Labancok Debrecenben – a Campuson járt a Parov Stelar Band

Hatalmas tömeget mozgatott meg az idei Campus fesztivál, elsősorban a pazar line-up-nak köszönhetően. A debreceni Nagyerdő Stadionban a hazai előadók mellett az osztrák Parov Stelar Band is fellépett, s egy nagyszerű, fenékriszálós szettel hozta lázba a magyar sógorokat.

A fesztiválközönség mindig nagyon hálás, mondják. Az elismerésért azért meg kell küzdeni, főleg akkor, ha nem egy kifejezetten mainstream zenekarról van szó. A Campus második napján sokaknak még mindig ismeretlenül csengett a Parov Stelar név, annak ellenére, hogy Marcus Füreder csapata idén már a soproni Volt Fesztiválon, és a Veszprémi Egyetemi Napokon is járt. A linzi származású dj és producer 2005-ben megunta, hogy egyedül áll a lemezjátszók mögött, összegyűjtött hát néhány igen tehetséges zenészt, hogy a gépzene egy teljesebb hangzásvilággal egészüljön ki élőben, így született meg a Parov Stelar Band. A folyamatos turnék és az egyre növekvő rajongói bázis szerint, nem volt rossz gondolat.

Az együttesre a szakma gyorsan ráhúzta az electro swing és nu-jazz címkéket, ami így leírva nem tűnik túl menőnek, de a hangzás annál kellemesebb meglepetés. Parov Stelar zenéje a hagyományos és kortárs elemeket olyannyira jól kombinálja, hogy még az is élvezi ezt az új egyveleget, aki nem különösebben van oda a klubzenéért.

Fekete párduc és a szívtipró gimi

A hattagú csapat színpadi jelenlétére nem volt panasz – amint felcsendült az első nóta, mindegyikük party üzemmódba vágta magát, készen arra, hogy megmozgassák a közönséget. A gyémánttorkú énekesnő, Cleo Panther, passzos fekete szaténruhája és erotikus mozgása, nevének megfelelően egy portyázó párducra emlékeztetett. Kifejezetten örültem, hogy nem egy olyan külföldi együttest láthattunk, amelyik felmegy a színpadra, fapofával lenyom egy koncertet és már megy is haza. Miss Fekete párduc teljesen bevonta a tömeget – a fenékriszáláson át a közönségénekeltetésig minden elemet bevetett. A zenekar legnagyobb karaktere, „a hölgyek kedvence” egyértelműen Max the Sax volt, igaz a szaxofon nem a legcsajozósabb hangszerek egyike, Markus Ecklmayrt mégis imádni kellett. A banda többi tagja az amerikai limonádé filmek szereplőit idézte fel bennem. Trombitán a kockafej, Jerry Di Monza, a doboknál a sármos rosszfiú, Willie Larsson Jr., a négyhúroson Michael Wittner pedig a tini mozik kissé elvont szívtiprójára hajazott.

Úgy, mint otthon

A dj pult mögött maga Mr. Parov Stelar állt, aki sörrel, cigivel, hátrazselézett Elvis Presley-s séróval és kissé Joaquin Phoenix-es beütéssel, pontosan azt a swinges stílust elevenítette meg, amelyből a zenéje táplálkozik. A repertoárban olyan dalok csendültek fel, mint a Libella Swing, a Catgroove, a The Mojo Radio Gang vagy a rádióban már sokszor hallott Chambermaid Swing.

A ráadás előtt kissé cirkuszos, varietés jelleget kapott a műsor, amikor egy szmokingos, cilinderes úriember jelent meg a színpadon, hogy bemutassa a bandatagokat és még egy hatalmasat rázzunk 2009-es Coco album legnagyobb slágerére, a Matildára. „Kilenc órát utaztunk, mégis olyan, mintha itthon lennénk”, mondta búcsúzóul a mikrofonba Parov Stelar. Ennél nagyobb bókot nemigen kaphatott volna a magyar közönség.

-Kopányi Vanda-

fotó: Campus Fesztivál

[2011.08.03.]