Zajok a szomszédból: új osztrák zenék a Hajón

Az A38 Hajó új osztrák zenéket bemutató sorozatában ezúttal Christian Fennesz, az elektronikuszenei színtér egyik nagy újítója érkezik. A gitáros-zeneszerző-producer, és mindenek előtt igazi szónikus varázsló Fennesz elegánsan egyensúlyozik a szélsőséges kísérletezés, a zajzene és a hallgatóbarát popzene határán. Ryuichi Sakamotótól Mike Pattonig számtalan kortárs művésszel dolgozott együtt, többek között az est másik külföldi vendégével, a nagyszerű trombitásként ismert Franz Hautzingerrel, aki magyar zenésztérsakkal lép fel.

Christian Fennesz a kortárs európai elektronikus avantgárd egyik legkiemelkedőbb képviselője. Gitárosként, zeneszerzőként és kütyüvarázslóként is komoly karriert futott be, emellett számtalan együttmáködésben, filmzenében és egyéb produkcióban vett részt. Fennesz számára igazából nem láteznek műfaji határok és megkötések: sokoldalúságára jellemző, hogy a hagyományos dzsessz világától a bécsi techno-szcénán át az Ars Electronica művészeti világáig mindenütt otthonosan mozog.

Fennesz pályája a nyolcvanas évek végén kezdődött a bécsi underground egyik fontos zenekarában, a Maische-ben. Érdeklődése ez után fordult az elektronikus tanczene felé, és jelentős szereplője lett a kilencvenes évek eleji bécsi dance-szcénának. A kísérletezés első önálló lemezeivel kezdődött, és a kritikusok egybehangzó állítása szerint a 2001-es Endless Summerrel jutott el a csúcsra.

Klasszikus zenei és zeneelméleti képzettség, magabiztos gitártechnika és az elektronika lehetőségeinek ismerete és tágítása – ezek voltak az alapok, amire Fennesz lerakta a kortárs avantgárd egyik legnagyobb szabású életművét. Zajzenéből, zörejekből, áradó ambientből, finom dallamokból és dallamtöredékekből összeálló kompozíciói egészen egyedi világról és gondolkodásmódról tanúskodnak. De nagyra tartott lemezei ellenére Fennesz igazi közege mégis csak az élő fellépés, amikor a szemünk előtt és a fülünk hallatára születnek meg a gitáros-komponista összetéveszthetetlen zenei textúrái.

Az est másik osztrák fellépője, a speciális technikájú Franz Hautzinger nem szólóban, hanem magyar zenésztársakkal lép fel. Hautzinger a hangszer nagy újítója, speciális készítésű negyedes trombitáját folyamatosan újrafelfedezi, ismeretlen megszólaltatási formulák és egy teljesen új, kliséktől mentes zenei nyelvezet után kutat. Ezért van az, hogy hangszere csak a legritkább esetben szólal meg úgy, ahogy azt egy trombitától várnánk. Hautzinger inkább belesziszeg, belemotyog, beleberreg, fújja, szívja - ezáltal mindig kizárólag a legszélsőségesebb hangokat csalja elő instrumentumából.

A dobos Pándi Balázs a legfiatalabb zenészgeneráció képviselője, aki a metáltól a noise-ig otthonosan mozog minden műfajban, a Merzbow tagjaként a világ legkomolyabb koncerttermeit járja rendszeresen, hogy csak az egyik projektjét említsük.

Sőrés Zsolt, zenei művésznevén Ahab a szabad-improvizációs zene nagy hazai klasszikusa, aki a Szünetjel fesztiválokon is a nemzetközi élvonal nagyjaival játszott együtt, emellett folyamatosan dolgozik együtt tánc- és kísérleti színházakkal, hangköltőkkel (például Szkárosi Endrével vagy Ladik Katalinnal, emellett fáradhatatlan kultúraszervező (például a Láthatatlan Filmek Klubját működtette a Ludwig Múzeumban), illetve zenei tárgyú könyvek szerkesztője. Tóth László basszusgitáros számos kortárs formációban aktív, legismertebb talán a Pándi-Halmos-Prell-Tóth zajzenei kvartett.

Az estét záró Tigrics, azaz Bereznyei Róbert a kilencvenes évek közepe óta foglalkozik zenével. Már első, Márton Péterrel (Prell) és Mezei Marcival alkotott ambient triója, a Rianás kijelölte számára a tömegzenei trendekre és aktuális underground divatokra fittyet hányó örök ellenzéki szerepét. Tigrics meg nem alkuvó, csak magának megfelelni akaró művész benyomását kelti, ugyanakkor ha mai zenéjét a Rianás felől nézzük, az a széles közönség számára befogadhatóbb; spleenes, s egyre inkább ritmusorientált; játékos, ugyanakkor véresen komoly is.

[2011.01.28.]