"Mi a könnyűzene megtűrt ágát választottuk" - interjú a Sajtkukaczcal
– Soha semmi playback? – Minden körülmények között csak akusztikusan, élőben játszunk. A cél, azokat bevonzani egy-egy verszene koncertre, akik nem ismerik, a verszenét. Újra értelmezni, teremteni a műfajt, teret adva a társművészeteknek is, velük közösen újragondolva, rendhagyó módon bemutatva a vers, a gondolat szépségét a szó és a zene művészetét. Nem utolsó sorban anyanyelvünk sokoldalúságát és az ebben rejlő lehetőségeket.
– Hogy néznek ki a zenekaron belüli szerepek? Létezik zenekarvezető, aki a döntésekért felelős? – A történelem bebizonyította, hogy zenekarban demokrácia nem létezik, csak a művészi munkában, ott viszont teljes a szabadság. Felosztottuk a teendőket, mindenki végzi a számara legmegfelelőbb zenén túli tevékenységet. A levelezést, koncertszervezést, stúdió munkákat, felvételeket, és minden egyéb kellemetlen teendőket, amelyek egy zenekarhoz köthetők.
– Mi a tapasztalat, mely korosztály a legnyitottabb a munkáitokat illetően? – Ez jó kérdés. A „Radírmocsok” gyereklemeznek készült, de ahogy összeálltak a dalok, egyre nyilvánvalóbbá vált, a nagyobbak és a felnőttek közt is elér némi láb, kéz és hangadásra való mozdulatsort, másképpen mondva a szülők is tevékeny résztvevői a koncerteknek, sőt már láttam olyat is, hogy nem átallottak énekelni a dalokban. Az Aphoniánál viszont érdekesen alakultak a dolgok mert amiről azt gondoltuk 16-20 év közöttiek közt működik, legnagyobb megelégedésünkre az idősebb korosztály 30-60 közöttiek közt is osztatlan sikert aratott. Ami nagyon fontos, hogy a gimnázium az bizony kemény dió, ott észnél kell lenni, mert ezeknek a gyerekeknek az agya olyan, mint a villám. De odafigyeléssel, jó humorérzékkel és persze a korosztályhoz hangolt zenei alappal jó kis rendhagyó irodalom órákat lehet összehozni.
– Milyen gyakorisággal próbáltok? – Nos… Sajnos ritkán, mindenkivel még ritkábban. Persze, vannak olyan feladatok ahova nem elég a rutin. Már csak magunk miatt sem, első a produktum minősége. Na akkor valahogy összerándulunk és rogyásig játszunk, próbálunk.
– A műsort mi alapján állítjátok össze? – Gyerekeknél alkalomtól függően, gyereknap, szülinap, karácsony, mikulás. De van egészen speciális, remek kihívást jelent klubunk is a váci Tragor Ignác Múzeumban. Itt havi rendszerességgel jelentkezünk a témához igazított, vagy épp csak arra az egy alkalomra írt dalocskával, dalocskákkal, egy múzeum-pedagógussal kiegészítve. Volt itt már népi mesterségekkel, falusi lagzival, vagy mesével, mondával foglalkozó este is. Másik példa: a budapesti XV. kerületben a Zsókavár utcai Szabó Ervin Fiókkönyvtárban is havi rendszerességgel jelen vagyunk. Itt az érdekesség az, hogy minden alkalommal hívunk egy- egy vendéget és hozzá igazítjuk a műsort. A dolog azért figyelemreméltó, mert a megzenésített vers előadóktól, zenészektől, íróktól, kőöltőktől a színészekig, méltán népszerű, szakmájukat magas színvonalon végző művészeket hívunk meg a klubba. Amit a legjobban szeretünk, az az előadás végén elhangzó közös produkció. Remek lehetőség ez egy új versmegzenésítésre, vagy egy íráshoz készített zenei kíséretre, esetleg zenész vendégnél a közös együtt muzsikálásra. Ekkor egy vendég szerzeményt és egy saját dalt adunk elő közösen, általában az előadás előtt megbeszélve, hogy mit fogunk játszani. Izgalmas, mondhatni merész performansz, amiből rengeteget tanulunk, amellett, hogy nagyon élvezzük. Vendégünk volt már többek között: Kálloy Molnár Péter, Hrutka Róbert, Gerendás Péter, Huzella Péter, Finy Petra, Lackfi János, Lutter Imre, Galkó Balázs, a teljesség igénye nélkül.
– Aki szeretne rólatok informálódni, találkozni veletek, hol tehetik ezt meg? – A már előbb említett váci és budapesti helyeken, havi rendszerességgel, illetve a honlapjainkon, a koncertek menű pontban közölt helyeken, rendezvényeken.
Hírek
