˝Már nem akarok belehalni.˝ – Exkluzív interjú Keresztes Ildikóval
– A lemez másik érdekes és értékes pillére pedig a zeneszerző…
– Dolgoztam jó zeneszerzőkkel Magyarországon; biztosan van még, akivel nem hozott össze a sors, ezért nem tudok róluk nyilatkozni. A jelen választásaim közül azonban ez izgatott a legjobban. Björn Lodinnal két éve találkoztam a Hard együttes kapcsán. Összeismertettek vele, mert szeretett volna egy magyar énekesnővel duettet énekelni, és engem választott partnernek. Viszont pont olyan időszakomban voltam, hogy nem tudtam megcsinálni. Telt-múlt az idő, nekiláttunk a legutóbbi cd-mnek, és mondtam neki, hogy ugyan ez feldolgozáslemez lesz, de ha vannak dalai, mutassa meg. Így került rá a Csak játszomra a Csak a miénk és A nevem. Annyira megtetszett ez az egész világ, amit képvisel. A következő lemezre pedig önálló anyagot szerettem volna. Miután hazament Svédországba, két hét múlva mutatott tizenkét dalt, amitől lesett az állam. Egy szál akusztikus gitárral, iszonyú jó feelinggel feljátszotta, amire ráénekelt egy énekes rendes hangon. Végül is kiválasztottam kilenc dalt, illetve fennakadt a szűrőn egy Szűcs Norbert- és egy Dandó Zoli-szerzemény. A Fonogramon Björnnel elénekeltük a Várj úgy című dalt, ami már a Hard
együttessel megjelent, és mondta, ha szeretném ezt a dalt, akkor tegyük rá a lemezre. Amikor elkezdtem vele dolgozni, annyira más világ volt, mint az összes többi addig – ezt most nem pejoratívan értem, hanem egy más zenei közegben nevelkedett ember másképp gondolkodik a zenéről, máshonnan közelít, máshogy hall. (A svédek mindig kimagaslóak voltak abban, hogyan lehet úgy, igényesen írni, hogy minden a helyén van, miközben még fülbemászó is.) Teljesen rábíztam, kivel játszatja fel a hangszereket, csak szóljon úgy, ahogyan megismertem azt a két dalt az előző lemezemen, ami annyira ízléses, annyira más volt. Mindig azt szoktam mondani, hogy egy művésznek a legnagyobb kincs a szabadsága. Engem sem kell félteni, de ilyen fegyelmezett, maximalista, igényes, alapos emberrel, mint vele, ritkán dolgoztam együtt. A stúdióban is tökéletesen tudta, hogyan kell velem bánni, hogyan húzza ki belőlem, amit hallani akar. Érdekes munkafolyamat volt, mert ilyen formában, a dalok készítésébe még soha nem vontak be, hogy úgy érezzem, minden fázisában benne vagyok.
A lemezen van szerelmes ihletésű dal, de úgy, ahogy én érzem; beszélek magamról úgy, ahogy én érzem; van egy dal az X-Faktorról (ha valaki nem tudja, nem veszi észre, hogy arról szól). Aztán mindenképpen szerettem volna a három mentoráltammal énekelni egy dalt. Nagyon szellemes és jópofa, ahogy egymást froclizzuk. Elképesztő, Attila, hogyan tudta egy dalba belesűríteni a három különböző karaktert; de ha egyedül akarom elénekelni, akkor is működik. Tényleg egyik döbbenetből a másikba potyogtam. Björn egy olyan komplex ember, akitől – a hangszerektől kedve, az életvezetési tanácsokon át, a hangképzésig – rengeteget tanultam. Úgy kezdtem ránézni, mint egy gurura, akit csak csodálni lehet. Egy Hobo-szerű zenész, aki elutazik valahova, és ha talál valami érdekeset a maga számára, képes letelepedni fél évre, amíg megcsinálja. Ő egy multifunkcionális, szabadszellemű zenész.
Számomra óriási kihívás volt. Azért tetszik nagyon a lemez, mert borzasztó színes a palettája, de mégsem egy saláta.
