Pontosabban a Blütty Mülütty Crew-tól. A győri rapper srácok odatették magukat az első, B=mc2 lemezükön s megmutatták: a Kisalföldön is nyomul a hip-hop. Meghallgattuk a korongot.
Szimpatikus, hogy a borító az egyik tag, Sky Kazama munkája, aki grafikusi pályán (is) képzeli el a jövőjét. Tehetséges a srác, minden egyes dalhoz illusztrációt mellékeltek a borítóba. A köszönet is a helyén van, senkit nem hagytak ki a srácok, maradjanak mindig ilyen szerények, s tudják, kinek miért lehetnek hálásak. A nevüket én jobban kiemeltem volna, mert valljuk meg: némileg szokatlan a Blütty Mülütty páros. Ebben rejlik eredetisége, ezért is hangsúlyoztam volna jobban. Ami külön dicséretet érdemel: nem csicsás, letisztult, „gyümölcsleves” színvilágot használtak. A track listát olvasva csak annyi derült ki: a blütty mülüttyök mindenhez hozzányúlnak, ami egy kicsit is érdekli őket. Van itt legenda, hidegzuhany, EKG, esős napok, ranglétra. Mi lesz ebből?
A rap műfaja számomra mindig is „csipegetős” volt, s valószínűleg marad is. Így a BMC lemezét is ide-oda kattintva hallgattam meg, a dalok sorrendjétől eltekintve. Ez nem is volt zavaró, persze azért az Intrógerek és az Outrógerek helyét nem okos ötlet változtatni.
Nem vagyok babonás, a 13-as felvétel a kedvencem: Hidegzuhany. Teljesen levett a lábamról. Ebben a dalban vannak azok a szófordulatok, amelyek miatt hajlandó vagyok kedvelni a rapet: „Azt mondják nem minden arany ami fénylik, az én zeném koszos, mégis karátban mérik.” Látszólagos ellentmondás, de tökéletes kifejezőerő, mindenki gondolja bele a magáét. S amit azóta is gyakran idézek: „Ha beleköpsz az arcomba, legalább nézz a szemembe!”… Akkor sem tiszta, de legalább tisztább… „Én vagyok az ember aki rangot ad a rímeknek”. S nem csak Nowii, hanem mind a hárman.
A Habi a mátrixban zenei összeállítása talán a legeszméletlenebb. Az előbb említett srác rakja össze a dalokat, ez elképesztően ütősre sikerült. Sky Kazama különleges orgánumával párosulva szinte életre kell az a harcos hangulat, amit a szöveg sugároz. Nowii és Bubu is nyomja keményen, már-már ijesztő a szöveg a kemény alappal. Csak hatalmat ne kapjanak, mert ezek még képesek forradalmat csinálni…
Rangsort ezek után már nem szívesen állítok, mert az egész lemez tetszett, persze vannak dalok, amik elsőre nem, másodikra igen, vagy éppen harmadikra sem. Elsősorban azt vártam a BMC-től, hogy szövegileg adnak valami újat, ami nem követi a sokszor világundortól átitatott vonalat, de azért rávilágít azokra a gondokra, amik között élünk. De nem essenek át a ló másik oldalra sem, azaz ne énekeljenek(?) pillangókról és kiskacsákról sem. A fiúk összehozták azt a lemezt, ami a tökéletes középutat viszik, de nem középszerűen. Vannak ütős témák, mint a Ranglétra, Hidegzuhany, Esős napokra, Álomképek, s vannak lazaságok is, mint a Leszarom és a Partiáp. Bár bevallom, először csak pislogtam, hogy mit „szaroznak” itt a fiúk az előbb említett dalban de igazuk van, mert ők tényleg leszarják. Kissé flegma lazaság, de remek, vitriolos rímekkel. „Nagyot szarok a világra, akármit is hiszel, szarj le te is mindent és akkor nem hisztizel.„ Ennyire könnyű fiúk? Mondjuk tény, hogy az egy sorra jutó „szarok” száma magasan azt átlag felett van… Nem játszótérre való.:)
A Pártiáp egy érdekes metszetet ad a győri bulikról, amolyan Blütty Mülütty hangulatban. A szöveg itt nekem kicsit érhetetlen volt, a zene valahogy túl markánsan szól, a kettő együtt nem jött be. A Puncifalókat megítélni talán nem egy lánynak kellene, de esetleg pont ettől lehet érdekes. Első hallásra levágnék a tirónak egy istenes taslit, meg szappant nyomnék a szájukba. Többszörösen figyelve már szélesebb értelmet nyernek a helyenként alpári rímek: ha a fiúk ilyennek látnak néhány lányt, arról bizony a gyengébbik nem is tehet: „kinézel vagy húsznak, de a korod 13…” „Kívül csábít, de belül tahók, ne higgy nekik, csak ágyba-csalók”. Szomorú, ha alapot adunk, hogy így vélekedjenek rólunk. Na de nem vagyok hímsoviniszta, mert azért szívesen lábbal illetném a legfájóbb pontján azokat a srácokat, akik szex-tárgyként tekintenek a lányokra…
Az EKG is feltétlen azokhoz a trackekhez tartozik, amelyeket ki kell emelnem, mert a rímek ebben is remekül összeértek, van mondanivaló, adják a fiúk a tutit amit mindenki magáénak érezhet. A zenét Nowii megint jól választotta, élesebbé teszi az egészet, nem szaggat annyira, csupán élesen vág… Az Audio Giotinban Bubu is villantja tudását, remekül keveri a szavakat, tolja a rímeket, bár helyenként azért néha nehezebben kivehető, ahogy a Képtelenség egyes soraiban Sky mondataira is jobban oda kell fülelni. Első lemeznél belefér, a másodikban már fix, hogy nem lesz ilyen.
A Zoorall kemény basszus nyitása is rendben van bár ez a nóta nem igazán jött be, annak ellenére, hogy roppant ötletes. Leírni nem lehet, hogy miért, hallgasd meg, s vágni fogod, mire gondolnak! Az Esős napok már-már drámain, romantikusan őszinte és bajtársias. A nehéz időkben jól jön, ha kéznél van, mert: „fel kell állni, ha kirúgják alólad a széket”. Jó ötlet volt utolsó dalnak betenni, akinek átjön az üzenet, egyet fog ebben érteni.
Ennyi fért az első Blütty Mülütty Crew lemezbe, ami – hogy stílszerű legyek – Hidegzuhanyként ért, mert annyi hip-hop próbálkozást hallottam már, hogy már eleve szkeptikusan fogadtam a három srácot. Hiba volt, mert az az elszántság, alázat, amit a személyes találkozáskor tapasztaltam, visszaköszönt az albumról, a dalokról is. S ami külön öröm: nem csupán szavakat dobáltak egymás mellé, hanem jól felépített rímek, átgondold szófordulatok kaptak életet a dalokban. Olyanok, amikhez remek szókincs és nyitott elme szükséges. Hallunk még a győri BMC-ről, s ezer szerencse, hogy nem vitte el őket, valamikor a kamaszkor hajnalán a félelmetes Blütty Mülütty kapitány… Ám erről egyszer később…
Hírek
