Szabó Csilla énekesnő szerint a jónak kell győznie

A művésznő azon előadók egyike, aki kisebb kihagyásokkal ugyan, de mégis a zenei pályán tudott maradni. Csilla 2009-ben, Magyarország egyik legrangosabb popzenei eseményén vehette át a Fonogram Zenei Díjat, és ezzel egyetemben az év gyermeklemeze címet is kiérdemelte, melyen tizenhat dalt szólaltat meg „Valami mindig szép” címmel, nemcsak gyerekeknek. Csilla nevéhez fűződik - Franco Neroval a főszerepben - , a Honfoglalás című filmbetét dala a „Szállj sólyommadár!” is. Pályájának egyik meghatározó része volt ez a dal. Viszont illik tudni még, hogy a Bojtorján egyik énekeseként már szinte bejárta a fél világot, és rendkívül profi színvonalon műveli, mint zenei műfajt a countryt is. Pályájáról, sikereiről és az ezzel járó nehézségekről kérdeztem a zenész-énekest, aki már költőként is debütált.

- Mikor döntöttél úgy, hogy a zenei pályát választod, mikor kezdtél el gitározni, énekelni?
- A zenei pályát nem választottam, hanem „beleszülettem”. Meg sem fordult a fejemben, hogy „énekes” legyek, hiszen pici koromtól kezdve mást sem tettem, mint daloltam. Így hát ez nem volt téma a mi családunkban. Édesanyám azért bölcs volt, s zenei általános iskolába íratott, ami megadta a lökést a további életemhez. Az első gitárt kollégista koromban vettem a kezembe, s amint megtanultam rajta néhány akkordot, elsőként a Bojtorján dalát kezdtem játszani rajta, a „Vigyázz magadra fiam”-at. (Akkor még nem is sejtettem, hogy néhány év múlva az említett együttesnek leszek tagja.)

- Az első fellépésedre hogyan készültél, mennyire tudtad, tudod kezelni a sikert?
- Most mondjam őszintén? Az első fellépésem az óvodában volt 3 éves koromban az évnyitón, s rettentően izgultam, de édesanyám elmesélése szerint nagyon tetszett nekem a lámpaláz. Nos, ez a mai napig megmaradt. Aztán a suliban minden ünnepen felléptem, szóval valahogy így kezdődtek az első sikerek. Ha pedig visszatekintve nézem az elmúlt időket, bizony nagy sikerben is volt részem nem egyszer, s csak annyit mondhatok, hogy jól esik a lelkemnek a taps, az elismerés, de csak akkor érzem „jogosnak”, ha én is beleadtam szívem-lelkem.

- Mennyire nehéz most versenyben, azaz a pályán maradni?
- A Bojtorjánnal jártunk mindenfelé, tán még ott is, ahol a madár sem jár. A country zenét itt tanultam meg, illetve magamba szívtam, mert nem volt nehéz megszeretni. Mi ezt a zenét itthon magyarul játszottuk, s közben pedig Halász Judittal is dolgoztunk párhuzamosan a gyermekműsorokban. A zenei irányzatunk sosem volt radikálisan country, hiszen magyar szív dobog bennünk, s így megőriztük a zenekarral azt a hangzást, amit itthon oly sokan megszerettek tőlünk. Nos, ez volt a múlt, életemből kb. 8-9 év. S hogy most nehéz-e pályán maradni? Igen. Főleg annak, aki igazán értékes produkcióval áll ki. Sok olyan művész barátom van, aki a „cipője mellett jár”, s kenyér gondjai vannak. (nekem is) De mi, muzsikus lelkű emberek sosem adjuk fel! Még akkor sem, ha a közszolgálati médiumok tudomást sem vesznek rólunk. De mi létezünk! Nem a képernyőn, meg a rádiókban, mert ugye ott azok szerepelnek többnyire, akik valami botrányos dologgal próbálják elhitetni magukról, hogy ők is valakik. Én szeretem a valódi életet, s közönség előtt játszani a legnagyobb öröm, ami érhet. Legyen az akár a legkisebb falucska, vagy akár egy gyermekkórház kórterme. Ez az én valóságom!

