Sötét világkép, sötét dal, gyönyörű Perry - Megnéztük Katy Perry új klipjét
Miközben a mainstream világ Gaga Born This Way himnuszán és Britney új albumán lovagolt, egy harmadik üdvöske, Katy Perry kidobta a Teenage Dream című albumának harmadik kislemezét. Az E.T. pedig visz mindent. Mindent.
Mikor először meghallgattam – már jó fél éve – Katy Perry második albumát nem sok dal nyerte el a tetszésemet, ami nem is csoda, hiszen egy elég gyengécske produkcióról beszélünk. A kevéske dal között viszont volt egy, ami az egész korongon dobott plusz egy csillagot. Bizony, egy egészet. Ez pedig pont az új kislemez, az E.T. vala, mely nem elég, hogy kellő kreativitással és újító erővel, dinamikával van összabarkácsolva, de valami nagyon újat mutat Perry kisasszonyból is.
Van olyan szerencsém, hogy Katy Perry-re még nem abban az időszakban figyeltem fel, mikor a leszbikus csókokról énekelt, hanem akkor mikor még csak próbált betörni a zeneiparba. Az akkori Katy Perry-ben volt valami nagyon bájos. Egy lány, aki egy tipikus, régi bulifotót választ kislemezborítónak. Egy fiatal előadó, akinek az első klipjében Barbie babákkal játszották el a metroszexuális fiú történetét. Egy lelkes zenész, aki miután éveken át egy szál gitárjával énekelgetett pinduri klubbokban, az ágyon ugrált örömében, mikor meghallotta dalát a rádióban. Ezt videoblogján osztotta meg.
Mikor néztem Katy új klipjét ezek a gondolatok jutottak eszembe. Hogy milyen volt régen ez a lány, aki most őrült sminkkel kering az űrben – vérbeli popelőadóvá válva. Volt egy időszak, mikor ennek nagyon nem örültem, sajnáltam, hogy ezt az őszinte lelkesedésű lányból a dübörgő zeneipar cikicuki hülye tyúkot készített, de az E.T. után picit megnyugodtam. Ebből a lányból egyszerűen egy hasító énekesnő lett, aki irigylésre méltóan tudta megőrizni személyiségét.
Az E.T. ugyanis eddig bőven az év videója. Nagyszerű színei, a benne látható ruhák, effektek, vágások és Katy arcjátékai annyira eltaláltak és energiával dübörgőek, hogy a vendégszereplő Kanye West feltűnőséi idegesítőbbek lettek, mint alapból lennének. Ő ugyanis nagyon nem hiányzik sem ebbe a dalba, sem ebbe a klipbe. Kicsit rádöbbenhetne már a szakma, hogy valaki valamit nagyon félreértett Westtel kapcsolatban és igazából nem kell mindenki mellé odapasszintatni minimum egy dal erejéig az egókirály Kanyét. Bármilyen tehetséges is.
De szerencsére Westen kívül egy szavunk nem lehet Perry produkciójára. Persze, egy jó dalra állítólag csak jó klippet lehet csinálni– bár ez a mondás szerintem annyira igaz, mint Perry szemszínie a videóban – de az E.T. minden határt átsúrolt. A science fiction-elemek, a világvége-képek, a földi élet erőszakos elemeit ábrázoló bevágások mind-mind elérik azt, hogy Perry minden kortársát zavarba hozza minimum néhány pillanatra. Örömteli, hogy – az amúgy ötletes – dalszöveg végre valahára komolyan kapcsolódik a látottakhoz is. Még örömtelibb, hogy képesek voltak egy csavarra is, mely mély több érdekességgel dobja fel a kisfilmet. Bár Perry énekel egy őt elragadó földönkívüli lényről, a videóban mégis ő maga az idegen – aki számára a félelmetes, űrbéli lény már nem az űrben él, hanem a kihalt, száraz és sötét, valaha „Föld”nevű bolygón bújkál. Sötét popdal, sötét világképpel, 2030-ban kihalt galambokkal. Kicsit kirázhatja az embert a hideg, ha belegondolunk; míg régen egy jövőben játszódó klipet repülő autók és hófehér környezet jellemzett, ma már egy halott, roncsokkal teli bolygó. Milyen reálisak lettünk, ugye?
Maga Perry mellesleg bármilyen gyönyörű is, bármilyen meghökkentő is a sminkje, bármilyen szépen is fújja az űrbéli szél (?) a ruháját – nem a külsejével viszi a mozgófilmecskét. Nincs ugyanis rá szükség. Az E.T. tényleg egy olyan dal, amihez egy YouTube VEVO-re feltöltött fekete jpg-kép is elég lett volna a sikerhez. Végre valami friss hangzás az eltucctuccosodó poppiacon. Az már csak bónusz pont, hogy az ötcsillagos szerzeményhez ötcsillagos videót forgattak. Ha pedig az ufók ilyenek lennének, mint a klipbeli Perry… Várjuk őket a legnagyobb szeretettel!
Kanicsár Ádám András
Hírek
