A musical-ben nőttem fel!

Már gyermekszínészként sikeres volt, feltűnt tehetségével. A Fővárosi Operett Színházban játszott a Valahol Európában és a Dobostorta nagysikerű előadásokban. Színitagozatos iskolát végezett, majd tanult tovább a Vasutas Zeneiskola Musical tagozatán. Alig tizenöt évesen mint Drakula menyasszonya turnézott Németországban. Interjú Migály Szilvia, színész – énekessel.

Nemsokára az István a király rockoperában, Koppány feleségeként bejárta az USA-t és Kanadát. 2004-ben a Zorán-turnén énekelt, ahol hangjával felhívta magára a közönség és a szakma figyelmét. Jelenleg a Musical Színház tagjaként, a Jekyll és Hyde, Jézus Krisztus Szupersztár és A Vörös Pimpernel musical szerepeit játssza. A média világában pörög és mindemellett koreográfusi és rendezőasszisztensi feladatokat is ellát. Másfél éve megalakította az Abba Sisters együttest, 40 perces műsorukkal, azóta is nagy sikerrel járják az országot. Egy igazi örökmozgó.

- Honnan meríted a rengeteg energiát, gyereknek is ilyen pörgős voltál?
- Édesanyám 5 évesen vitt el balettozni a szomszéd művelődési házba, mert a játszótéren is örökmozgó voltam. Szilágyi Olga mesterem, hamar felfedezte munkabíró képességemet, betett fellépő csapatába, és egy év múlva már a MOM színpadán debütáltam a Diótörőben. Ebben az időben Kiss Ágnes népművelő - az akkor alakuló musical stúdiójába keresett tehetséges gyerekeket, megkereste édesanyámat, engedjen hozzá is járni. A Mágnes Színház néven futó közösség első alapító tagjaként tanítom ma énekelni a mostani nebulókat. Nagyon vonzott a művelődési házban működő jazz-balett csoport gyönyörű táncaival, ezért oda én kéredzkedtem be. Bayer Judit, aki ma már nívódíjas koreográfus önálló szóló számokkal lepett meg, és a fellépéseket fellépések követték. A legnagyobb tanulás a színpad volt Szilágyi Olga mesterem áldozatos munkájának köszönhettem, hogy felvételt nyertem az akkori Balett Intézetbe. Sajnos két év után alkati adottságaim miatt el kellett hagynom az intézet falait, és átiratkoztam a Talentumba, miközben tovább jártam tanulni és fellépni a kispesti csapatokkal. A néptánc hozadéka volt a ritmusérzék további fejlődése. Kérdezed: honnan volt energiám mindehhez? Nem tudom, valószínű genetika. Minden csapatban nagyon jól éreztem magam, a fellépésekre való készülés mindig kihívást jelentett és maximális munkát. Ma azt mondom, hogy a gyermekkorom így volt teljes, csodálatos, élményekkel és barátokkal teli.

- A sorozatos fellépések, felkérések mellet, nem voltak nehézségeid a tanulásban?
- Úgy ötödikes koromig nem. Akkor kerültem be casting útján a Valahol Európában Dés László csodálatos musicaljébe gyermekszereplőnek. Öt hónapos próbarendszerünk miatt egy idő után már iskolába sem járhattam. Mindent, amit addig csináltam abba kellett hagynom. A premier után kaptam egy hét pihenőt iskolámtól, az alatt készültem fel vizsgáimra. Életemben először dolgoztam stúdióban felénekelni, a Mi leszek dalomat és minden vokált, amit Dés László rám osztott. Először dolgoztam karmesterekkel, zenekarral, és profi színházi körülmények között, mint a felnőttek, „felnőttként”. A karmesterek megkeresték édesanyámat, mivel jó affinitásom volt az énekeléshez, hogy a mutálás után taníttasson. Addig tanulja a kislány a tánc minden műfaját - mondták, majd vegyen vissza a mozgásórákból, és ossza meg a hetet az énektanulással. Első színházi éveim meghatározóak voltak jövőmre nézve, mert eldöntöttem, hogy színésznő szeretnék lenni. Szegeden volt az utolsó előadásom, miután „kinőttem” a szerepből, és a színpadon egy Balerina babával, aki az én szerepbéli másom, búcsúztattak el. Nagyon sírtam.
1996-ban, még a hagyományos KI-MIT-TUD-on 12 évesen korosztályi engedménnyel indultam Bóbis László step világbajnok századelejei swing koreográfiájával, amelyet az akkor kezdő, mára híressé vált Hot Jazz Band kísért élőben. Az országos versenyen már nem tudtam bizonyítani, mert a műjégpályán esés következtében elszenvedett nyílt kartörés miatt (2 órás műtét, vasalás, két hét kórház, fél év gipsz) csak 50%-os-an tudtam készülni orvosaim engedélye nélkül. Így sajnos a televíziós megmérettetésből kimaradtam. Nem emelhettem súlyt, még az iskolatáskát sem, több hónapig nem jártam suliba. Ismét otthon készültem fel vizsgáimra édesanyám segítségével.

