XL Sisters: szex, pia és rock and roll

Mióta a beat-, vagy rockzenei műfaj létezik, nem egy zenekar tűzte zászlajára e „szentháromságot”. Az XL Sisters muzsikusai sem voltak kivételek, akik mindemellett egytől-egyig kitűnő hangszeres és énekes előadók. Demeter György és Vértes Attila útjai alig másfél esztendős együtt zenélés után a kilencvenes évek közepén szétváltak, de a barátság megmaradt. Talán ennek is köszönhető, hogy a zenekar fennállásának huszadik évfordulóját újra együtt ünnepelik a Syma Csarnokban. A koncert kapcsán kisebb időutazást tettünk az XL Sisters azóta kissé megkarcsúsodott, de oszlopos tagjával, Demeter Györggyel.

- Az XL Sisters- hívők legnagyobb örömére újra együtt a legendás formáció. Hogyan jött a koncert gondolata?
- A koncert az „Esély a lángok között” című rendezvény keretében valósul meg. Mivel a szervezők szeretnék vonzóvá tenni a Syma csarnoki előadást, ezért nem a szokványos zenekarok, zenészek felléptetésében gondolkodtak. Pontosan harminc éves lesz a Prognózis, ők április 30-án lépnek dobogóra főműsoridőben, a Nagy Terc – Charlie, Somló és Demjén – pedig előtte való napon ad nagykoncertet. A nagy produkció elé kellett egy backing-banda, a szervezők az XL Sistersre gondoltak. Eleinte hamvába holt ötletnek tűnt, hiszen Attila tőlünk tizenkétezer mérföldnyi távolságban, Amerikában él. Telefonbeszélgetésünkkor kiderült, hogy a tetemes földrajzi távolság ellenére is működik köztünk valami, hiszen ő is egy leendő közös koncert megvalósítására gondolt. Megismétlődtek a húsz évvel korábbi események: akkoriban Csuka Mari lemezén dolgoztunk Vértes Attilával, Varga Mikivel, Sipeki Zolival és más zenészekkel. Attilával eközben olyannyira összebarátkoztunk, hogy felhívtam, nem akarna Black Blonde néven közös zenekart velem? Mire közölte, kikéri magának, hogy a gondolataiban turkáljak, hiszen most akart felhívni engem egy duett ötletével.

- Hátra volt még a névválasztás. Mondjuk, az XL-t értem, de férfi létetekre hogyan lettetek „nővérek”.
- Azért lettünk „sisters”, mert jól kimondható! Nézd csak meg: majdnem alliterál az XL-lel! Az ötlettel – Attila és Hajnal Gabi menedzser társaságában - bementünk Szigeti Ferihez, aki akkoriban a Polygram Zebra kiadót vezette. Megkérdeztük, mit szólna, ha a két hústorony talpig bőrben, láncokkal, rocker külsővel üvöltözne mindenféle jó dalokat? Feri mosolyogva felállt az íróasztalától, átment a titkárnőjéhez, majd letett elénk egy kétpéldányos szerződést. Azt azért el kell, hogy mondjam: mi ezt egyáltalán nem gondoltuk komolyan. Úgy éltük meg, hogy adott két kövér pasi, aki arra vágyakozik, amiről énekel: a piáról, a szexről és a rock and rollról.

- Mindössze egy nagylemez őrzi a zenekar tiszavirág életű munkásságát. Hogyan fogadta a szélesebb közönség réteg ezt az albumot?
- Akkoriban hiánycikknek számított a rock, így komoly sikereket könyvelhettünk el a lemezt illetően is. Ismeretes, a nyolcvanas évek közepén sorra szűntek meg az addig vezető zenekarok. Az újak közül a Pokolgép, meg talán az Ómen működött, ők inkább a vidéket fedték le. Mi viszont bejártuk Budapest diszkóit. Érdekes módon az élő koncertekre nem maradt időnk, talán három bulira emlékszem; ezek közül is a Petőfi csarnokbeli koncert volt a legnagyobb. Ilyen körülmények között jelent meg egyetlen nagylemezünk „Nagy test, nagy élvezet” címmel. Ha meg kéne határoznom a stílusát, nem tudnám; annyi bizonyos, hogy Alapi Pisti artisztikus gitározása nagyban meghatározta a lemez hangulatát. Ráadásul hét dalt jegyez szerzőként, a szövegeket és a címadó nótát pedig én írtam. Érdekessége, hogy az akkori apósom által gyerekkorában készített, pickup nélküli gitáron született, amelyet a mai napig nagy becsben őrzök.

- Ha az XL Sisters szóba kerül, viszonylag kevés szó esik a kísérő hangszeres zenészekről. Pedig olyan nevek alkották a csapatot, mint Hetényi Zoltán (dob), Makovics Dénes (basszus) és Alapi István (szólógitár). Teljes jogú tagoknak számítottak annak idején?
- Szigeti Feri akkoriban világossá tette, hogy nem teljes zenekarban gondolkodik, hanem duettben. István, Hetényi Zoli és Dénes session- zenekart alkottak a két énekes mögött. Eleinte előfordult, hogy Istvánt magunkkal vittük a diszkókba, de később kiszorult. Ugyanis olyan szűk helyeken kellett fellépnünk, hogy sokszor Attilával ketten énekeltünk egy kondenzátor mikrofonba.

