Meghallgattuk David Yengibarjan: No compromise albumát
Nemrég jelent meg az örmény David Yengibarjan legújabb albuma, a No compromise. Yengibarjan régóta tervezte ennek az albumnak a kiadását, amelyen hét híres zenésszel dolgozik együtt a világ különböző pontjairól.
A tangóharmonikás David Yengibarjan örmény gyökerű zenéje magával ragadó, különleges hangulatba invitálja a hallgatóságát. Az autentikus örmény népzene, illetve a kortárs európai és amerikai jazz ötvözeteként egy igen eredeti stílust alkotott meg, főleg hogy zenéjébe beszüremlik az argentin tangó és Astor Piazzolla világa is, mindez improvizatív köntösben.
Yengibarjan immár másfél évtizede Magyarországon él, de harmonikázni még tíz évesen tanult meg otthon, Jerevánban. Látszik, hogy zenész családba született, fő inspirációs forrása az örmény zenei hagyomány. Hazánkban mára az egyik legkeresettebb fiatal jazz- és világzenei előadó, zeneszerző. Külföldön és itthon is rengeteg fellépése volt, színházakban és filmekben is szerepelt, játszott. Sőt, ő szerezte a zenéjét például Sas Tamás Szerelemtől sújtva vagy Pejó Róbert díjnyertes Látogatás című filmjének, ezek az etűdök szerepelnek is a No compromise albumon.
Az album felvétele 2008. augusztus 1-jén készült a Kiscelli Múzeumban, világhírű zenészekkel. A különféle országokból származó művészek hangszerük szenvedélyes használói, a dobé a togói Agbekpenou Komlan Octave, a basszusgitáré a kubai Adalberto el Bamba Domigez, a gitáré Botos József, a harsonáé a kanadai Tom Walsh, a tenor szaxofoné a romániai születésű Eduard Jak Neumann, a bőgő, a klarinét és a szaxofonok specialistája a marokkói Karim Weemaels, illetve szintén szaxofon, klarinét és fafúvós hangszerek mestere a New York-i Matt Darriau. Az album a nyolc zenész közreműködésével egy igazi világzenei különlegesség lett, amely nemcsak a kaukázusi és az argentin zenei hagyományt újítja meg. A dalok leginkább színházi produkcióra lettek kitalálva, Yengibarjan később hangszerelte át őket kizárólag erre az oktettre.
Yengibarjan zenei hitvallása kiderül ebből a néhány sorból, amelyet a még 1999-ben alapított triójának zenéje kapcsán mondott: „A mi zenénk tekervényes, hosszú, háborús, boldog-boldogtalan, tragikus utat járt be, holokauszttal, szenvedéssel, örömmel. A népzenében tökéletesen benne van egy nép sorsa. Nem akartam amerikai zenét játszani, de a saját népzenémet alkalmasnak tartom arra, hogy jazzre jellemző igényességgel közelítsek hozzá. Azt hiszem, általában minden igazi zenész a saját kultúráját igyekszik a legmagasabb színvonalon érvényesíteni – ami azért nem azt jelenti, hogy alkalomadtán nem játszhatunk egy-egy ismert amerikai jazz standerdet”.
Az album intrója egy tradicionális amerikai népdal ráhangolódásképp, amely itt meghallgatható:
Ezenkívül még egy népzene hallható a korongon, a Yagmur. De előbb az Ararat című szám következik, Yengibarian szerzeménye, amely már igazi jazz gitárszólóval, fúvósokkal. Az albumon egyébként többségben saját szerzemények vannak: a Hunvar 2006, a Pandoukt, a Liliom, a Chaos Camping, az Ecole des Aveugles és a Finale mind Yengibarian dalai, amolyan balkán tangó improvizációk, a Pandoukt erőteljességével kiemelkedik közülük.
Szerepel még a lemezen egy Astor Piazzolla dal, a Vayamos al Diavolo. Piazzola a harmonika és a bandoneón művésze volt, neki köszönhető, hogy mára a harmonika is elismertté vált komolyzenei körökben. Egyébként egy magyar származású tanártól, Wilda Bélától kezdett klasszikus zenét tanulni. Piazzolla sokak idolja, Yengibarjan is belőle merített, számára ő volt a tangó igazi forrása. Piazzolla mondásával élve a tangó alapvetően „szomorú, drámai, de nem pesszimista”, hiszen a combok csókjának is nevezik.
A No compromise lemezen végigvonul ez a szenvedély, amely az oktett összes tagját áthatja, a hosszú improvizációkban egyedülálló, finom hangszeres megoldások keverednek az erőteljesebb zenei hangzásokkal, ám a stílusok és hangszerek kavalkádja nem összevisszaságot, hanem harmóniát eredményez, amelyben minden zenész teret kap kisebb-nagyobb szólóra.
Hírek
.jpg)
