Méreg és bájital R.o.N boszorkánykonyhájából

Nem mindennap hallani ilyen minőségi hangzással felvértezett anyagot, de vajon a tartalom is van ennyire erős?

R.o.N már hét éve tevékenykedik zenei berkekben, több előadó munkája megfordult kezei alatt, illetve jó néhány reppernek készített az évek során zenei alapot. Szóló munkáiból is akad egy pár, szám szerint 5, de a kezdetekben a Bermuddah nevű formációban bontogatta szárnyait, miután feloszlott a formáció, egyedül folytatta útját. 2006-ban megjelent a Gondolat halmaz című nagylemeze, mely még elég szétszórt, és gyenge volt, de két évvel később napvilágot látott az Ártatlan, mely fejlődést mutatott, mind alapok, mind pedig hangmérnöki téren. R.o.N nem tétlenkedett, egy évvel később kiadta a Halvány rózsaszín című albumát, mely szép számmal tartalmazott közreműködőket (ugyanis az előző albumok inkább a szóló produkciókat helyezték előtérbe). A lemez nagyon igényesre sikeredett, a fejlődés itt is hallatszott, viszont rengeteg gyerekhibát tartalmazott az ügylet, néhol gyengén kikevert, elsietett hangmérnöki munka figyelhető meg. Ennek ellenére ez egy teljesen szerethető produktum volt a reppertől. Ezt követte 2010-ben a Mozaik, amire azt tudom mondani, hogy az első olyan lemeze R.o.n-nak, melybe nem tudok bele kötni. Hangzás nagyon korrekt, mondani valóval itt-ott nem szimpatizálok, ettől függetlenül 10/9-et simán megkapja nálam.

Ismét eltelt egy év, immáron 2011-et írunk, március 20-án megjelent a Méreg és bájital. Első és talán legfontosabb momentuma a lemeznek, a temérdek feat. Ha jól számoltam, akkor az Intro-n, a Felhők felett, Kell minden és a Ravatalon kívül mindegyik track-ben találunk egy-egy közreműködőt. Nincs ezzel baj, színesítik az albumot, és megtörik a monotonságot (persze ez nézőpont kérdése).

Elsőként kiemelném a Krú címet viselő remek kis szerzeményt, melyben Sicko tűnik fel R.o.N mellett. Dallamos, fülbemászó, ötletes szöveg. Viszont nem ez az egyetlen partytrack az albumon (ha ezt lehet annak nevezni), hiszen találunk még egy szóló mutatványt is, mely a Más vagy megnevezést kapta, és ez volt az album úgymond előszele is. Nem hiába, kellő löketet ad az embernek, hogy felálljon a székből, mind ezt nagyszerű kivitelezésben, ideális zenei alap, és a már megszokott okos szövegelés, mely egyben bemutatja picit a Panama krút, és tagjait.

Megmondom őszintén, engem még is a Karantén fogott meg leginkább, melyben Vidi mutatkozik meg zseniális szövegével, így „karöltve” R.o.N-nal bemutatva korunk hibáit, és egy kis értéket próbálva csempészni a fejekbe. Az album címadó daláról nem szólnék, hiszen magáért beszél. bEne szövegvilágát mindig is nagyon jónak tartottam, itt is nagyot alakít. A Phoenix és a Knozah B-vel közös szerzemény szintén kiverheti egyeseknél a biztosítékot, csak óvatosan. Akit hiányolok, mint közreműködő, és az előző albumokon már megszoktam pacsirta hangját, nem más, mint Alessza. Sajnálom, hogy az iromány témájában szereplő lemezen nem kényezteti a hallgatók füleit, de talán a következőn.

Tény, a hangzás nagyon patent, a keverés minőségi, az alapok kiválóak, a szövegek frappánsak. Szerintem ez lett R.o.N eddig legösszetettebb és leg igényesebb lemeze, a tartalom is hozta a szintet, bár néhol nem szimpatizálok vele, de ez úgy gondolom abszolút nem baj. A lemez tőlem megkapja az erősen ajánlott plecsnit, már csak azért is, mert az anyag ingyenesen hozzáférhető bárki számára, aki pedig szeretné fizikai formában is magáévá tenni a lemezt, az alant látható linken meg is rendelheti.

- Pásztor Tibor -

[2011.05.16.]