A Tours de France a budapesti Francia Intézet, a Gödör Klub és az A38 Hajó által életre hívott új sorozat, ami a legfrissebb francia zenéket és előadókat mutatja be. A havi rendszerességgel jelentkező sorozat felváltva kap helyet az A38-on, illetve a Gödörben. A sorozat nyitóestjén, az A38 Hajón a magyar Unbending Trees mellett az „Őrült Kalapos”, azaz Chapelier Fou, a remek downtempo-producer lép fel.
Az Unbending Trees trió puritán, kegyetlenül őszinte kamara-balladákra és slow-core popra specializálódott. Hajós Kristóf azután fordult a zene felé, miután egy kolostorból kirúgták. Havasi Balázs a Zeneakadémián végzett zongoraművész, aki a klasszikustól a modern felé fordult. Háry Péter pedig hosszú producerkedés után szállt be teljes tagként újra egy zenekarba.
Hármójuk világából jött létre a bemutatkozó album: a Chemically Happy (Is The New Sad) nyers és költői dalok gyűjteménye, ami túlzás nélkül már most állítható, hogy különleges hangzást hozott létre. A Myspace-en Ben Watt (ex-Everything But The Girl) fedezte fel, és szerződtette le őket a Strange Feeling Records labeljéhez, melyet a Buzzin' Fly kiadójának alternatív és indie részlegeként alapított. A közép-európai hangzást kis gótikus sötétséggel ötvözve Leonard Cohen vagy Scott Walker lennének a legmegfelelőbb hasonlatok. Tracey Thornt annyira elvarázsolta zenéjük, hogy örömmel fogadta a zenekar felkérését egy duett rögzítésére. Azóta az Unbending Trees átesett néhány tagcserén, de a lényeg mit sem változott: balladisztikus, emelkedett hangvételű popszámok, a szó legjobb értelmében.
A 27 éves Louis Warynski, azaz Chapelier Fou – aki nevét Lewis Carroll klasszikus szereplőjéről, az Őrült Kalaposról választotta – a kortárs francia elektronika egyik igazán egyedi hangú képviselője. Eddig mindössze egyetlen nagylemezt (a titokzatos című 613-at) jelentetett meg, de ez elég volt arra, hogy a francia szaklapok, élükön a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű Les Inrocks-szel euforikus hangnemben üdvözöljék a fiatal muzsikus-producert.
Az összehasonlítások Yann Tiersen filmzenéitől Amon Tobinig terjednek, de az igazság az, hogy Chapelier Fou teljesen egyedi úton jár. Képzett klasszikuszenészként, hegedűsként, multiinstrumentalistaként és elhivatott gépészként kompromisszumok nélkül valósítja meg zenei elképzeléseit. Kedves blődlik, vidám sanzonok, hiperbonyolult ritmusképletek, a legkülönbözőbb hangszerek páratlan gazdagsága, elektronikus hangszőnyegek, sűrű, ambientes atmoszféra, vad hangulatváltások – ezekből áll össze a francia producer dús, minden pillanatban úl és új meglepetéseket tartogató muzsikája. Közvetlenségében valóban Yann Tiersenre, összetettségébe valóban Amon Tobinra emlékezet, de itt véget is ér az összehasonlítás.
Mindemellé Chapelier Fou elsőrangú színpadi előadó, aki élőben egyedül is képes nagyzenekari hatást kelteni, de a virtuozitás nála sosem öncélú, hanem a sokrétegű, változatos és gazdag zene és hatás szolgálatában áll. A live act és az élő koncert között félúton: programozott alapok, hegedű, cselló, gitár vagy akár buzuki – Chapelier Fou koncertjei valóban élményszámba mennek.