Gyöngyfűzés egy pár hangszállal - exkluzív interjú a világhírű dzsesszénekessel

Kurt Elling a világ elsőszámú férfi dzsesszénekese első ízben járt hazánkban, s a Budapest Jazz Clubban adott fergeteges koncertet a műfajt kedvelő magyar közönségnek, amelyik állótapssal, háromszor hívta vissza a színpadra. Exkluzív interjú a Grammy-díjas, négy oktávos hangterjedelmű zenegéniusszal.
 

Zsúfolásig megtelt 2011. május 28-án este a Budapest Jazz Club. A dzsesszkedvelő, kisebb tömeg – köztük Berki Tamás és Fábián Juli – üdvrivalgással fogadta a Magyarországon először koncertező, világhírű, a szakma és a közönség által egyaránt a műfaj legjobbjának tartott Kurt Ellinget. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy hatodik alkalommal szavazta meg a rangos JazzTimes Readers népes olvasótábora a legjobb férfi dzsesszelőadónak.

A dzsesszzene láthatatlan szárnyain egy mesebeli világba repít; egyfajta álomutazás ez luxuskivitelben. Amennyire emelkedett a hangulat, éppoly fesztelen is egyben. Laza elegancia és professzionalizmus sugárzik belőle; gyermeki játékosság párosul erős, férfias kisugárzással.
Előadásmódja magával ragadó; a hangjegyek szinte megelevenednek szemeim előtt. Szívmelengető hangja, hol andalító, hol markánsabb éneke lélekgyógyító, meditáció nélkül képes oldani a feszültséget. A dallamvezetése gyöngyfűzésre hasonlít, amelyet tíz ujj helyett egy pár hangszál végez. Olyan természetességgel, önfeledten, feszes könnyedséggel scattel, ahogyan mi kezeinket tapsra zárjuk.

A humort szintén mesteri módon alkalmazza: sosem teng túl, helyette tökéletes időzítéssel, pl. a scattelésből, szájdobolásból észrevehetetlen átmenetben, mikrofonját a zakójához dörzsölve imitálja az előbbi hangeffektust.

Fotó: Sánta István Csaba

A jelenlévőket egy egyszerű mondattal az ujja köré csavarja, amikor kifejti, hogy legyen Hongkongban, Chicagoban, Brazíliában vagy akár Budapesten, mindig a legokosabb, legelegánsabb és legszexibb emberek látogatnak el a koncertjeire. Lehet, mondja, csupán egy karod van, még mindig lehetsz szexi.

A koncertnek helyt adó Budapest Jazz Club stábja szerint a klub „soha nem látott még ilyet”: a kizárólag a háromszori ráadás közben elnémuló álló- és vastaps megkérdőjelezhetetlen bizonyítéka Elling népszerűségének. Maga a ráadás is a legideálisabb felépítés szerint zajlik: a zenekari hajrázást követően zongoristájával jön vissza a színpadra, végül egymagában scattel. Az elejétől a végéig leköti a hallgatóságot.

Az előadás után hosszú, tömött sorban várnak a rajongók egy autogram és közös fotó reményében. A művésznek mindenkihez akad egy jó szava, türelmesen végigvárja a nézősereg csökkenését, majd készségesen válaszol a kérdéseimre.

– Először jár Budapesten. Mi a benyomása a magyar közönségről? Felfedez-e valami különbséget?
– Egy évben sokat koncertezem, és minden estének megvan a maga varázsa, ám éppúgy magában hordozza a balszerencse lehetőségét; az adott körülmények, a fáradtság különböző fokozatai mind alakítják a hangulatot. Biztos vagyok benne, hogy a magyar közönség többet érdemel kétszer ötven percnél egy teremben ahhoz, hogy felismerhesse sajátságos természetét.

– A Budapest Jazz Club ekkora tömeget, állótapssal fokozott ovációt sosem látott a falain belül.
– Énekes vagyok. Ez segít.

– Mit jelent Önnek az első kiadott dala, a nagy sikerű Close Your Eyes?
–  Az volt a kezdet, de nem igazán gondolkodom rajta, mivel a jövőre összpontosítok, arra, mit kell tennem, hogy életben maradjak, hogy minél jobban énekeljek holnap este, hogy minél jobban élvezzem a mai koncertet.

– Miben újszerű a The Gate című, idén kiadott lemeze, amiről ma este is számos dal elhangzott?
–  Ez a dalgyűjtemény a mostani életemből, a jelenlegi tapasztalataimból táplálkozik, ahogy a Close Your Eyes az 1994-1995-beli énem megnyilvánulása. Minden egyes lemez annak a lenyomata, ki vagyok, mennyit gyakoroltam, mennyit fejlődtem művészként, mennyit változott a testem, a hangom, kikkel dolgoztam együtt; alkalmak, mérföldkövek, amelyek semmiképp sem véglegesek, amíg nem vagyok 80 éves és halott. Ha valaki akkor végigtekint mindezen, nyilvánvalóvá válik számára, milyen utat jártam be az évek alatt.

Az interjú a kövezkező oldalon folytatódik!

[2011.06.10.]