felvételek sokaságából áll.
A kis storyelem
Attól függetlenül, hogy első nézésre egy kis bevezetővel rendelkező koncertklipet lát a néző, ez annál jóval több. Fel-feltűnik a rémisztően kinéző kislányunk többször is a klipben. Gyors, bevillanó arcközelik formájában, nyugodtan sétáló ugráló tömeg között, majd egy vallási szösszenetbe is belekóstolunk, hogy a klip végére teljes képet kapjunk, hogy ki is ez a „kislány”. Nekem személy szerint tényleg többször is felállt a hátamon a szőr, miközben eleinte néztem ezt a klipet, gondolom ez volt a céljuk. És ha igen, nálam elérték…
A klipkészítők
Az a gyanúm, hogy ez a klip nagyjából úgy készült, ahogy mi is készíteni szoktuk a koncertklipeket. Megvan az összes zenész fix, saját kamerája/operatőre, plusz totál, tömegben bulizó filmes munkatárs, egy-két mászkáló, tömeget, nagy svenkeket prezentáló operatőr/kameraman. A klipes számot nagyon odafigyelve rögzítik, hogy az éneknél a szájszinkron, a dobnál, billentyűnél és egyéb hangszereknél pedig a fontos részek mind-mind rögzítve legyenek. Majd az összes többi számát a koncertnek bulihangulatban, stílusosan, szép kameramozgásokat és plánokat kreálva rögzítik, amikből egyértelműen nem vehető ki a szinkronhelyesség, így bárhova fel lehet majd használni a koncertklip vágása során. Ha ők nem így tették, vagy nem ezt a koncepciót követték, akkor most egy Pixel Filmes műhelytitkot árultam el.:)
Utómunka
Komoly, gyors, lendületes vágása van a klipnek, leszámítva a kezdést és a klip zárását, illetve a klipben – nevezzük kiállásnak – lassabb részt. Használnak lassításokat, iszonyat mozgó kamerákat. Gondolom az operatőrök ennél a felvételnél fiatal, rugalmas, és nem utolsó sorban Prodigy zeneszerető, zenehallgató filmesek lehettek, mert ez nagyon sokat dob egy pörgős zenei stílus felvételkészítésénél, hogy a kamerával dolgozó munkatársak mennyire érzik át a zene hatását. A fényelése szerintem a kontrasztok megnyomásán kívül semmi változáson nem esett át. Egy snittben kék a színpad, erőteljes stroboszkóppal, a következő jelenetben pedig stroboszkóp nélküli piros színpadképet látunk. Ez a megoldás ilyen esetben egyáltalán nem hibának számít, mivel a koncertklip hiába a valós eseményeket tárja a néző elé, mégsem várhatja el senki, hogy 100%-osan csakis a valós snittek egymás után pakolására építsék fel a filmesek a 3-4 perces erőteljes képi világot. Tehát a koncertklip nem egyenlő a koncertfilmmel, koncert DVD-vel. Itt a koncert legjobb pillanatait kell kiragadni, azokat felhasználni és így elkészíteni egy ütős, látványos anyagot. Már amennyiben ilyesfajta zenéről beszélünk, vagy hasonló kemény, mozgalmas stílusról.
Zárásként
Egy koncertklip sok esetben jóval könnyebb, mint sztoris, image klipes társai. Például a felvételek készítésénél akkor profibb a felvétel, az operatőr munkája – természetesen a saját rutinossága mellett – ha a zenészek a színpadon minél jobb formájukat hozzák, minél látványosabb showelemekkel fűszerezik az 1-2 órás koncertjüket, és ha a nézők ezt minél jobban átélik. Mindemellett sokkal nehezebb dolga lehet a vágóasztalon a rendezőnek és a vágónak, amikor a kameránkénti több órás anyagot át kell nézni, válogatni, majd a megfelelő helyre pakolni. És ugye ezt meg kell csinálni minden egyes kamera képével, így csak a válogatás több napot vehet igénybe, míg egy előre megírt koncepcióra épített image vagy sztoris klip esetében, már nagyobb rálátása van a rendezőnek, hogy mit hova is akar felhasználni.
Viszont az egyik szépsége a filmes szakmának, hogy a kihívás minden egyes - első ránézésre könnyűnek tűnő - munkánál jelen van…
Hírek