- Mi történt a baleseted után?
- Felépülésem után tanulmányaimat immár tudatosan célfeladatom alá rendeltem. Énekes-táncos színésznő szeretnék lenni. A következő 4 év a tanulás, a színházi előadások, Bakó Gábor, Jeszenszky „Mesti”, Budai László és klb. kurzusok óráin teltek el. Ötödikes koromban alakult meg iskolámban a színi tagozat Bendzsák István rendezőtanárom vezetésével, Bubik István fővédnöksége alatt, Bakó Gábor táncművész és Bíró Péter korrepetitor segédletével. Nagyon jó szerepeket kaptam. Játszottam a Grease-ben Frenchy, Márthy szerepét, A padlásban Kölyökként, A Kolumbuszban Jósasszony alakjába bújtam. A Budapest Bábszínház és a Thália Színház lett otthonunk. Bendzsák István a most alakuló Bubik István Színház igazgatója és rendezője, épp a napokban keresett meg két rendkívül megtisztelő állásajánlattal, de ez még a jövő. Babonás vagyok, erről még nem beszélek .

- Hogyan kaptál szerepet a Drakulában?
- Első osztályos „Kölcseys” voltam, amikor egy német csapat castingot tartott, és táncos társaim invitáltak a válogatásra. Nem akartam elmenni, mert ez a középiskola vonzott, büszke voltam, hogy diákja lehetek, de állandó unszolásra egyik délután megmérettettem magam. Kíváncsi voltam, hol is tartok nemzetközi szemmel nézve. A tánc megtanulása után egy zongorához invitáltak, kétszer lejátszottak egy dallamot, azután el kellett énekelnem egy német dalt. Közölték velem, enyém a főszerep. Mivel kiskorú vagyok, így édesanyámat is viszik turnézni. Mint a mesében. Ez volt Dracula, és én a menyasszony. A felkínált lehetőséget nem tudtam kihagyni, iskolám elengedett azzal, hogy év végén majd levizsgázom minden tantárgyból. Ez viszont nem ment. Így az el sem kezdődött Kölcseys tanulmányomnak vége lett.

- Mely országokban jártál?
- Németországból hazatérvén másnap volt felvételi a Vasutas Zeneiskola musical szakára, melybe ősztől felvételt nyertem. Egész napos iskola volt, ének, hangképzés, színpadi tánc, színészmesterség, színdarabok (Godspell, István a király), fellépő műsorok, vizsgaelőadások stb. Megtaláltam mindent egy helyen, amihez kötődtem, amit eddig tanultam. Másodéves voltam, amikor az István a királlyal készültünk Amerikába. 56-os évforduló volt, magyar lakta közösségek meghívására egy hónapig turnéztunk 17 városban és Torontóban is felléptünk. New York-ban volt a díszelőadás, melyen ott volt a Washingtoni magyar nagykövet és munkatársai. E nagy eseményről itthon is tudósítottak a híradóban. Egy hónappal a World Trade Center katasztrófája után, szinte csak a minket szállító repülőgép szelte át az óceánt. Élőben láttam a katasztrófa helyszínét. Lesújtó látvány fogadott. Mivel Amerika háborút üzent, minket védelem alá vett a követség, minden lépésünkről, utazásunkról tudott azért, hogy szükség esetén átmentsenek Kanadába. Hazautazásunk napján derült ki, hogy repülőnk nem Európa felé vette útját, hanem Torontóba, egy vaklárma miatt. 3 nap, késéssel szerencsésen landoltunk Ferihegyen. Az előadások szüneteiben bejártuk a keleti-és a nyugati partot, voltunk a Niagara vízesésnél, átmentünk a Grandkanyonon, megnézhettük a híres Alcatraz-t, felültünk a világ legmagasabb hullámvasútjára, bejártuk Las Vegas szórakozó helyeit, ahova úgy „loptak” be, mert csak 17 éves voltam. Életre szóló élményt jelentett ez a turné és a New York-i The Phantom of Opera megtekintése. Szerencsés hazaérkezésünk után egy hónapos távollétem miatt eltanácsoltak akkori középiskolámból.

- Egy jó pár alakításod magam is felsoroltam. Mégis ez idáig, hol és milyen darabokban játszottál, énekeltél, illetve koreografáltál?
- Én is beleszőttem mondandómba színházi szerepeim nagy részét, s mivel nem szeretném ismételni önmagam, inkább most a táncos-koreográfusi vonalról beszélnék. 21 éves voltam, amikor meghívást kaptam a Petőfi Musical Stúdióba tánctanárnak és koreográfusnak. Három évet töltöttem el itt el.

