Kétikszes jubileum: mostanság is jókedvűen nyomja a Mr.Basary Group
Ha valaki az immár klasszikussá érett egykor és ma is meghatározó rock slágereket élőben, oldott légkörben és igényes megszólalásban szeretné hallani, akkor az illetőnek a Mr. Basary Group aktuális buliján a helye. Most szombaton éppen az ehhez hasonló rendezvényekről elhíresült PeCsa Caféban, hiszen az életben egyszer van csak húszéves születésnap, nemde?
- Idén húsz éves a Mr. Basary Group. A gyermekkor és a kamaszkor botladozásain túllépve, megkomolyodtatok? - Nem, mi sohasem fogunk megkomolyodni! (nevet)
- Visszaemlékszel megalakulásotok körülményeire? - Persze, hogy visszaemlékszem! Mivel húszéves fiatal vagyok, az agytekervényeim járnak (nevet). Akkoriban a Telegram zenekarban zenéltem. A fellépések közötti szabadidőm kitöltésére magam köré gyűjtöttem egy baráti társaságot, akikkel azt a fajta zenét játszhattam, amelyen felnőttem. Tehát Deep Purple, Uriah Heep és a többiek. Egyébként az ötletadó dobosunk, Jóvér Imre volt, akivel megszerveztük a csapatot. A gitáros Tihanyi „Tánci” Gábor és a basszusgitáros Talabér Laci személye egyáltalán nem volt kétséges; a két régi HIT-es fiatalembert megkerestem, hogy vállalnák-e, amire örömmel és azonnal kimondták a boldogító igent. A billentyűs poszton akadt némi probléma, mert a kiszemelt muzsikus az első próbára nem jött el. Aztán a másodikra sem. Mint utólag megtudtuk, más elfoglaltságai voltak. Végül egy barátom ajánlotta figyelmembe a Magyari Bandi nevű fiatalembert, aki a mai napig derekasan helyt áll ezen a poszton. Különös ismertetőjele, hogy ő is nagyon szereti a Purplet, azon kívül a sört. Meg is ittuk annak rendje-módja szerint az áldomást, majd belevágtunk a Mr.Basary Groupba.
- A zenekar ma is kis klubokban játszik, ahol a két szám közötti szünetben családias, bensőséges hangulatban a mostanihoz hasonló, jókedvű párbeszéd folyik a zenészek és a karnyújtásnyira lévő közönség között. Hogyan jött az ötletet, hogy effajta kontaktust találj a közönséggel? - Ha a színpadon, a zenészek között is családias a légkör, akkor természetes, hogy mindezt átvigyük a közönség és a zenész kapcsolatára is. Szeretem ezeket a párbeszédeket, tőlük, a közönségtől, a barátainktól is kapunk ötleteket a repertoárral kapcsolatban. Az is gyakorta előfordul – URH mikrofonomnak köszönhetően -, hogy éneklés közben lejövök a színpadról, az egyik asztalhoz érve a mellette ülő elé tartom a mikrofont, vagy egy kicsit leülök hozzájuk. Természetesen egy sportcsarnokban nem lehet ugyanezt megcsinálni.
