Nagy Feró: "Nem akarok semmiféle egyeztetést"

Alig tizenkét esztendőt kellett várni ahhoz, hogy a régi és új baboskendősök kézbe vehessék kedvencük vadonatúj albumát. Nagy Feró és a Beatrice - Vidámság és rock & roll című CD kiadványa a napokban látott napvilágot a Universal kiadó gondozásában. A megjelenés apropóján a zenekar motorja, frontembere fejtette ki hamisítatlan „nagyferós”gondolatait.  

Több mint tíz éve vehettük kézbe a Vakaroma című, az addig megjelent legutóbbi Beatrice albumot. Mi a hosszú hallgatás oka?
A hallgatás oka nagyon egyszerű: a korábbi hattagú Beatrice nem írt igazán jó nótákat. A két „öregtől”- akik már nincsenek a bandában – nem tudtak a fiatalok kibontakozni. Mikor négyen maradtunk, kicsit én is szkeptikus voltam, aztán hamar megtaláltuk a saját hangunkat. Körülbelül egy év alatt sikerült összehozni az új lemezt, amire mindannyian büszkék vagyunk; úgy érzem, életem legjobb szövegei és dallamai szólalnak meg rajta.

Az általad említett „saját hang” mennyiben különbözik a zenekartól megszokott (és elvárt) hangvételtől, amely akár az ős-Beatricét, netán a későbbi formációkat jellemezte?
Ha végigszaladunk a zenekar történetén, kiderül, hogy a Beatrice minden korszaka valamilyen meglepetéssel kezdődött. Annak idején az ős-Beatrice alaposan felborzolta a kedélyeket, nem különben a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején működő csapat legnagyobb sikert aratott dalai, mint a XX. század, vagy a Nyolc óra munka. Ez utóbbit először idegenkedve fogadták, miszerint „ez lenne a Beatrice?” A Vidámság és rock & rollt valószínűleg többen irányváltásként érzékelik, pedig ez is mi vagyunk. Nyilván figyelembe vettük az új trendeket, de ettől még ez Beatrice lemez. Nem véletlenül tettük rá a régebbi Katicabogárka című nótát, igaz, újszerű, modern felfogásban. Fontos, hogy ne a stílus fejezzen ki minket, épp ellenkezőleg: a zenekar alakítsa ki magát a stílust. Külön figyelmet érdemel gitárosunk, Magasvári Viktor virtuozitása, aki annak ellenére, hogy Chuck Berry a kisujjában van – mintha húszéves lenne -, képes a „mai nyelven” megszólaltatni a hangszerét. Például, a Jól érzem magam c. nótában kitűnően ötvöződik gitárjátéka az elektronikus rockzenével.



Kik vettek részt a dalok komponálásában?
A dalszerzés kollektív munka eredménye. Valaki hoz egy ötletet, netán énektémát, aztán közösen összegyúrjuk. Van olyan, amit mind a négyen írtunk, sőt még dobosunk, Hunor is „elkövetett” egy nótát. Az én nevemhez kettő kötődik. Ritkán szoktam egymagam szerző lenni, de ezeket teljesen egyedül írtam.

A szövegeket most is Nagy Feró jegyzi, ezzel kapcsolatban „belső titkokat” emlegettél. Mi inspirált ebben, mi gyakorolt rád ekkora hatást?
Elsősorban a dallamok. Olyan nóták születtek, melyekre megmozdult az agyam. Szellemileg frissen tartom magam; folyamatosan figyelem a világhálót, igyekszem követni a legújabb technikát. Ilyen módon képben vagyok a világ történéseivel kapcsolatban. Ehhez jöttek Viktor, vagy Fecó (Laczik Fecó basszusgitáros – H.I.) szerzeményei, ezeket összekapcsoltam benyomásaimmal. Ha egy szövegötlet, töredék eszembe jut, felírom magamnak, és alkalmas pillanatban előveszem. A Jól érzem magam, mint Krisztus a kereszten is egy korábbi feljegyzés eredménye, amelyet a nóta inspirált. A Vidámság és rock & roll szövegeiben minden apróságnak jelentése, jelentősége van. Ezzel a lemezzel szeretném bebizonyítani a mostani zenekaroknak, hogy Magyarországon a dalszövegeknek igenis van jelentősége. Nyugaton ez már elsikkadt, ott elsősorban az előadón van a hangsúly. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy a szöveg nagyon fontos hordozója a rockzenének.  

A Ricse mindig is komoly hangsúlyt fektetetett a mondanivalóra. A hetvenes évek végének ős formációja felvállalta a csövesek problémáját, rávilágított helyzetük kilátástalanságára, a zene ugyanakkor egyfajta kapaszkodót is jelentett a társadalom perifériájára szorult fiataloknak. A mai világban vajon kik szorulnak effajta lelki vigaszra, kiket tud megszólítani a Beatrice?  
Úgy gondolom, manapság az egész társadalom ápolásra szorul. Eredetileg a Kollektív elhülyülést szántuk lemezcímnek, amely arról szól, hogy a mai világban szinte kötelező elhülyülni. Az internet egyszerre jelent áldást és csapást, hiszen minden embernek megadatik a lehetőség, hogy kifejtse véleményét. Mindegy, hogy ért-e, vagy sem az adott témához; olyan vélt tudással ruházza fel magát, amely szerinte feljogosítja arra, hogy másokat kioktasson. Ilyen külön állatfaj a fórumozó, aki bárhol a világban, mindenhez hozzá tud szólni, ráadásul eléggé alja módon.

