Interjú a Boardwalk Empire - Gengszterkorzó zenei felelőseivel
Vince Giordano
– Mi volt az ön szerepe a Gengszterkorzóban?
Úgy kezdődött, hogy a zenei kutatásban segédkeztem, fel is használtam a gyűjteményemet. Van ez az óriási gyűjteményem zenekari átiratokból, kották meg gépzongora-tekercsek, körülbelül hatvanezer átirat. Meghallgattuk az eredeti felvételeket, aztán átdolgoztam az együttesre, amit bizonyos jelenetekhez használtunk. Valamilyen szinten színészkedem is, az együttes vezetőjét alakítom a Babette’s klubjeleneteiben.
– Mi vonzotta leginkább abban, hogy ezen a sorozaton dolgozzon?
A teljes zenei életem a korai korszakhoz kötődik. Öt éves voltam, amikor megragadott a régi zene. A nagyanyámnak volt felhúzós gramofonja és csodálatos lemezgyűjteménye. A teljes életemet ezzel a korai zenével, ennek gyűjtésével töltöttem, valódi szenvedélyemmé vált. Szóval, ha valami olyasmi jön, mint ez a feladat, az igazán nagyszerű!
– Beszélne a kutatásról, amit a sorozat készítéskor vezetett?
– Jim és Randall nézték a forgatókönyvet, és egyszer csak azt mondták például, hogy „lesz egy jelenet Chicagóban. Vajon milyen zenét játszottak akkoriban Chicagóban?” Ekkor én végignéztem a gyűjteményemet, találtam néhány chicagói zeneszerzőt, és kipróbáltuk őket. Amikor a Sophie Tucker vagy az Eddie Cantor karaktereket csináltuk, leginkább az eredeti felvételekkel dolgoztunk, szóval tudtuk, hogy mi kell hozzájuk. Benne volt az a George M. Cohan-dal is, amit én néhány évaddal ezelőtt egy George M. Cohan-esten előadtam az Irish Repertory Company-nél. Fantasztikus tapasztalat és nagyszerű kihívás volt, ez nem is munka!
– Gondolja, hogy ez a bizonyos zenefajta új lesz a legtöbb nézőnek?
– Ez egy olyan zene, amit a világ bizonyos eldugott részein néhány zenész életben tart, de a világ nagy részének ez már annyira régi, hogy megint újnak fog hatni. Igazán izgalmas zene, a maga idejének rock ’n’ rollja. A társadalom éppen csak kilépett a viktoriánus korból, vége lett az első világháborúnak, és a fiatalok megvadultak. Újságcikkek jelentek meg a húszas évek elején arról, hogy az idősebeket mennyire nyomasztotta az, hogy a fiatalok ilyen vad táncokat táncolnak és vad dzsessz zenét játszanak. Majdnem, mint a mi generációnknál, amikor a rock ’n’ rollt kárhoztatták a cikkek.
– Használt más zenét is a dzsesszen kívül?
– Az utóbbi harminc évben számos gyűjteményt beszereztem némafilmek zenéjéből régi moziktól. Ezek a gyűjtemények valahogy megúszták, hogy túladjanak rajtuk, amikor a hangosfilmek megérkeztek, és már nem volt szükség rájuk. A némafilmeknél zenészek játszottak igazi élőzenét a mozikban. Amikor erre rájöttem, azt gondoltam, ezt egyszer még felhasználhatom. És ez az „egyszer” a Gengszterkorzóval jött el. Sok különböző hangulatú korabeli zenét találtunk a feszes, romantikus, vagy humoros jelenetekhez. Ez egy egészen más zene, mint a korszak pop vagy dzsessz zenéje.
– A sorozatban van néhány korabeli hangszer is. A zenekar tagjai ismerték ezeket és a tízes, húszas évek zenéjét?
– Van egy repertoárbandám, a Nighthawks, akikkel a hetvenes évek közepétől játszunk régi zenét. A sorozatban, a banda vezetőjeként egy különös szerkentyűn, violinofonon, más néven Stroh hegedűn játszom, amit a felvételkészítés hőskorában, és varietékben és éjszakai klubokban használtak. Mielőtt a felvételekhez mikrofonokat alkalmaztak, egy nagy kürt volt a stúdióban, olyasmi, mint egy gramofon. A hegedűt nehéz volt úgy felvenni, hogy az összes zenész ott tömörül a hangrögzítő kürt körül. A Gengszterkorzóban ilyen korabeli violinofont használok. Van egy nagyobb kürtje, hogy felerősítse a saját hangjait, egy kisebb pedig a monitoromként szolgál.
– Volt önnek kedvenc mozzanata ebben a munkában?
– Több is volt. Például, amikor felfedeztünk egy darabot, ami 5/4-ben íródott. Ez abban az időben nagyon avantgarde volt. Ez egy táncdallam, amire a srácok 5/4-ben táncoltak! Emlékszünk Dave Brubeckre, aki jóval később játszott egy dzsesszdallamot, a „Take Five”-ot. De a tízes évek végén az emberek nemcsak 5/4-es zenéket hallgattak, de táncoltak is rá. A közönség majd meglátja, hogy milyen menők voltak akkor.
– fordította:Fejes Anna –
[2011.02.08.]