Zorán: "Ma már nyíltan meg lehet mondani mindent" - jegyet itt az Arénakoncertre, még van belépő
Megjelent ZORÁN legújabb mesterműve, a Körtánc • Kóló című album, amit az alkotók rendhagyó sajtótájékoztató keretében mutattak be.Az énekes eddigi talán legérettebb és legerőteljesebb korongja méltó folytatása egy négy évtizede, rendületlenül szárnyaló pályafutásnak.
A legutolsó, 2006-ban megjelent, Közös szavakból című lemez után ZORÁN a napokban mutatta be legújabb, Körtánc • Kóló nevet viselő „gyermekét”. A rendhagyó módon, a Tom-Tom Stúdióban, szűk, mondhatni, „baráti” körben megtartott sajtótájékoztató egy különleges élménynek, igazi telitalálatnak bizonyul. Az alkotók közül Zoránnal, testvérével, és egyben örök szövegírójával, Sztevanovity Dusánnal, valamint a Budapest Klezmer Band alapítójával és vezetőjével, Jávori Ferenc Fegyával kóstolgatjuk a finomabbnál finomabb zenei csemegéket.
(Presser Gábor külföldön tartózkodik; amúgy ő is velünk lenne.) Miközben mesélnek az alkotási folyamatról, belehallgatunk egyik-másik dalba, olyannyira megelevenedik, magával ragad az egész, hogy úgy érzem, mintha legalább egy akkordot én fogtam volna le a zongorán, egy sornyi szöveget én írtam volna meg, vagy mintha csak egy pillanatra én lennék Zorán. Ez a művészet fantasztikuma és megfoghatatlansága, főleg, ha ilyen magas szinten művelik, mint a „Stevanovity–Presser-testvérek”.
Nem találok kivetni valót, hibát – éppen azért, mert hiteles, őszinte az, ami előttem zajlik. Ám ez nem is az a műfaj, ahol csalni lehet. Vagy szíven üt, vagy nem. Ez üt, de nagyon!
Nyomj egy lájkot, ha szereted Zoránt.
A Zoránnal azonosított maximalizmus, ízlésesség, arányosság nyolc Presser-szerzeményben, egy Jávori Ferenc-dalban, egy, az előadó által „elkövetett” zenében, valamint a mindegyiket összefogó Sztevanovity Dusán-szövegekben jut kifejezésre. A lemez számos újdonságot tartogat. Presser meglepetése ezúttal az énekes szerb gyökereit idézi meg, két kólóval [balkáni, sokszor kórus kísérte körtánc – a szerk.] gazdagítva az amúgy is sokszínű Zorán-repertoárt. Az eddigieknél meghatározóbb szerepet kap a vokál; a női hangok (Óvári Éva, Kabelács Rita és Péter Barbara) szinte körbeölelik Zorán rockosan karcos, – részben a hangtechnikus munkáját dicsérő, a jó arányú keverésnek köszönhetően – bensőséges, s egyúttal, eddig nem tapasztalt hévvel megszólaló hangját.
Egyedi, s mint kiderül, érzelmi indíttatású ötlet a sajtó képviselőivel való találkozás a stúdióban. Amikor a(z alkotó)művészek a felvételekhez stúdióba vonulnak, az második otthonukká válik, így a lemez bemutatása, közös meghallgatása sokkal személyesebb lesz azon a helyen. Ráadásul abban, a sokszorosítás általi változástól mentes, eredeti minőségben csak ott hallható a dalgyűjtemény.
Zorán gondosan ügyel arra, hogy csakis…
—[Zorán] …a lehető legjobb dalok kerüljenek a lemezre. Ezért nem csinálok presztízskérdést abból, ha egy szerzeményem lemarad. A hosszú évek alatt kialakult ízlés következtében el tudom dönteni egy dalról, érdemes-e, hogy rákerüljön a lemezre.
A korábbi gyakorlat szerint többségében a zenére íródtak a szövegek, vagy az alkotási fázis közben dinamikussá vált a folyamat. A Körtánc • Kóló esetében viszont kész szövegekre, versekre (nem megzenésített versekre!) íródott a zene.
—[Dusán] Úgy írtam, hogy dalok legyenek; dalszövegnek készültek. A módszer is változott: előfordult, hogy Zorán Pesten, Gábor [Presser Gábor – a szerk.] Spanyolországban volt, én pedig Montenegróban. Ez azonban nem jelentett semmiféle akadályt, mert Interneten átküldtem a szövegeket. Sajnos és szerencsére az a típusú munka, ami magától értetődő volt, azaz, hogy mikor, kinél találkozunk, most nem volt jellemző. Persze elérkezett a pont, amikor azt mondtuk: most már üljünk le beszélgetni.
