Murphy a zenészek között jár!

„Ami el tud romlani, az el is romlik”, áll Murphy közismert törvényében. Mindannyian tudjuk, tapasztaljuk, hogy ez nincs másként a zenészek között sem, mégsem létezett eddig olyan átfogó könyv, amely a zenei szakma ilyen jellegű törvényeit, rejtélyeit, kulisszatitkait tartalmazta volna. November 15-én jelent meg a hiánypótló mű, a ZENÉSZ MURPHY TÖRVÉNYKÖNYV. A megjelenés kapcsán beszélgettünk a szerzővel, Gajda László Amadeussal.     

- Miért pont Zenész Murphy? És miért pont Te írtad meg?
- Most már 23 éve vagyok a szakmában. Rengeteg olyan történet esett meg velem és a közvetlen munkatársaimmal, kollégáimmal, amiken utólag is mindig jókat röhögtünk. Adta magát a dolog, hogy ezeket a sztorikat és törvényszerűségeket össze kell gyűjteni. Valamikor a kilencvenes évek elején el is kezdtem őket összeírni, és egy jó nagy papíron kifüggesztettem a stúdióm falára. Egy idő után az tűnt fel, hogy a papír előtt mindig mosolygós, vagy éppen hangosan hahotázó emberkék állnak, de sokszor előfordult az is, hogy magukkal vitték mondjuk a büfébe, ami miatt a szívinfarktus kerülgetett, mivel csak ez az egyetlen példány létezett. Nap mint nap újabb törvények kerültek fel, a papírlapok száma folyamatosan gyarapodott, és sokan biztattak, hogy írjak egy belőlük egy könyvet. Mindig azt válaszoltam, hogy majd akkor, ha összegyűlt elég törvény. Persze azt sohasem definiáltam, mi is az az „elég”, meg aztán a falon lógó papír egy költözés során el is keveredett, így ennek köszönhetően a könyvet csak nemrég kezdtem el megírni, amikor is megtaláltam az írásokat az egyik fiókomban. Az ember ezek után azt gondolná, hogy Murphy hathatós és mindennapos közreműködése miatt a megjelenésre újabb éveket kellene várni, de kivételesen nem; a könyv hétfőn jelent meg.

- Kik segítettek a törvények összegyűjtésében?
- Ki nem? – kérdez vissza Laci nevetve. – Szerintem senki nem sértődik meg azon, ha azt mondom, ebben a könyvben bizony mindannyian benne vagyunk. Az összegyűjtött törvények egy része megtörtént eseményeken alapul, ezekben az esetekben az eredeti neveket természetesen keresztnévvel helyettesítettem, vagy megváltoztattam. Ezen kívül vannak benne saját agyszülemények, továbbá kollégák mondásai, no meg a hanglemezkiadói munkám során pl. az értekezleteken elhangzott aranyköpések.

- Megmutattad már valakinek? Mondjuk zenészeknek, kollégáknak? Ha igen, mit szóltak?
- Természetesen, sokaknak. Annak idején rengeteg zenész-, hangmérnök-, vagy épp menedzser-kolléga bíztatott a könyv megírására, így és a kéziratot is sokaknak megmutattam, kérve őket, hogy mondják el a véleményüket. Ezeknek a véleményeknek egy része a könyv hátsó borítóján, illetve a könyv belsejében olvasható.

- Mondanál neveket?
- Akkor lelőném a poént…

- Kiknek ajánlod a könyvet?
- Egyszóval: mindenkinek. Több szóval: Minden zenésznek, és mindenkinek, aki szereti a zenét. Mindazoknak, akiket némi humorérzékkel is megáldott a sors, és jóízűen tudnak nevetni saját magukon. 

- zene.hu -

[2010.11.23.]