Mocsok 1 Kölykök: mezítláb a pop rock ingoványos talaján

A Mocsok 1 Kölykök zenekarral kapcsolatban arra kaptam fel a fejemet, hogy az első klipjüket – meglepő módon, de annál inkább célzott figyelemfelkeltő szándékkal – az a Pater Sparrow rendezte, aki az 1 című filmjéért nemrégiben legjobb rendezői díjat kapott. Jó marketingfogás, ha egy díjnyertes rendező készíti el egy kezdő zenekar első klipjét, lendületet ad, de ez vajon meddig elég?

A Mocsok 1 Kölykök első nagylemeze, a Mezítláb 2010 őszére jelent meg. Zenéjük gyökerei a hatvanas-hetvenes évekbeli poprockban és beatzenében eredeztethetők. A nagylemez bebizonyítja, hogy amit a zenekar képvisel, az továbbra is a laza populáris rockzene vintage hangzással, széles közönségnek.

A Mezítláb tizenegy dalának csaknem a felét ismerheti már a közönség, a Ringót például mostanában játsza a Petőfi. A lemez egységes képet mutat, a dalok slágeres refrénekkel és poprockos hangszereléssel egytől egyik ugyanazt képviselik, nem túl bonyolultak, így – a zenekar törekvéséhez hűen – egy szál gitáron is előadhatók.

Letargikus hangulattal indítanak

Az album a Ringó letargiájával indul: „Ring a hajónk egy sártengeren,/ nincs kapitány, aki átvezessen”, majd az életteli, slágeres refrén Bergendy-szerűen csapja ezt le: „Fogd meg a kezem, ez egy szép nap, gyere velem”, a dal vége felé pedig mintha egy Bérczesi Robi-stílusimitátort hallanánk ennél a résznél: „Vihar után, nekem ez a legjobb, ez az, ami feldob”.

A Fogd a pénzt a második dal, ez Pulius Tamás szerzeménye, míg az összes többit közösen írta a zenekar. Ez szintén a Bergendy-t idézi meg, főleg a szintipop háttérrel, a másik pedig, ami rögtön szembetűnik benne, az a rímhasználata. A rímek erősek, túlzóak, sőt inkább erőltetettek: pl. fuss-juss-kuss, és ez nem biztos, hogy előnyére válik egy dalszövegnek.

A Mezítláb egy érzelmes, sztorizgató, hangulatot festő dal, amely azt hiszem csupán a címe miatt válhatott az album címadójává, mert az, hogy „mezítláb” stílszerűen illik a Mocsok 1 Kölykök névhez, de nincsen benne semmi programadó vagy kiemelkedő a többi dalhoz képest.
A Fő az egészség végre egy lendületes dal, nyers riffekkel, pörgős ritmussal, de a szöveg itt sem túl eredeti.

Az Illegál egy letisztultabb, kidolgozottabb dal, egy okosan megírt sláger, amely kereskedelmi rádiókra és egyben alternatív zenei rajongókra programozott. A zenekar egy igazán ütős klippel népszerűsíti, ez az, amelyet a már fent említett Pater Sparrow készített.

A széles közönség számára lett összerakva, de esetleg még az alternatív zene rajongóinak is élvezhető. A címe elég ütős ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést, bár maga a szó már kevésbé illik bele a dal refrénjébe: „Most rászoktam, te meg elveszed, és ez fáj, / persze mint a legtöbb, ez is illegál.”. Bár a szövege nem túl kreatív („Csak dúdolok egész nap / A szomszédaim anyáznak.”), de elég egyszerű és slágeres ahhoz, hogy a tömeg énekelje.

A Gondolom zenei alapja és a szöveg előadásmódja a Heaven Street Seven lassan évtizedes slágerére, a Mozdulj című dalra hajaz, egész kellemes kis dal, de nem túl eredeti, a szöveg pedig itt is sántít: „nem is nagyon értem / melyikünk nincs képben/ hogy mit cseszek el éppen / ő a hülye, én nem”…

A Mindig jó refrénje mindössze ennyi: „Mindig jó csaja van. A zenésznek mindig jó csaja van.”, igen pozitív csalódást okoz a dal fúvós betétje. Majd ezután az Érdekes művész következik, amely ismét egy pörgősebb nóta, erőteljesebb dobbal és basszussal, a szöveg itt kivételesen jól kiszolgálja a ritmust és a dallamot.

Az Akár holnapig visszahúz, ez egy lassú szerelmes nóta, megintcsak kevésbé eredeti és bonyolult szöveggel, a vége felé viszont ott egy meglepi gitárszóló, majd becsatlakozik a fúvós szekció is, mintha nem is ugyanazt a dalt hallanánk! Ez a rész igazán jól sikerült.

A Tamidala meg bár ne követné ezt az ígéretes részt, ez a lassú és gagyi szerelmes nóták sorába lép be… A lemez záródala pedig a Szia mi újság, egy lötyögős populáris nóta, mint a korong legtöbb dala. Azt hiszem nem szerencsés úgy lezárni egy albumot, hogy „elvesztem”… Igaz, hogy aki nem zárja be a lejátszót és kivár egy percet, az stílszerűen hallhat még egy poénnak szánt impró dallamot.

A Mocsok 1 Kölykök lemeze az alternatív zene halmazába nem illeszthető bele, ahhoz egyes részeitől eltekintve gyengére sikeredett, de ha a populáris kategóriába soroljuk, onnan ki tud emelkedni. Zeneileg biztosan, de a szöveg terén még van gyúrnivalója a zenekarnak.

– Pataky Adrienn –

[2010.10.06.]