Egy új lemez terve nem igazán konkretizálódott, Dusánt viszont erős ambíció hajtotta, miszerint a Budapest Sportaréna-beli koncertre [2011. december 29. – a szerk.] készüljenek friss dalok.
—[Dusán] Új lemezt akartam Zoránnak. Én hanyag vagyok, ő ellenben nagyon alapos. A szövegrészeket, szövegeket, ötleteket rendszerbe rakta, s az általa összeállított táblázat segítségével összevezényelt bennünket Gáborral, belenyúlt az alkotási folyamatba. Csak egy szempont létezik ugyanis: Zorán viszi a bőrét a vásárra, így, ami számára idegen, vagy nem tetszik neki, az nincs.
A Kóló visszatérés a gyökerekhez.
—[Zorán] Autentikus műdal született, a minden lemezemen megtalálható közéleti vonatkozásokkal, amelyek azonban sosem aktuálpolitikai szinten jelennek meg. Ennek többről kell szólnia. Ez a zene alkalmat ad kiszállni a mókuskerékből, derűt, örömöt ad az életben, s ezt a borítóval is tudatom (a kézfogás összetart). Nehéz ma úgy megszólalni, hogy érvényes legyen, és azt érezzem, tiszta szívvel mögé tud állni sok ember. Nagy szerencse, hogy Dusánnal testvérek vagyunk, mert nem kell mindent megbeszélni, hiszen ismeri a gondolataimat. Nem véletlenül lett Körtánc a lemez címe. Az összekapcsolódásban rejlő erőt szimbolizálja, kifejezi a zene és tánc integráló hatását, hidakat építő képességét.
A lemezen található egy Jávori Ferenc Fegya-dal is, az Esküvő.
—[Jávori Ferenc Fegya] Ez az első közös munkánk Zoránnal. Felhívott, majd meghívott magához, ahol nyomban otthon éreztem magamat. A közös – szláv – gyökerek mellett egy láthatatlan szál is jelen volt, amely a zene nyelvén köt össze bennünket, embereket. Számomra eddig a klezmer zene jelentette a kapaszkodót, most azonban meg kellett találnom egy olyan nyelvet, amit korábban nem beszéltem.
A Ballada a mamákról egy gyönyörű vallomás. Ahogy az előadó mondja: „Nincs benne áttételesség, az érzelmekről szól.”
A Zorán jegyezte Mikor növünk fel? egy tempós nóta, felnőttekről, felnőtteknek szól. Az egész lemezre, ám erre a dalra különösen jellemző a játék – nemcsak zenei értelemben, hanem szövegileg és hangilag. A hallgató pedig örülhet, hogy legalább ez az egy Zorán-szerzemény átment a saját maga által, igen érzékenyre állított szűrőn.
—[Zorán] Ma már nyíltan meg lehet mondani mindent, nem kell rejtjelesen fogalmazni, mint a rendszerváltás előtt; viszont rengeteg téma hever a földön, így csupán válogatni kell közöttük. A Szabadságdal egy elveszett színházi dal, ami túl jó ahhoz, hogy végleg elfelejtődjön; ezért került a lemezre.
A zene hol ringató, hol sodró lendületén felül azért is élvezet végighallgatni a dalokat, mert Zorán pregnáns kiejtése, szövegmondása, illetve -éneklése szinte a szívbe és az agyba plántálja a mély mondanivalót. Ha valaki sosem hallotta egyik dalát sem, a Körtánc • Kólóból magába szívhatja a Zorán-életmű esszenciáját.
Nyomj egy tetsziket, ha szereted a zenét.
A kötetlen beszélgetés, a dalokba való belehallgatás közben egy ősi nyugalom borul a stúdióra. Most saját bőrömön érzem át Zorán varázsát: végtelenül őszinte, miközben egyszerre egyszerű és összetett. Amikor rákérdezek, honnan ered ez a szinte ragályos harmónia, szerényen kikerüli a választ.
—[Zorán] Az ösztönös szelekció révén hasonló lelkületű emberekkel, alkotótársakkal dolgozom. Nincsen szerepjátszás, nincsenek bonyolult, hátsó gondolatok.
— [Dusán] Hihetetlen áldott állapot olyasmit csinálni, amit szeret az ember, és úgy, ahogy szereti. Zorán úgy élte az életét, hogy nem kellett elvtelen kompromisszumokat kötnie. Dinamikus figura, vannak indulatai, de ez mellékes; ha valami jót kell csinálni, minden alárendeltetik.
Lehet, a szerelemnek múlnia kell – bár ezzel vitába szállnék –, a muzsika viszont örök, Zorán–Presser–Dusán pedig a zene őrzői.
Hírek
