Mockba

E mese három csodás legényke története, amely a világ meghódítására tett kísérletüket meséli el. Név szerint Süti, Lackó és Máté egy kellemes májusi délutánon fejükbe vették hogy zenekart alapítanak.

Nyomban hozzá is láttak a készülődésnek, mindenki összedobta amije volt, és nagy lendülettel láttak munkához. Elérkezett az első próba ideje, de hatalmas hiányosságok álltak a fiatalok útjába. Se erősítők, se rendes hangszerek, az ütembiztos szerepét betöltő egyénről nem is beszélve. Elkeseredetten de kitartóan írták a muzsikákat, majd egy szép napon találkoztak egy sráccal, akit Tamásnak hívtak. Tamás elmondta, hogy ő is nagyon régóta szeretne zenélni, és megmutatni a világnak, milyen dübörgő ritmusokat tud csiholni szinte bármin. A három lurkó rögvest barátságot kötött Tamással, így a zenekar immáron teljes létszámmal, új lendülettel vágott a dallamok közé.

Teltk múltak a hetek, hónapok, és a négy fiatal egyre csak írták a zenéket. A dallamok bejárták a környező dombokat, s völgyeket, és sok helyről érkeztek futárok, hogy invitációkat adjanak át a zenekarnak. Sok helyen megfordultak, és bárhol jártak, mindenhol örömmel fogadták őket. Idővel aztán csökkent a lendület, és Tamás, a kisdobos felcseperedett, nagydobossá érett, és egy napon a zenekar elé állott. "Fiúk, nagyon jó veletek zenélni, de nekem mást szánt a sors. Útjaink itt elválnak, remélem meghódítjátok az egész világot!" S ezzel a mondatával szedte sátorfáját, és többé nem hallottak róla.

A Három jóbarát nagyon elkeseredett, hisz ritmus nélkül nincs dallam, így az eddigi munkájuk kárbavész. Búslakodva bandukoltak a megszokott utcákon, és mit ad Isten, egy fiúcskába botlottak, aki szomorkodva panaszolta el nekik, hogy varázsbabjait dobfelszerelésre cserélte, de egyedül csak ricsajt csap, és a szomszédság sem értékeli a hangzavart. A három legényke össezsúgott Levi háta mögött, és megkérdezték tőle, hogy van-e kedve világot hódítani. Levi boldogan ajánlotta fel minden tudását, és barátságát, így ismét négyen újult erővel vághattak a nagy feladatba.

Erejük, s barátságuk egyre csak nőtt, végtelen erős szövetség alakult ki a fiúk között, és az évek során minden eddiginél több helyen fordultak meg. A zenéjük már nem csak a szomszédos lejtőkön visszhangzott, hanem bejárta az egész országot, és a főváros utcáit is megrengették. Idő közben kinőtték a kis próbatermet, ahova az elején még szánkóval húzták a felszerelést, és nagyobb, kényelmesebb termet találtak. Teltek az évek, s az újult lendület kezdett alábbhagyni ismét.

A jóbarátok azonban nem hagyták elveszni a zenekart. Jancsiról, egy rendkívül hűséges rajongójukról kiderítették, hogy a húrok nagy virtuóza, és mivel a legtöbb fellépésen ott volt, jól ismerte a dallamokat. Megkérték hát, hogy csatlakozzon hozzájuk. János újabb színt vitt a zenekar életébe, a repertoár nőttön-nőtt, és ismét az egekbe szálltak a világrengető muzsika hangjai. Így az öt jómadár nem csak egyszeri koncertekre jutott el, hanem fesztiválokra, és hatalmas rendezvényekre is meghívást kapott. Az emberek mai napig csodálkozva hallgatják a zenéjüket, és míg világ a világ, a fiúk nem adják fel gyermekkori álmukat: hogy meghódítsák az egész világot!

[2011.03.28.]