˝Nekem mindenem a jazz˝ - interjú Kökény Attilával

A TV2 Megasztár című műsorában robbant be a köztudatba a sikert sikerre halmozó énekes, Kökény Attila. A tehetségkutatón feltűnt félénk fiatalemberből 2010 év férfihangjává avanzsált előadó mára közismert, sikeres és ambiciózus muzsikusként éli mindennapjait. Az aranytorkú megasztárost múltjáról, jelenéről és jövőbeni terveiről kérdeztük.

– A TV2 Megasztár során szereztél hírnevet, azonban már előtte is foglalkoztál zenével. Hol lehetett a tehetségkutató előtt hallani?
– A Megasztár előtt egy piano bárban dolgoztam a Belgrád rakparton. Ez egy nagyon hangulatos kis szórakozóhely a Duna partján. Két évig játszottam ott rendszeresen.

– Úgy tudom, eredetileg billentyűs voltál. Hogy jött az ének?
– Igen, eredetileg zongoráztam, később azonban a sors rávitt a vendéglátós pályára, hiszen kellett a pénz, el kellett tartanom a családomat. Ha a vendéglátóban nem énekelsz, nem tudsz pénzt keresni, így elkezdtem magamtól énekelni. Mindig az élőzene varázsát tartottam meghatározónak, ezért a zongora-és zenekari kíséret dominált. A „műanyag” zenét soha nem kedveltem és nem is játszottam.
 

– Zenekarod is volt?
– Igen, több is volt. Rengeteg formációban játszottam már. Régebben könnyebb klasszikusokat játszottunk 2 hegedű - zongora - bőgő felállásban, majd közvetlen a Megasztár indulása előtt egy 6 tagú zenekarral muzsikáltam.

– Hogyan jött az ötlet, hogy jelentkezz a Megasztárba?
– A két nagyobbik gyermekem regisztrált be. Saját ötlettől vezérelve nem mentem volna, kevésnek éreztem magam egy ilyen tehetségkutatóhoz. Aztán egyszer ültem a kocsiban és valaki felhívott, hogy menjek el a válogatásra. Nem értettem az egészet, azt hittem, valaki meg akar viccelni. A fiam mondta, hogy „Apa, mondd azt, hogy elmész”. Így kezdődött.

– Meghozta a várt sikert a tehetségkutató?
– Igen, abszolút. Ráadásul rengeteget fejlődtem a műsor ideje alatt. Én soha nem jártam énektanárhoz, itt pedig rendszeresen foglalkoztak velünk. Nagyon sok dalt kellett megtanulni, szinte egyfolytában énekeltünk. A döntőre például 7 dalt kellett tudnunk egy hét alatt, ez nagyon nagy kihívás volt. Egy edzőtáborhoz tudnám hasonlítani az ott töltött időt.

– Nyilvánvaló, hogy ismertté tett a TV2 műsora. Vannak árnyoldalai is a tehetségkutatós múltadnak?
– Nem igazán érzek ilyet. Húsz éve zenész vagyok, nekem ez egy kiváló ugródeszka volt. Azt gondolom, hogy ez a tehetségkutató egy nagyon jó dolog. E nélkül hol lennének azok a zenészek/énekesek, akik valóban tehetségesek, de nem tudnak érvényesülni? Ha csak azt veszem alapul, hogy három hónapig folyamatosan szerepeltem a tévéműsorokban, az hatalmas reklám. Ilyen marketinget nem lehet a nulláról felépíteni. Mindig azt mondják, hogy kicsi ez az ország és nagyon sok a sztár, de szerintem a zene erről szól. Ha nem lennének ilyen műsorok, nem tudnánk, hogy ki a tehetség.

– Jelen pillanatban a Budapest Jazz Clubban beszélgetünk, ahol az imént adtál közös koncertet a kiváló jazz-zenészekből álló Stúdió 11-gyel a Magyar Dal Napja alkalmából. Van valamiféle kötődésed a jazzhez?
– A családomban nagyon sok jazz-zenész van, így sosem volt idegen tőlem a műfaj. Nekem mindenem a jazz. Amikor időm van, jazz-zenét hallgatok otthon, a kocsimban, vagy bárhol. A Stúdió11 művészeti vezetőjével, Csepregi Gyulával volt egy közös koncertünk a közelmúltban, most pedig ők hívtak meg engem. Nagyon megtisztelő volt, mindig szerettem volna kipróbálni magam ebben a műfajban, fantasztikus jazz-zenészek kíséretében. Én nagyon jól éreztem magam a koncerten.

– Mivel foglalkozol mostanában, mik a terveid?
– Szerencsére szinte folyamatosan koncertezem, mindig van munkám. Sok mindenre készülök az elkövetkező időszakban, de ezekről nem beszélek addig, amíg nem biztosak. Ezek számomra nagyon fontos tervek, a saját ötleteimet szeretném megvalósítani. Szerintem nagyon érdekes lesz, egészen biztos, hogy a hazai jazzélet is hallani fog róla, hiszen a készülő projekt nagyon közel áll ehhez a műfajhoz.

– Fülöp Dóra –

[2011.09.12.]