˝Ez egy tökéletes zenekar˝ - interjú a Showder Band vezetőjével
Talán nincs olyan nagykorú ember hazánkban, aki ne ismerné a Showder Band nevét. Magyarország első úgynevezett ’late night talk show’-jaként útnak indított Fábry Show zenekara az eltelt 13 év és összesen 258 adás alatt generációk emlékezetébe véste be magát. Mi lesz a sorsa az ország kiváló zenészeit integráló zenekarnak a Fábry Show átszervezése után? - Beszélgetés Kuzbelt Péterrel, a Showder Band vezetőjével.
A Kuzbelt Péter és a Showder Band néven ismertté lett zenekar 1998-tól, azaz a show-műsor indulásának pillanatától része volt a produkciónak. Az adások során jelenlétük éppoly magától értetődő és nélkülözhetetlen lett, mint Fábry Sándor szarkasztikus megjegyzései, vagy éppen a legendás „dizájncenter”. Bár a felvételeken többnyire csak egy-két perces bejátszásokban találkoztunk az önfeledten muzsikáló művészekkel, a tökéletes hangzás minden alkalommal komoly munkát kívánt. Kuzbelt Péter pedig - mint megbízható juhász a nyáját - terelgette csapatát a felvételeken, illetve a stúdió falain kívül. Odaadása érthető, hiszen ahogyan ő fogalmaz: „Ez egy tökéletes zenekar”.
Ez év augusztusában napvilágot látott a hír, miszerint a Fábry Show-t jelentősen átszervezik; úgy fest, a műsor további életében a Showder Band sem kap helyet. A zenekar összetartozását pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy - bár egy korszak lezárult - változatlan formában, ugyanezen a néven folytatják a közös munkát.
Mint minden valamire való történet, ez is úgy kerek, ha az apróbb részleteket is megismerjük, ezért a zenekar vezetőjét a kezdetekről kérdeztem.
– Hogyan csöppentél bele a zene világába? – Ózdon születtem, ahol zenei általános iskolába jártam, így 6 éves koromban zongorázni kezdtem. Akkoriban még nem volt ilyen színes a zenei oktatás, nem tanulhatott az ember bármilyen hangszeren, vagy bármilyen stílusban. Aztán az egyik osztálytársam bátyja kapott egy Louis Armstrong és egy Benkó Dixieland lemezt, amik nekünk hatalmas élmények voltak. Eredetileg rock & roll-t szerettünk volna játszani, de nem volt gitáros, így végül ’82-ben dixie zenekart alapítottunk Lucky Boys Dixieland Band néven. Bár a középiskolás évek alatt más-más irányba mentünk, a zenekar megmaradt. Az érettségi után besoroztak bennünket, de sikerült kibulizni, hogy azonos helyre kerüljünk. Bíztunk benne, hogy majd ott is tudunk gyakorolni és próbálni, de a Határőrségnél szolgálatot teljesítő sorkatonaként ez nem volt egyszerű feladat. Minden lehetőséget megragadtunk, hogy zenélhessünk, míg végül ’86-ban megnyertük a ’Ki mit tud?’-ot. Innentől kezdve elindultak a koncertek, a Határőrség berkein belül sokat játszottunk, majd felszereltünk, és hivatásosként beléptünk a Határőrség zenekarába.
– Zongoráról szaxofonra váltottál. Mi volt az oka? A Határőrség zenekara hatalmas hagyománnyal rendelkezett, ennek megfelelően számos zenei stílus képviselője volt. Nagyon széles volt a paletta, amit meg kellett szólaltatni. Egyszer megkérdezték, hogy nem tudok-e valamilyen fúvós hangszeren játszani. Édesapám szaxofonozott, így volt valamennyi fogalmam a hangszerről. Elküldtek fúvóstanárhoz, majd végül annyira megtetszett a szaxofon, hogy a zongora szinte teljesen elmaradt. Ez a váltás elég átütő volt az életemben.
– A Határőrség mellett sok helyen játszottál civilben is, az Esti Showder azonban egy rendhagyó produkció. Hogyan kerültél be a média világába? – Akkoriban egy jazz kvartettel rendszeresen játszottunk a Váci utcában lévő Sörforrás Étteremben. Az egyik alkalommal odajött hozzám Kovács Kristóf - az étterem akkori vezetőjének fia - és megkérdezte, volna-e kedvem egy éjszakai show-műsorban zenekarral játszani. Így indult a közös munka.
