Mesterségek Ünnepe a Budai Várban - képekkel

Idén immáron 24. alkalommal rendezték meg a Mesterségek Ünnepét 2010. augusztus 19-22 között.

Ha programot választok augusztus 20-ra, előszeretettel választom a Mesterségek Ünnepét. Családommal és ismerőseimmel már évek óta járunk fel a várba erre az eseményre, amit talán a legvidámabb és barátságosabb rendezvénynek tudnék titulálni. Az ország több pontjáról érkező és valódi kézművesek kínálják itt különféle portékájukat; mindezeknek a hagyományos technikákkal, kézzel készült faragásoknak, hímzett terítőknek vagy kovácsoltvas termékeknek legfőbb értéke, hogy lelkük van és semmiben sem hasonlítanak a nagyüzemekben és főként Kínában gyártott tucatgagyikhoz.

Igen, ezeknek a kézműves termékeknek lelke van! Hiszen benne van az alkotó ember keze munkája, „verejtéke”, és nagyon sok idő, míg végső formát öltenek ezek az alkotások és a kis asztalkákra kerülnek, mint portéka. Természetesen itt is több árfekvésből lehet választani, akár magunkat vagy szeretteinket szeretnénk meglepni valami vásárfiával. Én jómagam évek óta ott vásárolom meg a hagyományosan készülő és különböző illatú, hatású szappanokat, melyek kitűnőek ajándéknak, de akár saját használatra is. Valamint van kedvenc fafaragómesterem is, akihez minden évben ellátogatunk – idén azonban sajnos nem jött el.

Nagyon jó családi program ez, hiszen egész napra van látnivaló és nagyon finom étkekből is kaphatunk ízlelgetni valót. Talán a legkedveltebb étek a dödölle volt, amit burgonyából készítenek és tejföllel, hagymával tálalnak - nagyon finom és laktató ételről beszélhetünk.

Tudjuk egyáltalán, hogy mit is ünneplünk augusztus 20-án?

Sajnos a közvélemény-kutatások elég szomorú képet festenek e téren, sajnálatos módon a felnőtt lakosság nagy része nem is tudja, hogy mit ünneplünk ezen a napon és ezért szomorú a felismerés, hogy így a felnövő generációk is tudatlanok, vagy éppen közönyösek maradnak e téren.

Kezdjük az elején: 1038. augusztus 15-én temették el István királyt, aki Magyarországot keresztény európai királysággá tette. Szentté avatása viszonylag hamar, 1083. augusztus 20-án történt meg, amit a megvakított Vazul leszármazottja, László révén nyert el. Szent István az első olyan szent, akit az 1054-es egyházszakadást követően mind a keleti, mind a nyugati kereszténység elfogad.

Augusztus 20-a azért is fontos, mert a hagyományok szerint ekkor tartották a pogány aratóünnepeket. Az egyház Sarlós Boldogasszony, vagyis Szűz Mária ünnepévé krisztianizálta, az Aranybulla pedig rögzítette a Szent Király ünnepének megtartását, ezzel összeolvasztva a két hagyományt.

Az Árpádház kihalása és a török hódoltság nehéz időszakában Szent István alakja felértékelődött, még jobban az ország egységének jelképévé vált és ekkor nyerte el szimbolikus jelentőségét is a Szent Jobb. Ismét ugorva az időben: Mária Terézia közbenjárásával 1771-ben kerül Budára a Szent Jobb és elrendeli Szent István ünnepének megtartását augusztus 20-án, és arról is rendelkezik, hogy az ereklyét évente hatszor közszemlére kell tenni. A Szent Jobb körmenetet először 1818-ban tartják meg a Budai várban. 1849-1860 között tiltották a körmenetet. Érdekes, hogy csak 1891-ben lett munkaszüneti nap Szent István ünnepe és a századfordulón éledt újjá az arató ünnep is.

A tűzijátékot először 1927-ben láthatta az ünneplő tömeg a Duna partján a Gellérthegyről. A háború és az újjáépítés – valamint az emberekben fellelhető rossz háborús emlékek - miatt csak 1966-től láthatjuk ismét. A vesztes háborút követően az új rendszer számára nem volt elfogadható az ünep eredeti tartalma, ezért Rákosi Mátyás idején az „Új kenyér Ünnepévé”, majd a „Népköztársaság Ünnepévé” nevezték át. A Kádár korszak enyhülést hozott és a "tűrt" kategóriába sorolta az eseményt. A rendszerváltást követően 1991-ben iktatták törvénybe augusztus huszadikát, mint hivatalos állami ünnepet.

