Everybody very laza? - a Cég hangja megadja a választ

Előre teszed a jobb lábad, nem azt, a másik jobbat... sima ügy, a lányoknak a belső combját kell elkapni, tehát ez olyan alakulós, jópofa... vannak olyan figurák, ahol össze kellene zárni a lábat, ami nekem alapból nem megy... Káma Szutra kezdőknek? Nem, másfajta koreográfiáról elmélkednek a versenyzők, de ne szaladjunk ennyire előre!

Végre értelmet nyert a Viasat azon felhívása, amelyben céges kollektívákat buzdítanak dalolásra. A csatorna új műsorral debütált, amelyben olyan lelkes amatőrökből álló csapatokat invitálnak színpadi bemutatkozásra, akik egy munkahelyen dolgoznak és a közös nevezőjük az éneklés szeretete.

Egy újabb agyatlan műsor? Biztos akad, aki így vélekedik róla, én viszont a kultúrsznobság jelmezét levetkezve és ezáltal felvállalva a megkövezést is bevallom, nekem tetszett.

Hagytam, hogy magával ragadjon a produkció, miközben természetesen érzékeltem, lényegében ez is csak egy jól komponált illúzió, ügyesen csomagolt marketingtermék. De mégis picit más, és talán ettől szerethető.

Vegyük górcső alá a remélt siker zálogának letéteményeseit! A műsor készítői nagy gondossággal komponálták meg az alkotói gárdát. A zsűri tagjai: Novák Péter, Hajós András és Soma Mama Gésa. A két műsorvezető, akik egyben a versengő csapatok felkészítői, Sipos Irigy Mirigy Péter és Varga Quimby Livius. Seres Attila koreografál és Lakatos Márk sztájlisztol. Ez úgy első hallásra nem tűnik rossz felhozatalnak.

Ha alaposabban körbejárjuk a kérdést, akkor ugyanezen megállapításra juthatunk. Novák a produkció művészeti vezetője, csak úgy mint anno a Megasztár 3. - véleményem szerint főként miatta legértékelhetőbb – évadjában. A kamera közeli aggasztóan dekoncentráltnak mutatta, de szerencsére csak az arcszerkezete volt némileg szétcsúszott, az általa tolmácsolt gondolatok nagyon a helyén voltak.

Soma is hozta a legjobb formáját. Újra ízelítőt kaphattunk a sajátságos kritikai attitűdjéből, amit én most elneveztem „dögvizslató cuncogásnak”. Mi az? Magam sem tudnám magyarra fordítani, ez egy rá jellemző gügyögési forma, amely leginkább valamilyen spirituális energiák és dögösség detektálásán alapuló prüntyögés. Erről talán ennyit.

Hajós, na végre! Bevallom, nagyon kedvelem őt, és őszintén sajnálom, hogy eddig szinte minden műsora előbb vagy utóbb megbukott. Ahol meg sikerült gyökeret eresztenie, az nem éppen a legelőnyösebben befolyásolja az imidzsét. A Heti Hetes orbánfóbiájukba beleöregedő és ezzel a fejkörfogatukat arányos mértékben növelő törzsgárdájához már éppen kezdett kísértetiesen hasonulni. Ez a műsorfelkérés remélhetőleg idejében megállítja a lejtőn.

Ugyanígy mentőövként szolgálhat Sipos Péter számára, akiről ugyancsak hajlamosak lehetünk elfelejteni, milyen humoros pasi. Egészen eddig úgy nézett ki, hogy végzetszerűen és véglegesen elnyeli őt a Hahota szintű poénokra blazírozó állandósult műsora a TV2 karmaiban.

Különösebben nem csodálható, ha a talaj kicsúszni látszott alóla. Ez az erodálási folyamat nemcsak a rohanó éveknek tulajdonítható, sokkal inkább annak, hogy eltűnt az Irigy Hónaljmirigy játéktere, nevezetesen az a popszakma, amelyből eredeztethető volt az ő térjogosultságuk és megélhetésük. Mit is parodizálna manapság a nagy múltú banda, amikor a piacra kerülő dalok többsége egyben önmaga paródiája?
Új nap, új kezdet! Remélhetőleg mindannyian jól sáfárkodnak ezzel a lehetőséggel. Az első adás mindenesetre bizakodásra ad okot.

