Komolyzene könnyedén, avagy mitől is híres még Belgium?

Jos van Immerseel és az Anima Eterna koncertje a Müpában.

Viszonylag gyakran eljárok a Művészetek Palotájába de olyat még sosem láttam mint most az Anima Eterna koncertjén, hogy teljesen telt ház van és még az énekkar helyén is koncertlátogatók ülnek. Nem véletlen az érdeklődés, az Anima Eterna belga zenekart szakmai körökben a bécsi klasszika értő tolmácsolójának tartják és most Mozart azon műveit adták elő melyek egyébként is sikeresek.

A g-moll szimfónia (K.550.), a c-dúr „Jupiter” (K.551.) vagy az esz-dúr zongoraverseny „Jeunehomme” (K.271.) külön-külön is kedveltek és híresek így összegyűjtve, értő kezek által tolmácsolva még nagyobb élményt nyújtanak.

Az előző napon adott Szombathelyi koncert fáradtsága nem látszott a zenekaron és játék közben (bár nem vagyok képzett komolyzenei kritikus) semmilyen nagyobb hibát nem hallottam. Nem is illett volna hozzájuk hogy ilyen alapművekben bármilyen hibát vétsenek így a végén kapott vastaps mindenképpen megérdemelt volt. Ne szaladjunk azonban még előre, lássuk mi is történt az elején. A közönség között elég sok fiatalt is láttam és ennek személy szerint is nagyon örülök mert ez azt jelzi a 20-30-as korosztály is kedveli a komolyzenét és ha ezt elegáns környezetben tálalják elé felkészült zenekarral akkor nem rest jegyet sem venni rá.

Sokaktól sokszor hallom, hogy próbálják temetni a klasszikus zenét de mindezekre csattanós példát adnak az ehhez hasonló rendezvények. Azzal viszont nem értek egyet amit az előtérben hallottam egy nagyobb társaságtól, hogy újra kötelezővé kellene tenni az öltöny és a nyakkendőt mint a régi szép időkben. Szerintem egy tiszta farmer és egy nem túl kihívó ing is tökéletesen megfelel ha az aki viseli azért megy oda hogy élvezze a zenét. Ez egy új világ és a szabályokat nem árt néha felülbírálni.

Még tréfára is volt erejük

Miután elfoglaltuk a helyeinket bevonult a zenekar is majd előbukkant a zenekar alapítója és vezetője Jos van Immerseel aki a karmesteri pódiumra lépve egyből belekezdett a g-moll szimfónia nyitó tételeinek vezénylésébe. Ez és a Jupiter szimfónia több mint egy órán át tartott mely alatt pisszenést sem lehetett hallani annyira elmerült a hallgatóság a zene élvezetében. Külön a szimfóniákról nem írnék, az g-moll-t (K.550.) mely az egyik leggyakrabban játszott, és a c-dúr-t (K.551.) – melynek nevét a „Jupitert” nem Mozart adta – is nagyon sokan ismerik és szeretik, rengeteg információ megtalálható róluk az interneten. Itt és most az élő zene volt a lényeg, a hangulat melyet a zenekar tökéletesen vissza tudott adni.

Rövid szünet után az esz-dúr zongorahengverseny következett melynél Jos van Immerseel már nem vezényelt hanem a zongorán játszott. Róla tudni kell hogy zongoristaként is híres, már 1973-ban első díjat nyert játékával Párizsban és repertoárjában nem csak Mozart hanem Beethoven és Schubert művei is megtalálhatók. Sokoldalú egyéniség, érdekes és egyéni játékát öröm volt hallgatni.

A taps után még egy tréfára is futotta tőle, úgy tett mintha visszaülne a zongora mögé de félúton mégis ujra felállt. A közönség egy emberként nevetett ezen a kis viccen és természetesen még nagyobb taps volt a jutalom.

A koncertről zenei és videófelvételek is készültek ezért nagyon bízom abban hogy aki egyéb elfoglaltsága vagy az elfogyott jegyek miatt nem tudott elmenni az a később ezt a felejthetetlen koncertet cd lemezen vagy videón meg tudja nézni.

- dinnye -

[2010.04.28.]