Több évtizedes szakmai múlttal és elismeréssel a háta mögött Keresztes Ildikó az X-Faktor határozott, ám érzelmes mentoraként vonult be az országos köztudatba. A tehetségkutató műsor második szériájának indulása előtt faggattam tapasztalatairól, érzéseiről.
Az interjút itt olvashatod el! Kattins!
– Mennyire tartod fontosnak a gyökereket?
– Borzasztóan tisztel(t)em a szakmai elődöket. Azt szoktam mondani, aki akár ebben, akár másik szakmában nem tiszteli a múltat, annak jövője sincs. Te is felnősz valakiken, azért választod ezt a szakmát, mert lesznek idolok, akikhez szeretnél hasonlítani, akiket kezdő korodban valamilyen szinten másolsz, akire egy életen keresztül fel tudsz nézni. Annak nagyon örülök, hogy bennem ez még nem halt ki: hiába ápolok Balázs Fecóval közvetlen, baráti viszonyt, a lelkem mélyén még mindig ott van, hogy ő A Balázs Fecó!!!
A mai napig vannak ilyen kapcsolataim: Sebestyén Márti, ilyen volt Cserháti Zsuzsa, ilyen Kovács Kati, akiket nem tudok félvállról venni. Nem kell kimondani. Van, működik, érzed, érzi. Ezek a legnagyobb dolgok.
Egyszer azt mondta nekem Szulák Andrea, hogy „Nagyon vigyázz, mert most már te vagy az idol! Neked kell odafigyelni, mit mutatsz az utánad jövő énekes generációnak.”
– Néhány éve Cserháti Zsuzsa nagy slágerét, a Boldogság, gyere haza! című dalt új köntösbe öltöztetted. Hazatért az életedbe a boldogság?
– Erről is hosszasan lehetne beszélni. Majd egyszer írok egy könyvet. Újabb példa arra, mennyire nincsenek véletlenek. Az első perctől kezdve a szakma elismert, és ezért borzasztóan hálás voltam. A közönség évekig nem ismert. Mindig azt kellett hallgatnom, hogy „Keresztes! Te ennél sokkal jobb vagy. Nem vagy a helyeden, nem becsülnek meg.” Tulajdonképpen most sok ember örül, mert ismer az egész ország. Érdekes ez az öröm, mert persze, öröm, de igazán nem azzal vívtam ki, amivel igazán szerettem volna, de persze a világ is sokat változott. Sosem volt hátszelem, menedzsmentem, amelyik exponáljon.
Amikor felénekeltem ezt a dalt, életem legmélyebb pontján voltam. Nem véletlenül jött. Először nem akartam elvállalni, mert azt éreztem, szentségtörés. Ráadásul Zsuzsa meghalt, jóban voltunk, szerettem. Kértem egy pár nap gondolkodási időt. Az alatt a három-négy nap alatt, bárhova mentem – közértbe, étterembe, benzinkúthoz –, mindig más dallal, de megszólalt Zsuzsa. Amikor a nyolcadik ilyen volt, azt mondtam: te marha, vedd már észre, azt akarja, hogy te énekeld el, és ne más. Mert nyilván odaadták volna másnak, ha annyira akarták ezt a dalt abban a bizonyos filmben. Aztán díjat hozott, a dalt újra exponálta úgy, ahogy talán még eredetileg sem. Nekem ez óriási sikert hozott, és még egy megerősítést azzal kapcsolatban, amit erről az egész szakmáról gondolok. Nagyon szabadelvű rock & roll-csajnak tűnök, de ezt halálosan komolyan csinálom. Viszont már nem akarok belehalni. Nekem ez Zsuzsa egyik üzenete: „Nézd meg, én mit csináltam! Te ne csináld ezt! Legyen fontos, de ne legyen fontosabb, mint az életed! Nem éri meg.”
- Aigner Ivan -
Lapozz, mert nagyszerű videók várnak a következő oldalon![2011.11.13.]
Hírek
