KYUSS LIVES! - zenei csemege ínyenceknek a Petőfi Csarnokban

Mikor annak idején olvastam a hírt, hogy John Garcia összerántja az egykori legendás stoner bandát, annyira megörültem a hírnek, hogy észre sem vettem, nem teljesen az eredeti felállás vág neki a turnénak. Amikor pedig már a koncerten álltam, szájtátva hallgatva a színpadon játszó Kyuss Lives! legénységét, ismét elfeledtem Josh Homme hiányát…

Fergeteges zenei csemegében részesülhettek azok, akik vasárnap ellátogattak a Petőfi Csarnokba a Kyuss Lives! turné budapesti állomására. A főzenekar mellett két kevésbé ismert, ám annál lényegesen tehetségesebb kísérő banda birtokolhatta a színpadot.



Az előzenekarok kilétéről én személy szerint csak a koncert előtti pár napban értesültem és időhiány miatt csak a koncert napjának délelőttjén volt időm arra, hogy egy kicsit felkészüljek belőlük. A német Burdenről és az amerikai Waxy-ről is csak csekély mennyiségű anyagot találtam, amit viszont hallottam tőlük, már kellően felkeltette az érdeklődésemet ahhoz, hogy minél hamarabb megérkezzek a koncert helyszínére, biztosan tudtam, hogy a két kísérő zenekart is teljes egészében szeretném hallani.



Nagyjából fél órával a Burden kezdése előtt sikerült megérkezni és már akkor érthetővé vált, hogy a korábban meghirdetett helyszínhez képest miért a Petőfi Csarnok adhat otthon az aznap esti rendezvénynek. Bár a terem még közel sem volt teli, az egyre csak szállingózó emberek látványa tekintélyes közönséget sejtetett.  A németek óramű pontossággal kezdtek és talán mindenkinek meglepetést okoztak az energikus műsorral. Erőteljes hangzás, hatalmas színpadi show, és egy nehezen behatárolható, de igazán hangulatos zene. Ez volt a banda receptje arra, hogyan nyerje meg magának pillanatok alatt a jelenlévőket. Nagy százalékban a körülbelül fél évvel ezelőtt megjelent nagylemezük az A Hole In The Shell dalait játszották.

A két gitáros Marcus és Saint D., valamint az énekes, Thorsten teljesítménye mindenki tekintetét a színpad felé vonzotta. S, bár hazánkban nem igazán lehetett eddig hallani a Burdenről, egy esetleges budapesti koncertre szerintem már megnyerték maguknak a látogatókat ezzel a produkcióval. Az pedig külön kedves gesztusnak tudható be a banda részéről, hogy budapesti tartózkodásuk ideje alatt egy klipet is forgattak!


A meglepetés produkciók sora ezzel azonban még nem ért véget az estére, a színpadot ugyanis a kaliforniai Waxy vette át a németektől. Ezúttal egy egészen másfajta muzsikát kaphattunk, nagyon sok stílus ötvözetéből. Zenéjükben egyaránt megtalálható a stoner, a '60-as évek Rolling Stones jellegű zenéje, a Jefferson Arifplane, némi grunge, egy pici brit indie és még sok más is, mindezt a mai ember füléhez szabva. Igényes, pattogós, és legalább olyan pörgős, mint a németek voltak. A zenekar további üde színfoltja a billentyűs volt, aki heves átéléssel, folyamatos mozgással játszotta végig a nagyjából háromnegyed órás koncertet. Játszottak mindkét lemezükről, utóbbin egyébként az este egyik főszereplője, a Kyuss-os John Garcia is énekel. Szemmel láthatóan ők is nagyon örültek a lehetőségnek, hogy a turnénak köszönhetően ide is elhozhatták a zenéjüket.



A Waxy játéka után már csak egy zenekar maradt a fellépők listáján, mégpedig maga a sivatagi legenda, a Kyuss, vagyis annak újraszervezett formája a Kyuss Lives!, hiszen az egykori gitáros, Josh Homme azóta már a Queens Of The Stone Age sztárja és esze ágában sincs újra a Kyuss dalokat játszani. Ez egyrészről sajnálatos, hiszen annak hangzásának kialakításában (és ezzel voltaképpen a zenekar identitásának kialakításában is) óriási szerepet játszott, másrészről viszont Garciának régi vágya volt már egy ilyen turné, hiszen a Garcia Plays Kyuss "tribute projectjével" eddig is régi zenekarának dalait játszotta. Tehát felhívta Nick Oliveri basszerost és Brant Björk dobost, meggyőzte őket és elkezdte szervezni a turnét. Kellett azonban egy gitáros, úgyhogy gyorsan elő is húzta a kalapból (egészen konkrétan a Garcia Plays Kyuss-ból) Bruno Fevery-t és minden készen állt a hatalmas akcióhoz.



A csarnok szinte teljesen megtelt a főzenekar koncertjének kezdetéig, ami pontosan a meghirdetett időpontban vette kezdetét. Nekem volt egy kis előzetes félelmem, hogy vajon mennyire jön majd át élőben a legendás stoner hangzás. Izgultam. Végül a nem túl rövid intro utáni kezdés, a Gardenia azonban rögtön eloszlatott minden kételyt, a hangzás ugyanis tökéletes volt. A rettenetesen mély és erőteljes basszus fantasztikusan hatott, a súlyos kezdést pedig csak erősítette a Hurricane és a Thumb dalok gyors érkezése. A Thumbnak kifejezetten örültem és bíztam benne, hogy érkezik még bőven sláger a Blues For The Red Sun albumról. Hálistennek nem kellett csalódnom, hiszen nem sokkal később már a Freedom Run dübörgött. Ám tulajdonképpen egy best of programot kaphatott az odagyűlt rajongók serege, hiszen volt itt minden a nem kicsi Kyuss életműből: Whitewater, El Rodeo, vagy Molten Universe.

Két ráadást is kaphattunk a zenekartól, a második visszataps után még megnyugtatták a kedélyeket és eljátszották a kihagyhatatlan Green Machine-t, ezzel pedig a pontos kezdés után, teljesen pontosan is ért véget a koncert. Utóbbinak persze annyira nem szoktunk örülni. Végtelenül profi show volt, fantasztikus játékkal: a Kyuss Live kiválóan szólt Budapesten is. Garcia énekhangja feledhetetlen, még mindig, az viszont engem borzalmasan zavart, hogy a közönséggel való kommunikációja pontosan a nullával volt egyenlő. Ezt leszámítva akármikor meghallgatnám ezt a három zenekart újra, ugyanígy, ugyanebben a sorrendben egymás után, és persze külön is. Hatalmas este volt, köszönjük Kyuss!

-KO-

illusztráció: Réti Zsolt / Rockstation.hu

[2011.03.25.]