- A testsúlybeli hasonlóságot kihasználandó – ha jól emlékszem – felmerült egy közös project lehetősége is a PaDöDővel.
- Így igaz. Több mint fél éve már futott a szekér, az egyik intendáns behívott minket a Magyar Televízióba azzal, hogy Amerikában felfigyeltek ránk és egy közös produkciót kellene csinálni a PaDöDővel. Olyasmire gondoltam, hogy – zárójelbe téve egy Z betűt – (Z)ABBA néven lépjünk fel. Annak ellenére, hogy az ötlet széleskörű sikert aratott, valamiért nem valósulhatott meg. Hogy aztán hol akadt el a dolog, nem tudnám megmondani. Arra gondolok, talán anyagi okai lehettek.

- Nagyon rövid ideig létezett az XL Sisters. Miért lett vége a közös zenei munkálkodásnak?
- ’92-ben felkérést kaptam, hogy Sevillában, a Világkiállításon vállaljak szerepet az ott előadandó „István, a Királyban”. Magától értetődik, hogy elintéztem: társam, barátom is felléphessen. 1993-ban az „Attila, Isten kardja” bemutatójára, viszont ő kapott meghívást Koltay Gergelytől. Attila nem viszonozta akkori gesztusomat, de ez önmagában még nem lett volna baj. Az viszont igen, hogy a rockopera próbái ütköztek az előzetesen elvállalt Rapülők koncerten való közreműködésünkkel. Na ez volt az a pont, ahol a toleranciám véget ért! Négy évig – a ’97-es Omega-Népstadion buliig - nem is beszéltünk egymással. Egyébként mindketten nagyon megszenvedtük a szakítást.

- Mint XL Sisters, mikor lépett fel utoljára a zenekar?
- Arra emlékszem, hogy egy ménfőcsanaki koncert lett volna az utolsó, ott már nem léptünk fel. A szervező napokig hívogatott bennünket, de én már nem akartam elvállalni. Egyébként azt gondolom, hogy ennyi volt abban a zenekarban; a kövérségünkben, a humorban, macsós megnyilvánulásokban, az alfahímes kinyilatkoztatásokban. Erről többet nem lehetett elmondani.

- Vértes Attilának a kilencvenes évek eleje-közepén halálhírét költötték, pedig csak „egyszerű” baleset történt. Mi az igazság?
- A halálhírét nem hallottam, hanem azt, hogy levágták a lábát. Jankai Bélus hívott fel telefonon ezzel a hírrel, aminek hallatán nagyon megdöbbentem. Aztán kiderült, hogy az „Attila, Isten kardja” próbái alatt Kalapács Józsival való játék közben leesett a színpadról, minek következtében beütötte az oldalát, és elhalt a csípőidege. Persze – hála Istennek – szó sem volt láb levágásról, „mindössze” protézist ültettek be neki, ami majdhogynem felér egy amputációval.

- Nemsokára tizenkétezer mérföldet fog utazni azért, hogy immár ereje teljében lenyomja a húszéves jubileumi bulit. Egy koncertről van szó, vagy folytatódik minden ott, ahol valamikor ’93-ban abbahagytátok?
- Ebben az esetben a legkritikusabb kérdés a távolság. Mivel az internet és a fejlett távközléstechnika korát éljük, a kommunikációval nincs probléma, „csak” az utazással. Attila a koncert után május 5-én visszarepül New Yorkba, de a továbbiakat tekintve nyitva hagytuk a kérdést. Kijelentette, ha nyárra összejönne egy koncertsorozat, örömmel vállalná. Azt gondolom, ha idén már nem is, de a jövőben érdemes lenne elgondolkodni a folytatáson. Mindenesetre a szándék mindkét részről megvan, és ez a legfontosabb.

- Az imént szóba kerültek az XL Sisters korábbi kísérő muzsikusai. Most április 29-én milyen felállással léptek színpadra?
-Az alapcsapat egyeztetési problémák miatt nem lehet jelen a koncerten, ezért új zenészek után kellett néznünk. Kipróbált harcosokat találtunk, kronológia sorrendben mondanám a tagságot. Mezőfi József basszusgitáros szinte az XL Sisters bomlása után jött a Bulldózer zenekarba, egyértelmű, hogy itt a helye az új XL Sistersben is. Gyulai Zsolt billentyűzik, akivel a „Not For Sale” albumok készültek, ezen kívül a ki nem adott második Bulldózer lemez atyja. A gitáros Alexa Sanyival régi barátok vagyunk, tizenéve ismerjük egymást. Utoljára hagytam egy fantasztikus dobos tehetséget, Banai Szilárdot, akiről azt gondolom, az új generáció egyik nagy reménysége. Mit hoz a véletlen: éppen Alapi Pisti lemezét dobolta fel Gyulai Zsolti stúdiójában… Szóval egy nagyon erős csapat áll mögöttünk; vagyis inkább mellettünk.

- Gondolkodtatok-e új stúdióanyagban?
- A mai gazdasági viszonyok között nincs értelme a lemezkiadásnak. Abban gondolkodunk, hogy limitált példányszámban – amolyan „belső körnek” - kiadnánk száz darabot a kilencvenes évek elején megjelent „Nagy test, nagy élvezet” album újragondolt változatából, kiegészítve négy-öt új darabbal. Persze, ha találnánk rá támogatót, akkor szabad utat kapna a szélesebb rétegek felé is a kiadvány. Ennek jelen pillanatban ötven-ötven százalék az esélye. Egyébként már a címe is megvan: „Két fél - egy egész”.

- Hegedűs István -

[2011.04.20.]