A műsor első felében a két csapatkapitány beveti magát két céghez, ahol pacsirta és fülemüle ötvözetét felmutatni képes karakterek után indítanak expedíciót. A forgatókönyv úgy fest, hogy dalos kedvű önkéntesek hada áll rendelkezésre, amelyből aztán végül kiválasztásra kerül öt-öt szerencsés, akik a mentoraik felügyelete alatt záros határidőn belül színpadképessé válnak. A vajúdás folyamata nagyon szórakoztató.
Énektanárok veszik őket kezelésbe, koreográfusok farigcsálják a falábaikat, beolajozzák a csípőjüket. Fodrászok és sminkesek furcsa szépészeti szerszámok és kenceficék változatos tárházát szabadítják rájuk, majd Lakatos Márk színes textilvilágába csomagolva élik át azt, amelyről talán még álmodni sem mertek. Mókás látni, miként válik összeszokott produkcióvá olyan öt ember, akik eddig lehet, hogy nap mint nap elmentek egymás mellett, és lehet hogy csak annyit tudtak egymásról, ki milyen pizzát szokott rendelni, amikor a túlórákkal már tele van a puttonyuk.

Mindkét csapat LGT örökzöldekkel állt a színpadra.

Hé, mondd, mi lesz velem,
ha kihullott a gitár a kezemből?
Hé, mondd, mi lesz velem,
ha elfáradtál a zenémtől?

Egyáltalán nem tűntek fáradtnak, sem ők, sem a közönség. Aztán a sort egy Embertelen dal követte, embertelenül jó nóta...

Van, ami annyira esztelen,
Hogy csakis meztelen jó.
Embertelen szép, embertelen jó,
Embertelen jó, s embernek való.

A lelkesen előadott produkciókat a zsűri a patetikusságot és a mézes-mázasságot mellőzve értékelte. Novák Péter idézte Presser Gábort, aki szerint az igazi szabadság a tökéletes belső fegyelem függvénye. A zsűritag ezt vélte felismerni mindkét csapat esetében, valamint azt is kiemelte, hogy értették a dalok lényegét. Úgy énekeltek, mint az igazi profik, akik tisztában vannak azzal, hogy fontosabb, miről szól egy dal, mint az, ki hogy énekel. Végül azt a céges dalárdát juttatták tovább, amelyik ügyesebben alakított ki kontaktust a közönséggel.

Itt nem győzelemről vagy veszteségről szól a történet, sokkal inkább olyasmiről, amely kívánalmaim szerint ragadós példával szolgálhat a mindennapokban. A cégeknél castingoló csapatkapitányok jó kedélyű, bevállalós embereket kaptak mikrofonvégre, akik olyan önfeledten énekeltek, mint a gyerekek. Az sem számít, hogy néha a hangok a dobhártyáinkba barázdákat karcoltak.

Nem ilyennek ismerjük az átlag magyart, és ezt a másságot jó volt látni. Nem biztos, hogy egyetért velem a Tisztelt Olvasó, de nekem gyakorta van olyan érzésem, hogy a mi országunk depresszióra van szocializálva. Ezt viszont nem kell elfogadnunk. Ez nem keserű pirula, amit csak úgy le lehet nyomni a torkunkon, nem is eleve elrendelés.

Ez a műsor akár még új hagyományokat is teremthet. Tessék felkészülni arra, hogy ezentúl, ha különféle hivatalokba vagy netán valamilyen szolgáltatóhoz visz az utunk, akkor éneklő ügyintézők tömkelegével találkozhatunk. Lehet, hogy a benzinkutas a jövő héten esedékes áremelést már dalolva adja a tudtunkra. Ki tudja, ha jómagunk is emígyen folyamodunk főnökeinkhez, akkor szó szerint könnyebben kiénekelhetünk magunknak béremelést.

És hogy ez a műsor kulturális nagyítóval nézve tömegcikk vagy gagyi? Nem baj, van élet az elefántcsonttornyon túl. Először futtassuk le magunkon önvizsgálatképpen a Sipos Pétertől származó kérdést: Everybody very laza? Ha igen, nóta indul!

Kurucz Enikő

[2010.05.03.]