Roger Waters: monunentális és tökéletes - lenyűgöző fotókkal

Tegnap este a Budapest Arénában láthatta a nagyérdemű a Pink Floyd atyjának zseniális előadását. Teljes teltház volt, én ilyent még nem láttam az Arénában, minden ülőhely foglalt volt, és a kűzdőtér is dugig volt, elöl is és hátul is. A koncert előtt a neten már 40 000 Ft-ért is láttam eladó jegyet 

Felfokozott várakozás

Az épület előtt is és bent is rengeteg külföldi szót lehetett hallani, ilyen is elég régen volt már – mármint, hogy hozzánk járjanak koncertre, és ne fordítva legyen. A színpad elfoglata széltében az egész Arénát. Középre a keverőpult fölé is raktak hangfalakat, meg hátrébb is még egy csokorot. A látványért rengeteg inteligens lámpa és vetítőgép felelt. Megint volt büfé a kűzdőtéren, ami a show közben nem üzemelt, mert zavarta volna az előadást – ez egy nagyon szép gesztus volt és hasznos is, mivel így mindenki a koncerttel volt elfoglalva. A kűzdőtéren a koncert közben nem volt mászkálás – nehéz is lett volna megmozdulni is– viszont a fent ülőktől hallottam, hogy sokan késtek, és ez rendkívül zavaró volt. Valószínű, hogy ez az utolsó ilyen méretű turnéja, hiszen egyrészt nincs is ehhez fogható műve több Roger Waters-nek szólóban sem, és Pink Floyd-ként sem. Másrészt pedig ugyan még nagyon jól tartja magát, de azért csak 68 éves már.

Fergeteges kezdés

Azt már tudtam előre, hogy két 60 perces részből all majd a koncert, közte 20 perc szünettel. Azt viszont csak sejtettem, hogy ennyire jól fog szólni, és hogy ennyire hatásvadász lesz az eleje. Jó értelembe véve persze. Az In the Flesh? alatt és után mindjárt egy kiadós tűzijátékot kaptunk, és elkezdett épülni a Fal, ami eredetileg már a színpad két oldalán félig állt, csak az első blokkban kiegészítették teljesen. Egy repülő, ami pont fölülem indult, belezúgott az épülő falba, hogy aztán kigyulladva bukjon át rajta. Aztán amikor a The Thin Ice után megszólaltak az Another Brick in The Wall Part I-jának az unalomig ismert taktusai, na akkor aztán elszabadult a pokol! Tapsvihar, éljenzés, majd bejött a Tanár bábuja, és az énekkar is, akik egyébként az abonyi Somogyi Iskola hátrányos helyzetű gyerekeiből állt össze.

Képekben a Roger Waters koncert - klikk a fotóra

Aztán katarzis már sokadszor , jött az Another Brick in The Wall, part II. Elégé leírhatatlan, amit az ember közben érzett. Ezen nőttem fel, ismerem majdnem az összes hangját a lemeznek és most ott szólt előttem, élőben. Lehet, hogy Roger Waters hangja már egy kicsit karcosabb, mint régen, lehet, hogy egy kicsit (vagy talán nagyon) meg van támogatva valamilyen play back-kel, engem akkor is megvett, az elejétől fogva. A végét megtoldották még egy akusztikus betéttel, ez is teljesen rendben volt.

Háború- és multi-ellenesség

A koncert üzenete aktuális jelenleg is, sajnos. A vetítéseken elhunyt katonák adatai, emlékei látszanak végig. Waters apja is háborúban halt meg, így ő is érintett személyesen is a dologban. A bombázókból bombaként aláhulló jelképek, úgy mint a sarló és a kalapács, dollárjel, zsidócsillag, kereszt, és a multik jelei ( a McDonalds, a Mercedes, a Shell) elgondolkoztatnak. Kicsit visszás a dolog – a multiellenes része, nem a háborúellenesség – mivel azért azt nem szabad elfelejteni, hogy elégé pénz szaga van ennek a turnénak, a drága jegyekkel és a még drágább merchandise cucokkal együtt. Ezzel együtt, azt hiszem még a legdrágább jegyet megvevők sem panaszkodhattak semmire. A Mother alatt, amikor azt kérdezi az anyától, hogy „Mother, sould I trust the government?” falra kírták magyarul, hogy „ku...ra nem”, amit persze hatalamas üdvrivalgás fogadott.

A Fal felépült

Az első rész végére felépült a Fal, ami teljesen eltakarta így a zenekart. A hangzás végig zseniális volt, a hátsóbb hangfalakkal pedig tényleg surround hangzást értek el. A szünet után is folytatódott a show a maga zseniálsi húzásaival. Egy vaddisznó szállt felettünk körbe, „Trust Us” felirattal, és világító piros szemekkel. Majd Watres legépfegyverezett mindenkit. A Nobody home alatt egy a Falból kiálló szobában énekel Pink a megőrülő főhős, ami szintén elégé szuggesztív látvány volt. A vetítésben feltüntek Banksy-féle graffitik is. A 2. részben nagyon sok jelenet volt látható a filmből, dehát ez így volt teljes.

Mint egy svájci óra

Az egész koncert felépítése, lebonyolítása nagyon precíz, pontos volt. A zenekar is nagyon jó volt, a gitárszólók szerintem nagyon a helyükön voltak, mind dinamikában, mind hangzásban. Ha ezt elrontották volna, az az egész produkciót lehúzta volna, de hála az égnek – és Roger Waters-nek – ez nem így törtönét. Végéig Waters-nek a tökéletesre való törekvése volt hallható és látható. A végére a természetesen a Fal is leomlott, és a zenekar is távozott. Hagyományos értelemben vett ráadás ugye nem volt, mert a lemezhez ragaszkodtak, mégis az utolsó szám, az Outside the Wall valami ilyesminek volt felfogható. Előre jött az összes zenész, Waters trombitált is egy kicsit, majd vége.

Nem tudom, hogy mennyi lehetett a nem élőben lenyomott rész a koncerten, de ettől függetlenül fantasztikus showt kapott a megjelent közönség. Nagyából így álmodhatta színpadra ano a 80’as évek elején az egészet Waters, csak ennyit kellet rá várni, hogy a technika ennyit fejlődjön, ahhoz, hogy ezt maradéktalanul meg is tudja valósítani. Kívánom, hogy soha rosszabb koncertélményem ne legyen! Azt hiszem ezzel egy kicsit magasra tettem most a lécet!

-Aretuska-

Fotó: Réti Zsolt

Ha érdekesnek tartottad anyagunkat, nyomj lent egy tetsziket.

[2011.06.23.]