˝Önmagunkat adjuk˝ - Adventi koncertre készül az Örökség

December 3-án, az év utolsó hónapjában lép színpadra a teljesen újjávarázsolt MOM Park Művelődési Házban a csaknem egy éve talpon lévő Örökség zenekar. A nagykoncert előkészületeiről, a zenekar eddigi ténykedéseiről, valamint a készülőfélben lévő új albumról beszélgettünk Szabó Miklóssal, a folk rock csapat gitárosával.

- Vajon szab-e valamilyen határt a folk rock műfaj az egyes hangszerek megszólalási arányait illetően? Egészen pontosan az elektromos gitár dominanciájára, esetleg háttérbe szorulására gondolok.
- Minden műfajnak léteznek saját stílusjegyei a rá jellemző hangzásvilággal, behatárolt mozgástérrel. E tekintetben a folk rocknak talán nagyobb a szabadsága, mint a klasszikus rocknak. Az előbbi talán nyit is más kategóriák felé. Ha a hard- stílust nézzük, vagy esetleg a funkyt - amely gitár szempontjából még inkább behatárolt műfaj – érezhető, hogy a folk sokkal többet bír el. Mindezt rávetítve saját zenekarunkra, az Örökségre, összehasonlítva a ma olyannyira divatos világzenei műfajjal, a mi speciális muzsikánkat igazából nem is lehet bekategorizálni. Nálunk nem valamely ország, vagy népcsoport népzenéjének a feldolgozásáról van szó, sokkal inkább a népi muzsika bizonyos motívumainak, elemeinek felhasználásáról különböző hangszerek ötvözésével.

- Tíz hónapja állt fel az Örökség zenekar. Mi minden történt veletek ez idő alatt?
- Februárban alakultunk, az első próbatétel az április 9-i, József Attila Művelődési Központban megtartott bemutatkozó koncertünk volt. A nagy kérdés az volt, hogyan fogad minket a közönség, mint Örökség zenekart. Az abszolút teltház és a minden képzeletet felülmúló szeretetteljes fogadtatás igazolta, hogy jó utat választottunk, valamint megerősített minket abban, hogy továbbra is ezt kell járnunk. Kihívást jelentett az is, hogy sokat koncertező formáció voltunk. Tovább kellett vinnünk ezt a hagyományt, amely szintén az örökségünk részét képezte; mint ahogy kiépített kapcsolatrendszer sem állt rendelkezésünkre - ez „odaát maradt”. Ennek ellenére belevágtunk, az évet mintegy 35-40 élő előadással a hátunk mögött zárjuk, amely komoly energiákat kötött le nálunk. A meglévő mintegy hat órás repertoárból olyan műsort állítottunk össze, amelyben már szerzőként is mi vagyunk a főszereplők. A nyári koncertdömping elmúltával az őszt új dalok komponálásával kezdtük. Egyrészt jogos elvárás a közönség részéről, hogy új dalok szülessenek, másrészt új formáció lévén meg is akarjuk mutatni magunkat. Abban mindannyian egyetértettünk, egyetértünk, hogy a továbbiakban nem lehet csak a régi dolgainkból élni, még akkor sem, ha azokat mi hoztuk létre.

- A közönségnél maradva: mostanra kialakult-e körülöttetek az ún. rajongó „kemény mag”? Mint tudjuk, ez nagyon fontos egy formáció életében.
- Az előző formáció mellett működött egy baráti társaság Kormorán Baráti Kör (KOBAK) néven. Két barátunk ötletéből mintegy 10-20 alapító tag hozta létre, aztán jelentősen kibővült. Kezdetekkor nagyon sok közös megmozdulást szerveztek (a zenekart is beleértve), a közösség szellemiségét is leginkább az egyetértés jellemezte. Később a megnövekedett taglétszám kisebb-nagyobb ideológiai, szemléleti eltérésekhez vezetett, majd mindjobban kiéleződtek a vérmérsékleti különbségek. Azok a különbségek, melyektől egyébként oly színesek, izgalmasak lehetnek még az „egy oldalon” álló közösségek is. Mindez a néhány „moderátor” és a „mindenható” felső (külső) vezetés” nemtetszését váltotta ki. Az elmúlt években internetes honlapjukon - mely egyben a társaság origója volt – országszerte befolyásolták a zenénket szerető, véleményt cserélő embereket, megmagyarázva nekik, mit és hogyan illik. Cenzúráztak, töröltek, míg aztán a KOBAK egyre inkább két részre szakadt.
A közönséggel való kapcsolatunk sokkal többnek mondható, mint a hagyományos értelemben vett zenész-rajongó (ez egyébként tiltott szó volt Koltaynál) viszony. Családok, generációk jártak/járnak koncertjeinkre, kölcsönösen beleláttunk egymás életébe, így a közöttünk lévő kapocs is bensőségesebb volt. Éppen ezért, mikor kirúgtak bennünket a zenekarból, sokan nem értették - vagy ha értették is –, mégis megtört bennük valami.
Mára megmaradt egy Koltay Gergő iránt elvakult fanklub jócskán lecsökkent létszámmal, más részükkel pedig az Örökség koncertjein lehet találkozni. Szerencsére javarészt minket választottak.
Ma a közösségi portálok elterjedésének világát éljük, így a Facebook oldalain jönnek létre különböző, hozzánk köthető blogok.

- Kevesen tudják rólad, hogy a gitár mellett saját stúdióval rendelkezel, amelynek most haszonélvezője a zenekar, hiszen készül a vadonatúj Örökség album.
- Már a Kormorán idején is így volt. Nagyjából 2000 és 2008 között nálam készült szinte az összes felvétel, amelyek közül nem mindegyikre vagyok büszke. Tömeggyártásról volt szó, ahol a mennyiség a minőség rovására ment. A Kormorán műhely sok produkciót bocsátott útjára, rajtuk kívül is sok előadóval dolgoztam. Most éppen az Örökség – ahogy mondtad – a haszonélvezője a dolognak. Nem kell stúdió után kajtatni, házon belül oldjuk meg ezt a kérdést.

- Azon túlmenően, hogy tulajdonos vagy, milyen technikai munkát végzel a stúdióban?
- A felvételtől kezdve a keverésig mindent csinálok. Koncertek rögzítéseit, azok utókeveréseit, videó utómunkálatait (Deák Bill, Ismerős Arcok, stb.), de említhetném több televíziós munkámat is (Fábry show, Szulák show, stb.). Sok dolgom akad a szinkronizálás körül is. Ű

- Vélhetően nem csak a technikai, de a művészeti részben is otthagyod a névjegyed.
- Természetesen igen. Ahogyan eddig, a zeneszerzés és a hangszerelés terén is. Próbálom az elképzeléseimet mind jobban „átvinni”, megvalósítani, csak úgy, mint a többiek.

Az interjú a következő oldalon folytatódik!

[2011.11.17.]