Az új albumon is tetten érhető egyfajta kettősség, amely mindig is jellemző volt (nem csak a) Beatrice szövegére-zenéjére. A bizonyos dolgokra közismerten érzékeny rock társadalom – az a réteg, amely mindig is a zenekar bázisát képezte - némi csalódottsággal veszi tudomásul, hogy az egykori lázadó Nagy Feróból ünnepelt tévésztár lett. Hogyan fér meg benned, mennyire tudod egyeztetni magadban ezt a két jelenséget?
Nem akarok semmiféle egyeztetést, és nem érdekelnek semmiféle rétegek! Azt is elő akarják írni, hogy milyen moziba járjak, vagy kivel barátkozhatok? Na ne! Hadd éljem már a saját életemet! Ha valakinek azért nem kellek, mert az ország legnézettebb televíziójában fellépek, hát kapja be…! Erre nem tudok mit mondani: nézze meg a műsort, s, ha úgy látja, abban nem a Nagyferó vagyok, akkor jelezheti. Ezeket a dogmákat sürgősen le kell vetkőzni, és szigorúan el kell utasítani. Ha valaki a Beatrice dalszövegeiből azt hallja ki, hogy nem szabad fellépni egy kereskedelmi televízióban, akkor nagy tévedésben van. Ha valaki olyan dolgokkal ruházott fel, ami soha nem volt az enyém, legyen az ő baja. Mindenhová el lehet menni, mindenütt fel lehet lépni, csak az legyél, aki vagy!

Ami a rockzenét illeti, ne tévedjünk: Magyarországon jó, ha harmincezer ember szereti igazán ezt a műfajt, ami nem tud eltartani több száz zenekart. Erről a zenéről nem szabad többet gondolni, mint ami, ugyanis a többség a mainstreamet szereti. Ne tessék elhinni, hogy százezer rockrajongó van ebben az országban! Talán érdeklődik iránta, talán nem kapcsolja ki a rádiót, de nem a rajongója. És ez nagy különbség. Nem kivétel ez alól a Beatrice sem; sokan azt sem tudják ki az, miközben engem ismernek. Megírtuk a Nyolc óra munkát, ezért képben vannak. Ha valaki nem akar a nagy többséghez, a mainstreamhez tartozni, megteheti, hogy metálosan, punkosan, vagy rocker módjára öltözködik, ezzel demonstrálja hovatartozását. Viszont akkor viselnie kell a többségi társadalmon való kívülállását. Ha ezt nem akarja, akkor fel kell vennie egy zakót, ezzel beállhat a sorba. Mindent a helyén kell kezelni, ez a lényeg!

Az új lemez megjelenése egy éven át húzódott. Feltételezem, nem a stúdiómunkák tartottak ennyi ideig…
Vitáztunk az egész világgal (nevet), de legfőképp a Universallal. Két hónappal ezelőtt aztán bementem a kiadó igazgatójához, Benda Gergőhöz azzal, hogy szeretnék bemutatkozni: egy új zenekarnak vagyok a vezetője. Bár korábban jártam itt, nem emlékszem az előzményekre – fejtettem ki. Ezzel új lapot nyitottunk az együttműködésünkben, minden megváltozott, új szerződét írtunk alá. Tisztáztuk korábbi vitáinkat, melyek félreértéseken és kölcsönös makacskodásokon alapultak. Innentől kezdve felgyorsultak a dolgok és kézben tarthatjuk az új albumot…

…Amelynek címe Vidámság és rock & roll. Szándékosan pozitív kicsengésű címet választottatok?
Igen. Mint említettem, Kollektív elhülyülés lett volna a címe, ami egy kicsit balhésabb. Aztán úgy döntöttünk, hogy nézzük a dolgok kellemesebb oldalát. Mostani saját életemben is a pozitív dolgok dominálnak, hadd tükröződjön vissza mindez a Beatrice lemezéről is. Fontos, hogy ezt a minket körülvevő, időnként abszolút kibírhatatlan világot cinikusan támadjuk meg. A mostani közönségnek éppúgy, mint a régi „féltő rajongóknak” ajánlom figyelmébe a dalszövegeket, mert ezek pont az ellenkezőjéről szólnak, mint amit első hallásra gondolnának. Ettől lett igazi Ricse lemez!

A hatvan éven túli életkor együtt jár némi életbölcsességgel. Az új album veretes dalszövegei ennek köszönhetők?
Nem tudom. Ha valaki öregszik, vagy bölcsebb lesz, vagy hülyébb. (nevet) Ennek megítélését bízzuk a közönségre! Vagy a médiára…

Október 8-ra, óriás bulit terveztek a Körcsarnokba. Olyat, amilyen még nem volt a Beatrice fennállása óta. Szükségét látod egy összefoglaló nagykoncertnek?
Még nem állt össze a végleges koncepció. Úgy gondolom, hogy egy ekkora életmű koncertnek inkább a Sportarénában lenne a helye. Feltéve, ha lesz rá pénz. Inkább fogalmazzunk úgy, hogy október 8-án lemezbemutató koncert lesz, amelyben fellépnek a legközvetlenebb barátaim, mint Keresztes Ildikó, Geszti Péter, akár Wolf Kati, vagy Vastag Csaba. E pillanatban inkább hagyományos buliban gondolkodunk.

Ha bejött az interjú vagy bírod a Beatrciét, nyomj egy Tetsziket.

- Hegedűs István - 

[2011.06.02.]