Színes, szélesvásznú kavalkád - Vastag Csaba sikeresen debütált a musicalek világában, képekben

Sokan irtóznak a szeptembertől, hiszen vége a nyárnak, újra munka, újra iskola. Én azonban kedvelem ezt az időszakot, hiszen lassan, de biztosan elindul a színházi évad, így ismét belevethetem magam a darabok igazán kellemes forgatagába. Az idényt a József és a színes szélesvásznú álomkabáttal nyitottam. 

Megvallom őszintén, a darabot most láttam először, eddig csak részleteket tekintettem meg belőle. Valahogy nem is igazán vonzott maga az alapsztori, bár kedvelem a bibliai történetfeldolgozásokat, egyik kedvenc rockmusicalem például a Jézus Krisztus Szupersztár.

Andrew Lloyd Webber és Tim Rice az egyik leghíresebb szerzőpáros ebben a szakmámban, számtalan kultikus alkotást hoztak létre. Ők ketten még akkor találtak rá erre a témára, mikor kollégiumi szobatársak voltak. A mű 1967-ben került először színpadra, akkor még oratórikus formában, ezt követően 1972-ben láthatta a közönség az edinburghi fesztiválon, immár kibővítve. A mű a József legendán és Thomas Mann tetralógiáján alapul.

A fő indok, amiért végül is rászántam magam, hogy elmegyek és megtekintem ezt az alkotást szeptember 27-én, az Vastag Csaba debütálása volt a Fáraó szerepében, illetve az, hogy Serbán Attilát láthassam végre főszerepben játszani.

Lájk, ha szereted a musicaleket.

Izgatottan ültem be a darabra, némi elképzelésem volt ugyan arról, hogy mire számíthatok, azonban ami végül a színpadon fogadott, felülmúlta a várakozásaimat. Bár nem fog a kedvenc darabjaim közé tartozni, de erre az estére teljes mértékben elvarázsolt.

Rendhagyó történetkezdéssel állhattunk szemben, ugyanis az egyiptomi díszletből mai ruhákba öltözött iskolás korú gyermekek léptek a színpadra, akiket nem sokkal utána Polyák Lilla követett, szintén nem a kor hagyományainak megfelelő jelmezbe öltözve. Lilla a Mesélő szerepét töltötte be, aki játékos formán tárta a gyerekek elé József és testvérei történetét. Lilla hangja csodálatosan zengett, járta be egyaránt a mélységeket és magasságokat; nem véletlen, hogy annak idején, mikor először láttam őt színpadon játszani az Anna Kareninában, már akkor belopta magát a szívembe a szakmai tudásával. Egyszerre volt a történet szerves szereplője és kívülállója, tökéletesen oldotta meg az átmeneteket, meghatározó volt a jelenléte az egész darab során.

Serbán Attila a címszereplő Józsefet játszotta ezen az estén. Naivan azt gondoltam, hogy ebben a szerepben igazából nincs is sok kihívás, nem kell sokat hozzátennie az adott színésznek, Attila viszont meglepett, hogy mennyire színessé tudta varázsolni ezt a karaktert. Ahol épp komikusabb jelenetek voltak, ott a mimikájával rátett még egy lapáttal, ahol viszont lelki mélységeket kellett megérinteni, ott könnyeket csalt a szemekbe. Legalábbis az enyémbe mindenképp, főleg, mikor a „Börtönbe vethettek” című számot énekelte. Itt derült ki igazából számomra, hogy nem lehet teljes mértékben erről a darabról kijelenti, hogy mesedarab, hiszen csak önmagában ez a dal olyan életigazságokat hordoz, amit egy 8-10 éves gyerek valószínűleg még nem ért meg.

Akit még ki szeretnék emelni, az Ömböli Pál lenne, akinek egyszerre két karaktert is el kellett játszania: a darab nagy részében Rubent alakította, József egyik testvérét, egy résznél azonban átváltozott Putifárrá. Zseniálisan lett megoldva a váltás, ugyanis Rubenként lépett ki a színpadról, s a gyors díszletváltás után már Putifárként tért vissza; és ez nem csak a jelmezen és a sminken tükröződött, hanem a viselkedésen is, egy percig sem jutott eszembe, hogy egy és ugyanaz a személy játssza a két karaktert.

Vastag Csabának nem lehetett könnyű dolga ezen az estén. Mint azt a korábban nekem adott interjújában elmesélte, jóval kevesebb ideje volt felkészülni erre a szerepre, mint általában a színészeknek, de ő igyekezett a legtöbbet kihozni ebből a három hétből. Nem lazsált, plusz próbákat is kért, hogy még tökéletesebb legyen a karakter megformálása, még hitelesebbé tudja tenni az előadást.

Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.

Fáraóként lépett színpadra a második felvonás elején, mikor Józsefet (Serbán Attilát) a színe elé viszik, hogy fejtse meg az álmait. Igazi rock'n roll utánérzésről beszélhetünk, ami a dallamvilágot illeti, ugyanis a Fáraó szabadidejében Elvis imitátorként működik. Csaba hangján enyhén érezhető volt az izgulás a kezdésnél, de ahogy haladt előre a dal, úgy jött bele egyre inkább, úgy érzett rá egyre jobban a ritmusra. Sikerült ügyesen kiaknáznia a komikus elemeket a szerepben, a nézők fel is nevettek az adott részeknél. A szerep egyébként megkívánta azt, hogy kapcsolatba lépjen egy kicsit a közönséggel is, így egyfajta koncerthatása lett az előadásmódnak.

Képekben Vastag Csaba "józsefes suereplése" - klikk a fotóra

Csaba ügyesen megoldotta a rá kiszabott feladatot, pedig nem volt száz százalékosan egészséges, ugyanis testvérétől sikerült „ajándékba kapnia” egy kis megfázást, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a maximumon teljesítsen, teljes erőbedobással tette magát oda. Biztos vagyok benne, hogy ha lesz még alkalma játszani ezt a szerepet, akkora azok az apró kis nüansznyi problémák is el fognak tűnni, amik egyébként csak annak tudhatóak be, hogy most először játszott ilyen szerepben, és bizony nem kis teher volt a vállán. A darab végén többektől is hallottam, hogy kifelejtett szövegrészeket, illetve másképp mondta, mint ahogy a szövegkönyvben van. Nekem ez egyáltalán nem tűnt fel, bár mint azt fentebb megjegyeztem, most láttam először, de egyáltalán nem volt érezhető az, hogy mást mondott (illetve nem mondott), mint amit kellett volna.

Ami magát a színpadi látványvilágot illeti, a díszletek nagyon tetszettek, sikerült visszaidézniük számomra Egyiptomot. Furcsa, kicsit groteszk hatást keltettek azok a jelenetek, amikben hol a poros vadnyugatra, hol pedig a romantikus Párizsba kerültünk, de ez is adott egy plusz ízt az egész előadásnak.

Összességében azt mondhatom, hogy egy igazán kellemes estét szerzett nekem ez a darab, a színészek megérdemelten kaptak állótapsot a darab végén. Hátul természetesen hatalmas tömeg várakozott rájuk, a rajongók igyekeztek a legtöbb művészt elkapni egy fotóra, vagy pedig egy aláírásra.

- Rosta N. Napsugár -

Nyomj egy lájkot, ha érdekel az előadás.

[2011.10.01.]