– Milyen kihívásokkal szembesültél a felvételek során? Egy ilyen „talk show”-ban zenélni - a műsor jellegéből adódóan - önmagában is kihívást jelent. A zenekar egyik feladata, hogy megerősítse és megértesse, amit a műsorvezető megfogalmaz. Ahhoz, hogy a showman poénjat hamarabb tudjuk lereagálni, mint a közönség, Fábry minden egyes rezdülésére figyelnünk kellett. Szerencsésnek érzem magam, hiszen egy olyan zenekar ült mögöttem, aki minden mozdulatomra azonnal reagált. Olyan volt, mintha egyedül lennék színpadon, soha nem volt fennakadás a zenében. Nehézségek természetesen mindig voltak. Előfordult például olyan, hogy a műsor felvétele előtt másfél órával tudtam meg, hogy mit kell játszanunk. Olyankor rohantam az öltözőbe, megkerestem a számot a Youtube-on, gyorsan lekottáztam és szétosztottam a zenekarnak. Ezt csak akkor teheted meg, ha professzionális és megbízható zenészekkel dolgozol.
– Bár a zenekar tagjai javarészt a kezdetektől ugyanazok, kisebb változások azért voltak az évek során. – Igen. Az alapító tagok rajtam kívül Juhász Attila (zongora), Szeverényi Mátyás (gitár), Molnár Péter (bőgő), Berdisz Tamás (dob), Lázár István (trombita) és Fajszi Csanád (harsona) voltak. Eleinte swinget játszottunk, később változtattunk a stíluson, ekkor jött Pusztai Csaba (ütőhangszerek), Baka Zoltán (trombita) és Louanda Bird Abreu (ének). Később Baka Zoli barátunk egy betegség következtében elhunyt, az ő helyét Hámori János vette át. Körülbelül másfél évvel ezelőtt Szeverényi Mátyás egyéb elfoglaltságai miatt kiszállt a zenekarból, helyére a szintén kiváló gitáros Pintér Tibor érkezett.
– Ahogy Te is említetted, eleinte swinget játszottatok, ami később módosult. Volt fő irányvonal? – Fő irányvonalnak talán a jazzt mondanám, de rengeteg stílusban játszottunk. Számtalan sztárvendéggel zenéltünk a Fábry Show színpadán, akik különböző műfajokban mozognak. Muzsikáltunk - a teljesség igénye nélkül - Zsédával, Nagy Feróval, Szikora Robival, Somló Tamással, Hajós Andrással, a Cotton Club Singers-szel; az idősebb generáció képviselőivel, Koós Jánossal, Aradszky Lászlóval, Harangozó Terivel, Markos Gyurival, Nádas Gyurival, sőt még Alföldi Robival, Geszti Péterrel és Novák Péterrel is. Voltak közös produkciók az X-Faktor és a Csillag Születik résztvevőivel is, szóval szinte mindenkivel játszottunk a 13 év alatt. Tóth Vera pedig hosszabb ideig vendégeskedett nálunk, amikor az énekesnőnknek, Lulunak gyermeke született.
– Mik a tervek a jövőre nézve? – Egyelőre az biztos, hogy a Showder Band tovább él. Ez a zenekar nagyon széles skálán mozog, ebből következik, hogy különböző érdeklődési körökbe tartozó csoportokat is képes kiszolgálni. A Showder Band ugyanúgy megállja a helyét egy jazz-fesztiválon, ahogyan az RTL Klub színpadán, vagy éppen egy szórakozóhelyen.
– Milyen produkciókban lehet Veled találkozni, amikor éppen nem a Showder Band pályáját egyengeted? – Jómagam több projekt részese is vagyok,melyből elsősorban a Zséda produkciót emelném ki. Nagy boldogsággal tölt el az évekre visszanyúló csodás kapcsolat. Mindemellett hangszereléseket készítek. Most éppen gyerekdalokat bújtatok mai köntösbe, hiszen gyorsan változik a világ és a mostani gyerekek ízlése is ehhez igazodik. Ezt elsősorban a saját 4 éves fiamon tapasztalom. Aztán készülőben van még néhány újdonság amiről remélem hamarosan beszámolhatok.
A Showder Band legközelebb szeptember 30-án látható és hallható az Old Man's Pub színpadán.
Hírek