Így idén Államalapításunk 1010-dik évfordulóját ünnepelhetjük. Summázva, ez egy nagyon szép és fontos ünnep annak ellenére, hogy az elmúlt évszázadokban sokszor meggyötörték, tiltották vagy éppen kisajátították egyéb célokra, de a magyarság lelkében mindig is "az" az ünnep maradt, mindig is fontos részünk volt és lesz is.

Egy kis történelmi áttekintést követően, térjünk rá a minket érintő zenei csemegékre is, hiszen idén is nagyon színes programkínálatból válogathattunk kedvünkre.

Zene, Zene, Zene

Az idei négy napos rendezvényen nagyon sok együttes és táncegyüttes lépett színpadra: Pravo Zenekar (Bolgár,makedón és szerb muzsika és táncház), Kerekes Band (Csángó boogie), Kaláka, Szalóki Ági, Napra, Magyar Táncház a Fondor zenekarral és még sokan mások. A programokat nagyon élvezték a felnőttek, de leginkább a gyermekek tekintetében volt látható a tágra nyílt szemekben a csodálkozás és az öröm tükröződése, nagyon befogadóak voltak, és rögvest részeseivé is váltak a koncerteknek, ahogy táncra perdültek a muzsikaszó hallatán.

Természetesen 20-án a tűzijátékra is sor került este 21 órától, illetve meg lehetett kóstolni az ország tortáját is, ami idén szilvás gombóc ízű volt.

Visszakanyarodva a zenéhez, jómagam nagyon vártam már a Csík zenekar koncertjét 22-én este 18 órától - valahogy Őket nem lehet megunni és az elmúlt héten a Szigeten is láttam fellépéseiket, de mégis nagy kíváncsisággal vártam a koncertet. Az előadás népzenei blokkal kezdődött, a tömeg szinte teljesen megtöltötte a Savoyai teraszt, majd következett az „alternatív rockzenei blokk”, ahol a Quimby egy új dallal – legalábbis lemezen még ki nem adott szerzeményről beszélünk -, a Fekete Lamúrral kezdte meg a sort. Ezután a sztárvendég Lovasi András is színpadra került a De szeretnék c. számmal. Ezt követte a nagy kedvenc, a Most múlik pontosan szintén Quimby-feldolgozás, majd ismét Lovasival a Csillag vagy fecske, végezetül a blokk lezárásaként az Ez a vonat elindult hadd menjen hangzott el. Eztután ismét visszatértek a népzenei blokkuk folytatásához. Talán nem véletlen, hogy lemezük arany és többszörös platina lett. De nem elhanyagolható a sok elismerés és kitüntetés sem, amit munkásságukért kaptak! A koncert nagyon jó volt és úgy gondolom ismét jól választottam, hogy eljöttem vasárnap is a várba a Mesterségek Ünnepére.

Koncertek a Mesterségek Ünnepén - Képgaléria

Hazafelé ill. amikor a várba igyekeztem, délután a pesti rakparton sétálgatva több színpadot is láttam ahol fellépett többek között Ferenczi György és a Rackajam, a Magashegyi Underground, vagy éppen Hobo is. Nagyon jól telt a hétvége és örömmel tapasztaltam, hogy a válság ellenére nem lett kevesebb a portékáját kínáló árus és a hatalmas tömeg sem maradt el, és természetesen a hangulatra sem lehetett panasz - mint a bevezetőmben már írtam, talán ezen a fesztiválon lehet a legtöbb mosolygós arcot látni.

Remélem jövőre a jubileumi, 25-ödik ünnepen is ott lehetek és hasonló jó dolgokról tudok majd beszámolni. És köszönet az időjárás-felelősnek is, aki idén nem zavarta meg ezt a rendezvényt esővel, viharral. Csak egy dolgot sajnáltam, hogy idén nem láthattam a Red Bull Air Race versenyét a Duna felett és Besenyei Pétert sem.

Remélem, akik kilátogattak idén a Mesterségek Ünnepére, jól szórakoztak és szép élményekkel tértek haza.

- BK -

[2010.08.25.]