- Nem is vágytatok soha nagyszínpadra, vagy jól érzitek magatokat a füstös klubok tenyérnyi pódiumain? - Tulajdonképpen hobbizenekarként alakultunk, mégis volt nagyszínpadra vonatkozó elképzelésünk. Ennek érdekében szerettük volna, ha munkásságunkat legalább egy nagylemez őrzi. Egész pontosan rock klasszikusok magyarra fordított változatában gondolkodtunk, ebben egy nagyszerű szövegíró lány, Giczy Irén volt a segítségünkre. Eljutottam egy kiadóhoz, aki nem vállalta fel az ehhez szükséges engedélyek beszerzését, inkább saját dalok komponálására bíztatott minket. Szerencsénkre a Magyar Rádióban felvételi lehetőséghez jutottunk, ahol két nap alatt sikerült rögzítenünk egy számot. Kellett hozzá még egy nóta, ami viszont nem állt rendelkezésünkre, így a másik a HIT együttes Kincskereső című száma lett. A továbbiakban már készültek felvételek, Irén segítségével meg is kerestem egy „multi” kiadót, akinek a főnökével nagyon jó barátságba kerültem. A leadott anyagban azt kifogásolta, hogy nagyon emlékeztetett a múltunkra, vagyis szerinte nem találtuk meg a saját hangunkat. Egy hét múlva jelentkeztünk egy korábban elkészült, számára viszont ismeretlen másik dallal, amire örömmel rábólintott, miszerint „ez már nem „hit-es, missziós, vagy telegramos”. Amúgy hozzá sem nyúltunk, az általunk megírt eredeti verzióban szállítottuk. Mégsem lettek kiadva soha.
- Változott-e a zenekar stílusa az elmúlt húsz esztendő során? - A stílus nem változhatott meg, mivel keveset próbáltunk, így – a P.Mobilt idézve – „maradsz, aki voltál!”. (nevet) Vagyis maradtak a kedvenceink, a külföldi rock klasszikusok interpretációi. Írtunk közben saját dalokat, gyarapodtak a külföldi számok magyar fordításai is, de a hangsúly továbbra is azon maradt, amivel húsz éve elindultunk. Személyi összetételben sem igen változott a zenekar, az eredeti felálláshoz képest mindössze a dobosok cserélődtek. Jóvér Imi tíz év után feladta, abbahagyta a muzsikálást. Azután hívtuk egyik barátunkat, Bazsó Józsit, ő fél évig bírta. Közben bekerültem a Kormoránba, ahol megismertem a Nagy Lacit. Mint helyettesítő járt le a bulijainkra, aztán szerencsére nálunk ragadt.
- Hol és mikor lesz az ünnepi műsor, számíthatunk-e vendégekre, meglepetésekre? Mivel készültök? - A Petőfi Csarnok kávézója lesz a nagy esemény helyszíne november 12-én, szombaton, este 8 órai kezdettel. Saját zenekaromban is tiszteletben tartom azt a külföldön már bevett, Magyarországon is elterjedt szokást, hogy egy zenész egyszerre több formációban is játszik. Így dobosunk, Nagy Laci két zenekarral is képviselteti magát; a Nagy Gaby Banddel és a Gary Moore tribute Empty Roomsszal. Tánci új csapata a Milleneum zenekar is eljön, akár csak Talabér Laci ZZ TAP-ja, akikről nem nehéz kitalálni, hogy ZZ Topot fognak játszani. A régi barátok közül ott lesz egy szám erejéig Verestói Géza, és végre Jóvér Imre is elvállalta a fellépést két számban. Egyelőre ennyi, a többit meglátjuk…
- Ha összegezni szeretnél, mi az, amit kitörölnél, vagy szívesen megismételnél ebből a húsz évből? - Kitörölni igazán nem akarok semmit, ma sem csinálnám másképp. Esetleg a többiektől több aktivitást várnék el szervezésben és egyéb dolgokban, ám úgy tűnik, ez már így marad nálunk. Majd a legközelebbi húsz-, vagy a negyvenéves jubileumi bulira talán aktívabbak lesznek!
- Ezek szerint most a félidőben jár a Mr. Basary Group? Vagy készültök már egy esetleges búcsúkoncertre? - Búcsúkoncert? Biztos, hogy nem jár ilyesmi a fejünkben! Igaz, hogy hobbizenekar lévén akkor jövünk össze egy kis örömködésre, muzsikálásra, ha azt a főzenekaraink adta elfoglaltság lehetővé teszi. Ha viszont felmehetünk arra a két centis dobogóra és meglátjuk egymást, nagyon jól érezzük magunkat. Egymással is és a közönséggel is.
Hírek