- Lemezed megjelenésében segítettek a régi zenészbarátok. Jenei Szilveszter és Kemény Győző neve nem szabad, hogy elfelejtődjön ebben a szakmában. Milyen a munkakapcsolatotok napjainkban?
- Jenei Szilveszterrel több tíz éve együtt zenélek, s ez nem véletlen. A zenei ízlésünk egyező, szinte „egy húron pendülünk", hiszen mindketten magyar népdalokon nőttünk fel. Ez érződik oly sok dalunkban, szinte észrevétlenül is. Egyébként érdekes, hogy Szilveszterrel semmiben nem egyezik az életstílusunk, a gondolkodásunk, csakis a zenében! A stúdiómunkák során néha bizony „megküzdünk egymással”, de hát így szép és izgalmas a munka! Kemény Győző a lemez producere, aki nélkül meg sem valósult volna ez az álom. Ő az, aki teljes hittel felvállalta és megvalósította azt, amit én megálmodtam. S mivel ő már végigélte a zenészszakma minden lépcsőfokát, pontosan tudja, hogyan kell egy lemez útját elindítani. Ehhez én nem értek, sőt, távol tartom magam ettől a számomra idegen „világtól”. Nem tudnék „magasba szárnyalni” a dallal, ha közben kemény játszmákkal kéne foglalkoznom. Nos, ezért hívják Győzőt Keménynek! (a név kötelez!)

- Életedben jelentős szerepet játszik a lélekápolás a gyermekek gyógyítása. Most megjelent sikerlemezed alapját, mondanivalóját is a nekik írt dalok adják?
- A „lélekápolás” gyönyörű állomása volt életemnek. hét évig (mesebeli szám!) egy gyermekkórházban énekeltem súlyosan beteg gyerekek ágya mellett, s az ott tapasztalt érzések, az élmények, a szomorúságok, s a megrendítő valóság szépségei ihlették meg a lelkem, s ez rányomta a pecsétet a lemezre is. Egyébként is jól érzem magam a gyermekek között, hiszen mindig is szerettem a rászorulókkal foglalkozni. Most is. A kórházi évek alatt a csodák a szemem előtt váltak valósággá, mert bizony nem egyszer „ébresztettem” fel kómában fekvő betegeket a gitárommal, hangommal. Így a lelkem egyik fele a gyermeki lét felé kacsintgat, a másik - pedig a líraiság felé. Mindez a lemez készítésében nem volt tudatos, mégis olyan lett, amilyen vagyok.

- Olvastam, - jelenleg azon dolgozol, hogy színpadra állíts egy olyan gyermekműsort, mely a díjnyertes zenei albumra épül majd fel. Kipihented már egyáltalán az új lemezed elkészítésével járó sokszor éjszakákba nyúló munka fáradalmait?
- Igyekszem a színpadra vinni élőben is a lemez anyagára épülő műsort, s néhány zenésztársam segítségével ezen dolgozunk mostanság. Így pihenni nincs idő, s az éjszakázást ne is említsük! Világ életemben bagoly-lélek voltam, s hajnali 3-kor, 4-kor térek aludni. Olyankor lehet nyugodtan gondolkodni, szárnyalni az ötletekkel. Persze megvan ennek is az átka, mert 11-nél előbb fel sem tudok kelni. Aztán villámgyorsasággal felveszem a napi tempót, s bepótolok minden lemaradást.

- Van kedvenc műfajod?
- Nincs. Van jó zene, s van rossz. De ha azt kérdezted volna, van-e olyan műfaj, amit nem szeretek, hát arra könnyebben tudok válaszolni. A mulatós zenétől világgá tudnék futni.

- Gondolkoztál már a következő albumod, milyen témára építed fel?
- Talán vagányabb és mozgalmasabb lesz zenei szempontból, de a mondanivalója nem lehet más, csakis az örök érvényű igazságot kell tükröznie. Nincs más út a lelkek felé. Akár a mesében: A jónak kell győznie! S ez legyen példa mindazoknak, akik reménytelenségben élnek ebben a jobbra érdemes országban, világban.

- Tamás István -

[2010.07.08.]