Az év háromszázhatvanöt napja közül majd az összes a munkáról, ügyes-bajos dolgokról, tervekről szól, csupán néhány marad a szereteté. A népszerű musicalszínész, Dolhai Attila életében ilyen markáns határvonal nem létezik, mivel a hivatása karácsony tájékán is a színpadra szólítja. S hogy miként egyeztethető össze az ünnepek forgatókönyve a munkákkal, illetve melyek az elmúlt időszak szakmailag fontos állomásai, erről kérdeztük...
Van olyan dal, amelyet ez alkalommal elénekelni számodra is ajándék?
Például a My Way-t még soha nem énekeltem, azt mindenképpen el szeretném. Talán azért is van, hogy mi, énekesek ezt a dalt a mai napig szívesen illesztjük a repertoárba, mert rólunk szól.
Lájk, ha kedveled Dolhai Attilát.
Karácsony napján elcsábítani a rajongókat a családi fészekből kockázatos vállalkozás is lehet. A koncert ezzel az időzítéssel nagyobb részt a törzsközönségednek szánt ajándék?
A Budapesti Operettszínház ad otthont a rendezvénynek, és nyilvánvalóan elsősorban azoknak szól, akik ott látnak engem, oda járnak, és szívesen vesznek részt ilyen ünnepségen, ilyen esten. A dátum kiválasztásában alkalmazkodnom kellett az Operettszínház repertoárjához. A huszonötödikei időpont kapcsán már tavaly kérdés volt, vajon sikerül-e elcsábítani a nézőket a családi kötelékekből. Azt lehet mondani, hogy az emberek nagy általánosságban hasonlóan ünneplik a karácsonyt, huszonötödikén mennek egymáshoz látogatóba, de talán ez a hagyomány az idei évben sem szab gátat annak, hogy egy az ünnepi hangulathoz méltó délutánt és estét tölthessünk el a koncerten megjelentekkel.
Látva az elfoglaltságaidat, nem lehet éppen könnyű összehangolni az ünnepek privát forgatókönyvét a munkáiddal.
A családomban hagyományosan őrizzük, ünnepeljük a karácsonyt, ehhez hozzátartozik az advent időszaka. Természetesen, amennyire csak lehet, igyekszem az ünnepeket szabaddá tenni. Nálunk is kialakult a dolgok rendje. A lányokkal én öltöztetem a karácsonyfát, anya készíti az ételt, bár a halászlé és a mákos guba készítéséből kiveszem a részem. Már az ünnepeket megelőző napokban várjuk, hogy jöjjön a hideg. Kedvenc helyünkre, egy Kistarcsához közeli tóra járunk korizni. Szeretünk így együtt lenni.
Nálatok mely karácsonyi zenék varázsolják meghittebbé az ünnepeket?
A Ghymes karácsonyi dalait különösen kedvelik a lányok, de szívesen hallgatunk szimfonikus szerzeményeket, vallásos énekeket is. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy viszonylag sokan muzsikálnak a családban, ezért némi zenélésre mindig sort kerítünk. Ehhez azonban ünnep sem kell, a mi életünkben állandóan zene van.
Az év végéhez közeledve talán aktuálissá válhat egyfajta számadásszerű visszatekintés az elmúlt időszakra, új bemutatókkal léptél a közönség elé.
Az elmúlt évben nem volt új bemutatóm, már nagyon ki voltam éhezve arra, hogy valami újdonságot csináljak. Így aztán nagyon örültem, amikor Kerényi Miklós Gábor elmondta, hogy a Miss Saigont szeretné bemutatni Sopronban szabadtéren, illetve az Operettszínházban ősszel. Miközben elkezdtük a Miss Saigon próbaidőszakát, egyszer csak elém állt a direktor úr, mit szólna hozzá Attila, ha majdnem párhuzamosan lenne egy másik próbaidőszaka is. Izgalmas kihívás egyidejűleg több műfajban új produkcióval készülni. A Béres Attila által rendezett Cigányszerelem című darabnak is ősszel volt a bemutatója, ezért elég sűrűn kezdődött az évad, de ez egyáltalán nem volt ellenemre.
A Cigányszerelem kapcsán új műsorformával örvendeztetted meg a közönséget.