- Hová sorolnád magad, énekes, táncos?
- Én már nem vagyok táncos, a szó nemes értelmében, de rengeteg mozdulat van bennem, és pillanatok alatt tanulok, ezért a három napos beugrásom után Rogács László a Jekyll és Hyde koreográfusa hivatalosan is az asszisztensévé nevezett ki. Azóta minden évben végzem a felújító próbákat, s mivel kívülről tudom a darabot a rendező asszisztense is lettem. Van még egy jó képességem, nem felejtek. Évek múltán is tudom mindennek a koreográfiáját. Nagyon-nagy büszkeséggel töltött el, két évvel ezelőtt, amikor lehetőséget kaptam Molnár Lászlótól, hogy az általa Magyarországon rendezett, de a Szabadkai Népszínház megrendelésére Palicson bemutatandó Jézus Krisztus Szupersztár produkciót betaníthattam vajdasági magyar színészeknek. Nem akart elfogadni a Népszínház igazgatója, mert nem ismert, de Molnár László azt mondta, hozok egy lányt Magyarországról, bízzál bennem. Ő nagyon jó. A fogadtatásom nem volt éppen szeretett teljes, de 10 nap alatt betanítottam a darabot. Persze a stáb tagjainak is kellett a hozzáállása a napi 10 órás próbákhoz. A musical sikere óriási volt, a társulat feldobott a színpadra a premieren Molnár Lászlóval együtt, a színház igazgatója pedig gratulált, és elnézést kért a bizalmatlanságért. Szóval, ha van lehetőség, az ember ismeretlenül is tud bizonyítani.

- Mit jelent számodra a színpad, a velejáró izgalmak és természetesen a siker?
- A siker gyerekként természetes volt, a színpadi közeg, a rendszeres fellépések, a nézők ámulata. Rengeteg anyuka íratta be gyermekét abba a stúdióba, akivel felléptem. Kilenc évesen már több mint 500, csúnya szóval hakni volt a hátam mögött. Valahogy ösztönösen léteztem a színpadon. Felnőttként már tudom, másképpen kell megdolgozni érte. A siker elérése, megtartása nagyon összetett. Várom az igazi szerepeket énekelési lehetőséggel.

- Műfajilag mi az, amit legszívesebben bevállalsz művészi pályád során?
- Elsősorban a musical-ek. Ebben nőttem fel, ez a szívem vágya. De az élet elvitt más irányba is. Sok formációs együttesnek voltam tagja, ill. vagyok most is. Közel állnak szívemhez az igényes gyermekdalok. A Zenés Állatkert c. lemezen, mely a Sony BMGgondozásában jelent meg, jó pár dalt énekelek a gyerekeknek. Ezen kívül a populáris dalokat szeretem, mint pl. a Tell him, a Women in love, Love Story… Mindenképpen a nagy ívű lírai dalok tartoznak a kedvenceim közé. De nagyon szeretem például a West Side Story temperamentumos „I feel pretty „ című dalát is. Állítólag jól áll a karakteremhez. Vágyam egy saját musical stúdió létrehozása sok-sok bemutatóval, de eddig hiába pályáztam művelődési házakban, nem jártam sikerrel.

- Milyen elvárásaid vannak önmagaddal, kollégáiddal, illetve, tanítványaiddal szemben?
- Mivel gyermekkorom óta gyors, feszített tempóban élek, megtanultam a precíz, pontos munkát, a felkészülést és a fegyelmet, ami nekem természetes. Ezt várom el magamtól és azoktól is, akiket tanítok. Azt mondják rólam, szigorú vagyok. Azt vallom, ha munka van, akkor azt kell csinálni, ha buli van, akkor meg azt. A kettőt nem szabad keverni.

- Hagyod magad sodródni, vagy maximalista vagy, és mindent megteszel a siker érdekében?
- Valamilyen szinten sodródom az élet által kínált lehetőségek között, de eddig minden feladat kihívás volt számomra. Maximalista vagyok azon a téren, ha nincs részemre kínálat, akkor teremtek magam. Így jutott eszembe az ABBA Sisters létrehozása, most áprilisban egy zenés est Sándor Szilviával, melyben időutazásra invitáljuk a nagyérdeműt, válogatva a múlt és jelen dalainak gyöngyszemeiből. Mindent, ami tanulás, annak megmutatása, próbálom a siker érdekében megtenni, vigyázva arra, hogy soha senkin át ne gázoljak.

- Még nagyon fiatal vagy 26-éves, és mégis napjainkig számtalan elismerést tudhatsz magad mögött. Jól érzékelhetően ível fölfelé a karriered. Mi az, amit mindenképpen szeretnél elérni a színész-énekesi pályán?
- Minden nekem, azaz a karakteremre való szerepet. Szeretnék nem jó, hanem a legjobb énekesek közé tartozni Egy énekes minden műfajban otthon van. Aztán jöhet a közönség, hogy mit fogad el tőle. Mivel egy időben nagyon sokfélét csináltam, ahelyett, hogy egy dologra koncentráltam volna, most csak az énekkel foglalkozom, be kell hoznom lemaradásaimat, hogy felzárkózhassak a legjobbak közé. Tervbe vettem a táncművészeti elvégzését is pár év múlva. Már tanultam. Egyszerre csak egyet. Úgy látszik, későn érő típus vagyok.

- Tamás István -

[2010.05.22.]