Igen, ekkor született meg annak az ötlete, hogy a Gipsylanddel közösen készítsünk el egy 4 dalos maxi lemezt, amelyen ismert dallamok csendülnek fel kicsit dzsesszes, kicsit szvinges hangzásvilággal. A cédéhez a Nők Lapja november végi számának mellékleteként juthatott hozzá a közönség. Ez a próbálkozás részint arra is hivatott, hogy a Cigányszerelem operettet népszerűsítse, emellett számunkra is örömteli, zenei kirándulást jelentett ennek a jó kedvű és szép anyagnak az elkészítése.
Az ehhez hasonló kísérletek mennyire visznek távol „Apáink útjától”?
Természetesen messze van az Apáink útjától, mint ahogy az operett mint műfaj is messze van a Karthago dal műfajától. Ez a lemez és ez a kísérlet lényegében egy fejlődési folyamat szerves része. Nem csak egy külön projektként tekinthető, hanem egyben azzal egyenértékű, hogy operettet énekelek. Megmutatja egyrészről azt, hogy az Apáink útján, a Zöld a Bíbor és a Fekete, a nagy rocknóták által fémjelzett, lázadó korszakomon már túl vagyok, másrészt jól esik olyan munkában részt venni, amelynek eredményeképpen operetteket énekelhetek, akár a Bajadért, akár a Cigányszerelmet, vagy a Csókos asszonyt. Közel került hozzám ez a műfaj. A Gipsylanddel együtt nemes anyagokhoz nyúltunk. Véleményem szerint pontosan ez a lényeg. Bármilyen műfajjal meg lehet próbálkozni, bármiben meg lehet mutatkozni, csak az ízlésbeli határokat kell jól érezni.
Nyomj egy lájkot, ha szereted a musicaleket.
Ezzel egyidejűleg mennyire aprózódhat el a rólad kialakult művészi kép?
Hogy elapróz-e, ezt nem tudom megfejteni. Remélem, nem. Azt gondolom, hogy ennek következtében nem sérül a rólam kialakított művészi kép. Ez még belefér abba, amit én képviselek. Az a lényeg, hogy bármit akkor szabad csinálni, ha szívvel-lélekkel benne van az ember. Nagyon hiszek abban, hogy például a Gipsylanddel együtt töltött időszak jó kis kaland lesz. Ha szabad így fogalmaznom, leginkább még mindig a musicalben érzem magam otthon, de kacsintgatok tovább. Azt gondolom, hogy ezek a kirándulások bele kell, hogy férjenek. Ezzel lényegében a sokszínűségemet szeretném mutatni. Azt, hogy képes vagyok nemcsak egy dolgot csinálni, mindig képes vagyok megújulni. Azt szeretném, ha ezt értené ebből a közönség. Kétségtelen, azzal, hogy egy kicsit eklektikusabban nyúlok hozzá műfajokhoz, ez által nehezebben alakul ki rólam egy bizonyos forma, egy bizonyos kép. Dolhai Attila - Rómeó és Júlia - musical, ez az én logóm, az emberek nagy többségében véleményem szerint továbbra is ez a kép él.
A két új munkád közül a Saigonról alig ejtettünk szót, ez azt jelenti, hogy kevésbé állt hozzád közel a szerep?
Szerettem a Saigont is, de az inkább a Kimről és a Professzorról szól, a darab az ő nagy lehetőségük.
Létezik-e már publikus információ arról, hogy a jövőben milyen új darabokban láthatunk viszont?
Van egy mű, amiről beszélgetünk, de ez még nagyon csak beszélgetés stádiumban van. Annyit elárulok, hogy nyári produkció lenne, egy harmadik műfaj, amelyben még nem debütáltam... de majd meglátjuk.
Élőzenekaros turné keretében, a közönséggel együtt formálódott, új zenei anyagod cédén való piacra kerülése mikorra várható?
A lemez elméletileg tavasszal jelenik meg.
A színész-énekes karácsonyra vonatkozó válaszaiból kitűnt, hogy ezt a fontos időszakot mind a családja, mind a közönsége számára emlékezetessé kívánja tenni; azaz családos színészként értelmezi és éli meg. Vannak, akik játszi könnyedséggel és természetességgel adnak. A karácsony pedig azoknak áll a legjobban, akiknek lénye harmóniát sugároz. Dolhai Attilára nézve mindkét megállapítás találó.
-KE-
Fotó: Kapos Musical
Lájk, ha tetszett az interjú.